9.Fejezet - A várva várt szó.

" Szeretném hallani, még akár ezerszer, de csak tőled, 

csak a te ajkaidból szökjön ki ez a néhány szó." 

Amint megszólalt a csengő, úgy pattantam fel a helyemről, mintha parázsba ültem volna. Előre rohantam Holyhoz és Skyhoz, de csak az előbbit rángattam magammal. Sky szegény persze csak nézett ránk nagy szemekkel, de nem törődtem vele.

- Rachel, mi történt? - néz rám ijedten, mikor végül elengedem a kezét. Belökdösöm a mosdóba, és ellenőrzöm, hogy nincs e bent még valaki rajtunk kívül. 

- Szóval... - kezdem el lassan, mire mérgesen rácsap a vállamra, hogy kicsit belehúzhatnék a mondanivalómba. 

- Ugye tegnap voltam vásárolni, és valami fura csávó elkezdett követni, ezért felhívtam Harryt, hogy jöjjön értem, mert félek. - kezdtem el hadarni mire Holy szemei egyre nagyobbak lettek. - Hazakísért, és úristen megcsókolt! Érted?! Engem! Többször is, és és és.... Ma meg leveleztünk órán, és megint megdicsérte a hajamat, és elhívott randira! - fejeztem be egy levegővétellel, mire Holy akkorát sikított, hogy az egész iskola beleremegett. Az mellékes, hogy az én fülem szerintem még 20 év múlva is ettől fog csengeni. 

- Úristen! Nemár! Rachel, de hisz ez hihetetlen! Harry a leghelyesebb srác az egész iskolában! Mondd, hogy igent mondtál! - kezdett el rángatni mire majdnem leesett a fejem is. 

- Persze! De hagyd abba, mert a végén megölsz. - lépek hátrébb, mire abbahagyja. 

- De honnan van meg neked a száma? Mikor alakult ki köztetek ez a bizalmas viszony? - jött közelebb, de annyira, hogy már szinte összeért az arcunk. 

- Hát.. tudod.. még.. régebb.. - kezdtem el dadogni, mire egyszerűen kiröhögött. Köszi Holy, én is szeretlek. 

- Na, majd mesélhetsz. De most menjünk vissza, mert mindjárt kezdődik a következő óra. - ölelt magához, majd visszaindultunk. Szerintem nem kell részleteznem, hogy az emberek hogyan néztek ránk. Valószínűleg azt hitték megöltünk valakit odabent. 

Amint visszaértünk, a reggeli látvány fogadott. Harry ült a helyünkön, körülötte pedig egy hatalmas csordányi lány. Mindegyikük kezében egy szépen becsomagolt doboz volt, és sorra adták a kezébe, majd adtak neki egy ölelést is. Mást sem lehetett hallani, mint hogy "Boldog Szülinapot Harry drága". Nem tudom eldönteni, hogy most őt sajnáljam, vagy magamat, amiért ezt kell látnom. 

Végül sikerült visszavergődnöm a helyemre, de Harry azután már nem szólt hozzám. Az egész napunk ilyen némasággal ment el. Többé már nem írt, és nem is játszott a hajammal. Én pedig próbáltam felköszönteni, de valahogy sosem sikerült kettesben maradnunk. Órán pedig zenét hallgatott, így akkor nem is próbálkoztam. 

Így végül utolsó óra után eléggé magamba roskadtam. 

- Ne aggódj Rachel, este lesz még lehetőséged felköszönteni. - próbált vigasztalni Holy, miután hazaindultunk. 

- Tudom... de akkor is.. mások már megtették. Persze, biztos nem azt várja, hogy felköszöntsem. De rosszul érzem magam, hogy nem tettem meg..

- Ne becsüld le magad ennyire! Lehet egész nap arra  várt, hogy végre felköszöntsd! - dorgált meg Holy. 

- Nem hinném. - húztam el a számat. 

Az iskolából egyenesen Holyékhoz mentünk. Anyu úgy tudja, hogy lányos estét tartunk. A lelkemre kötötte, hogy semmi édesség, és legkésőbb 10-kor fekvés. De legalább elengedett. Nos, a hangsúly azon van, hogy "úgy tudja". Mostanában rászoktam a füllentésekre. 

Ha ezt nem tudtuk volna kiügyeskedni, biztos nem mehettem volna el Harry születésnapjára. Rachel sikeresen kiderítette, hogy szinte mindenki ott lesz az iskolából, szóval nem árt magunkat rendesen 'kirittyenteni.' 

Mivel nem igazén tudtam, hogy hogyan is kéne kinéznem, mindent Holyra bíztam, aki miután közölte velem, hogy olyan "Bombázóvá varázsol, hogy minden fiú kiugrik majd a nadrágjából." De nekem elég lenne az is, ha Harry egyszerűen csak megdicsérne. 

Szeretném, ha észrevenne, és bókolna. Ha rájönne, tényleg érek annyit, hogy valami komoly legyen közöttünk. Hogy egy pillanatra kiszakadjon az őt körülölelő lányok fogságából, és lássa.. tudatosuljon benne... hogy csak engem akar. 

Több órányi szenvedés után egy számomra ismeretlen, csinos lány nézett velem farkasszemet a tükörből. Ha nem lettem volna itt egész idő alatt, el sem hinném, hogy ez én vagyok. Holy valami elképesztő munkát végzet.. sőt, varázslatot. Egy fekete, csipkés, alul kiszélesedő ruha volt rajtam. A kezeimet és a szoknya anyagának felső rétegét csipke borította. A lábaimon egy szintén fekete, oldalt egy hatalmas, nyíló rózsát ábrázoló harisnya volt rajtam. A cipő nem volt túl magas, de így is dobott rajtam legalább 5 centit. A hajamat kiengedve hagyta, de az amúgy rakoncátlan tincseimet, amiket csak úgy tudok kordában tartani, ha kivasalom, neki sikerült gyönyörű, hatalmas loknikba csavarnia. Az arcom pedig... A szemeim olyan titokzatosan csillogtak a fekete festék alatt, hogy még én is a csodájára jártam. Az ajkaimat halványan izzó vörös rúzs fedte. Nem volt az a tipikus feltűnő, de feldobta az egész ruhát. Egyszóval akármilyen elfogult vagyok magammal kapcsolatban, most úgy éreztem, varázslatosan festek. 

- Holy.... köszönöm! - öleltem magamhoz, mire nevetve tolt el magától.

- Csak el ne sírd magad! Akkor oda a kemény munkám! - simította meg óvatosan az arcomat, majd végül elindultunk a megbeszélt helyre. Szerencsére Holy szülei elég 'lazák' szóval az apja elvitt minket, és a lelkünkre kötötte, hogy addig maradhatunk, ameddig csak akarunk, de hívjuk fel, hogy jöjjön értünk. Akár hajnali 4 órakor is! Aha, ez aranyos, de holnap iskola! 

- Meddig is tervezünk maradni, Holy? - suttogtam halkan ahogy kiszálltunk az autóból. 

- Ameddig meg nem hódítod a lovagodat! - veregetett hátba, mire ijedten kaptam rá a tekintetem. - Bár, amilyen jó munkát végeztem, lehet azonnal mehetünk, amint beléptünk. 

- Ne már Holy.. annyira nem vagyok.. - kezdtem volna azonnal ellenkezni, de félbeszakított. 

- Rachel! Csodálatos vagy... miért nem hiszed már el végre? Jó rád nézni! Sugárzol! Szóval most szépen bemegyünk, te pedig elcsavarod a Styles gyerek fejét! - ragadott karon, majd pár lépéssel az ajtó előtt is termett. Már onnan hallani lehetett a hangos zenét, és a rengeteg ember nevetését és kiáltását. 

Fölösleges lett volna csengetni, ezért inkább nemes egyszerűséggel benyitottunk. 

Hát.. életemben nem voltam még egyetlen egy házibuliban sem, de amit láttam, az eléggé lesokkolt. Ahogy beléptünk, egy őrjöngő tömeggel találtuk szembe magunkat. A fél iskola a nappaliban volt, ami megjegyzem nem volt azért olyan nagy, szóval számomra is rejtély hogyan zsúfolták oda be magukat. A lépcsőn mindenfelé párok ölelkeztek, és valaki éppen akkor csúszott le egy tepsiben, mikor mi beléptünk. De ez még kevésbé volt furcsa, mint a lófejjel mászkáló srác, vagy a pillangójelmezbe öltöztetett focicsapatunk kapitánya. Hogy erre hogyan vették rá? Jó kérdés... De szerintem holnap ezzel lesz tele az iskola összes szekrénye.
- Nézd, ott van Harry! - suttogott a fülembe Rachel, mire azonnal abba az irányba néztem, amerre a fejével bökött.
S valóban, ott volt... de olyannyira gyönyörű volt, hogy a szívem majd belesajdult a csodálatba. S a bánatba, hogy nem rohanhatok oda hozzá, és ölelhetem magamhoz. Bő szárú farmer volt rajta, és egy vörös, kapucnis pulcsi. A fejére pedig egy fekete sapkát húzott, ami alól itt-ott kikandikáltak göndör fürtjei.
- El ne olvadj, Júlia! - csípett bele az oldalamba Holy, mikor már hosszú percek óta bámultam őt. - Menj oda! - noszogatott, majd végül oda is rángatott.
Jó lett volna, ha van nálunk fényképezőgép, mert az összes srác ahogy meglátott olyan fejet vágott, mintha szellemet láttak volna.
- Sziasztok.. - köszöntem halkan, mire Holy hátulról újra meglökött. - Boldog Szülinapot, Harry! - nyomtam a kezébe az ajándékát, majd azonnal hátat fordítottam nekik, és kisiettem a nappaliból egyenesen a konyhába ami szerencsére kevésbé volt zsúfolt. Holy azonban nem jött utánam. Mivel nem igazán láttam ismerős arcokat, inkább kimentem a kertbe, hogy egy kis friss levegőt kapjak. Tíz perc múlva azonban nyílt a kertajtó, és Harry lépett ki rajta a kezében két bögrével.
- Elég hideg van idekint, gondoltam hozok egy kis innivalót. Nem hiszem, hogy szereted az alkoholt, szóval inkább kakaót hoztam. - nyomta a kezembe a forró bögrét, amit zavaromban el is felejtettem megköszönni.
- Érezd magad megtisztelve, mert nagyon kevesen ihatnak az én kakaómból! - kacsintott rám, majd belekortyolt a bögréjébe. Én is ugyan ezt tettem, mire halkan nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? - néztem rá mérgesen, miután nem hagyta abba a kuncogást percek múltán sem.
- Bajszod van. - nyögte ki végül két nevetés közötti rövid szünetben, mire próbáltam letörölni, de csak még jobban szétkentem az arcomon.
- Hagyd, majd én. - lépett közelebb, és a pulcsijának az ujjával gyöngéden letörölte a kakaó nyomait.
- Így ni! - húzta ajkait hatalmas mosolyra, majd egyenesen a szemeimbe nézett. Csak ekkor tűnt fel, hogy az egész udvart megvilágítja a hold ragyogása. Harry arcára is rávetült a fénye, amitől a szemei is sziporkázni kezdtek. Hosszú, néma percekig bámultuk egymást, de egy idő után feladtam, mert nem bírtam tovább nézni a csodálatos íriszeit, mert minduntalan  elkalandozott a tekintetem, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha most ajkait az enyémekre tapasztaná...
- Köszönöm.. - hajtottam le a fejemet, és a kakaómat kezdtem el fixírozni inkább.

- Harry, nem jössz be? Nélküled nem kezdjük el a játékot! - kiáltott ki valaki hirtelen az udvarra, mire Harry ellépett mellőlem és elindult vissza.
- Rachel.. - torpant meg hirtelen az ajtó előtt.
- Igen? - kaptam fel a fejemet, és felé fordultam.
- Csinos vagy. - vakarta meg a tarkóját, majd bement.
Hallottam a bentről kiszűrődő zajokat, de még így is, csak is az ő hangja visszhangzott a fejemben.
"Csinos vagy"
Csak hogy ezt a néhány szót hallhassam Holy órákig vasalta és göndörítette a hajamat.. ruhák közt válogattam és nagy műgonddal szépítkeztem. Még a cipő is töri a lábam... ráadásul az egész utat végigizgultam idáig.. A szívemet is majdnem elhagytam, miközben feléd sétáltam... Csak azért, hogy halljam tőled ezt a néhány semmitmondó szót, és remélhessem, hogyha csak egy kicsit is,  talán sikerül megérintenem a szívedet. Mert te már megtetted.. megérintetted. S most olybá' tűnik, hogy a szavaidtól kitavaszodott a lelkem, s ezernyi színes virág nyílik benne.

8.Fejezet - "Mármint... ha szeretnéd.."

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. 

De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra." 

A Harryvel töltött mozgalmas este után alig tudtam lehunyni a szemeimet. A fejemben többször is újrajátszottam a pillanatot, ahogy ajkai gyengéden hozzáérnek az enyémekhez, ezzel együtt pedig a testemben akkor érzett jóleső bizsergés is újra elárasztott.
Vacsora közben is feltűnően jó kedvem volt, ami a bátyámnak azonnal szemet is szúrt.
- Minek örülsz megint annyira törpe? - bökte meg az oldalamat hirtelen, mire azonnal elpárologtak a fejemet körülölelő rózsaszín felhőcskék.
- Finom a vacsora! - nézek rá vigyorogva, mire felhúzza a szemöldökét, és hasonlóan elvigyorodik.
- Anya! Rachel szeretne repetázni! - kiállt fel, mire anyám már mellettem is terem, és egy újabb adag valamit rak a tányéromra.
- Kivételes alkalom kisasszony, mivel vigyáznod kell a vonalaidra! - legyinti meg előttem a mutatóujját párszor, majd visszamegy a konyhába.
- Normális vagy? - fordulok felé dühösen, mire csak jóízűen felnevet.
- Azt mondtad finom.. - nevet tovább, mire mérgemben átöntöm az egészet az Ő tányérjára.
- Akkor remélem neked is ízleni fog! - pattanok fel a székemről villámgyorsan, és berohanok a konyhába az üres tányérommal, nehogy visszaönthesse.
- Finom volt, köszönöm a vacsorát! - dobom be a tányért a mosogatóba, és rohanok fel a szobámba.
- Rachel! Ne dobáld a tányérokat! És mosogatni ki fog? - hallom meg a hangját lentről, mire megtorpanok a lépcső tetején.
- Josh azt mondta, ma vállalja! - kiáltok vissza, majd már rohanok is fel a szobámba.
Ahogy becsukom az ajtót, szembe találom magam a tükörképemmel. Lassan sétálok a tükörhöz, de minél közelebb érek, annál jobban elcsodálkozom.
Egy jókedvű, csillogó szemű lány áll velem szemben. Ajkain hatalmas mosoly díszeleg, a haja össze van túrva, az ajkai még mindig duzzadtak. Ez tényleg én vagyok? Egy pillanatra még szépnek is érzem magam...

Persze reggelre tova száll az érzés, és egy nyűgös, karikás szemű lány áll előttem, aki még a fogkefét sem találja. Persze miért is lenne az a gardróbban? Reggel kicsit fura vagyok, azt hiszem.. Mivel anya ma is korábban ment el, nem kell attól félnem, hogy leellenőriz. Apunak kéne, de őt annyira ez nem hatja meg. Természetesen ott díszeleg a kikészített ruhám a szekrényemen, de én egyszerűen figyelmen kívül hagyom.
Egy fekete csőnadrágot és szürke, alul kiszélesedő hosszú ujjú pólót veszek fel. Megtoldom egy farmerdzsekivel és a kedvenc, bagoly formájú nyakláncommal. A hajamat szépen befonom, és a jobb vállamra engedem. A smink amúgy sem megengedett nekem, de egyébként sem festeném magam, szóval azzal nem töltöm az időt. Befújom magam a kedvenc parfümömmel, és késznek is nyilvánítom magam.
- Ejha! Ki ez a csinibaba? - füttyent elismerően a bátyám, ahogy leérek a nappaliba.
- Köszi.. - mosolygok rá halványan, mire magához húz egy ölelésre. Annyira szeretem őt ilyenkor.
- Egyébként, a tegnap estit nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! Már készülök a bosszúra! - néz le rám, és pedig nevetve elsétálok mellette.
- Sok sikert! - nézek hátra, majd felveszem a kabátomat. Ma hidegebb van, mint az előző napokban, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy kabát nélkül menjek iskolába. Még sapkát is kellett vennem!
- Jó reggelt! - köszön nekem Sky, ahogy kilépek a kapun.
- Neked is. - köszönök vissza, de kissé meg is lepődöm azon, hogy itt van. Ritkán jön elém iskola előtt, mert ott úgy is találkoznánk.
- Baj van? - lépek mellé, és együtt indulunk el az iskolába.
- Mondhatni... - húzza el a száját, mire kissé lever a víz. Sky ritkán találkozik olyan dologgal, amit nem tud egyedül megoldani.
- Történt valami? - teszem a vállára a kezemet, mire abbahagyja a föld kémlelését, és rám néz. A szemei szomorúak, de nem tudom miért.
- Tudod... Holy barátja.. Peter. - kezd bele, mire egyre erősebb lesz bennem az a rossz érzés, amit azóta érzek, mióta elkezdtük ezt a beszélgetést.
- Csinált valamit?
- Tegnap este... - sóhajtott fel, majd folytatta - ... Láttam őt egy fekete hajú lánnyal kijönni egy szórakozóhelyről. Felismert, és oda is jött hozzám. Eléggé be volt állva már, a csaj meg úgy taperolta, mintha valami Isten állna mellette. Megkérdeztem, hogy ki ez, mire csak kiröhögött. Aztán megkérdeztem tőle, hogy Holy tud e erről, mire csak annyit mondott, hogy nem, de jobban teszem, ha tartom a számat előtte. Ez a kettőnk kis titka.
- Mekkora egy seggfej! - kiáltok fel, mire az előttünk sétáló diáksereg hátranéz ránk. Gyorsan megpróbálok összezsugorodni nagyon apróra, hogy ne lássanak, de nem igazán sikerül. Miután már senki nem figyel minket, Sky folytatja.
- Nem tudom, hogy hogyan mondjam el Holynak... vagy elmondjam e egyáltalán. Olyan törékeny, és annyira szereti azt az idiótát. Félek, ha tőlem tudja meg, engem is megutál, de ha meg nem mondom el neki... Hogyan nézzek a szemébe, ha ezt eltitkolom előle? - tárja ki a kezeit, mire én is nagy dilemmába kerülök.
Ez nem megy olyan dolog, amit mi kéne neki elmondjunk... de ha nem tesszük, akkor hazugságokban fog élni.
- Figyelj.. Szerintem egyenlőre várjunk. Általában ezek a srácok hamar lebuknak.. várjunk egy hetet. Ha nem derül ki, elmondjuk neki. De én is nagyon félek, hogy teljesen ki fog akadni, és látni se akar majd senkit..
- Miért pont egy ilyen nyomorékot fogott ki magának? Pedig én.. - néz rám szomorúan, majd elharapja a mondat végét.
- Pedig te...? - nézek rá nagy szemekkel, mire elfordítja a fejét.
- Szent szar! Sky! - ragadom meg a karját, és magam felé fordítom. - Te szereted Holyt!! - suttogom halkan, mire újra félrenéz.
- Igen.. - válaszol halkan, de én egy hatalmas öleléssel belerekesztem a szót. Olyan szorosan ölelem, hogy levegőt sem kapott.
- Miért csak most mondod? Sky... Én segítek majd neked! Jó? - lépek el tőle, hogy  a szemeibe tudjak nézni.
- Köszi, de nem kell. Rachel, megoldom. - mosolyog kedvesen, mire azonnal abbahagyom a tervezgetést.
- Csak egy picikét.. Elhívjuk moziba de én nem megyek el! - mondom neki az első ötletet, ami eszembe jut.
- Rachel..
- Vagy szólok neki, hogy menjen el veled vásárolni, és..
- Rachel!
- Jó.. - kezdek el duzzogni, mire fél karral magához ölel, és úgy megyünk tovább az iskoláig.

Amint beérek a terembe, azonnal  feltűnik, hogy az iskola női populációjának legalább 75%-a a termünkben tartózkodik. Természetesen az én padom körül állnak, pontosabban az ott ülő Harry körül. A szívem nagyot dobban, ahogy megpillantom őt a lányok között. Miközben jöttünk Sky-al, el is felejtettem neki mondani. Sőt, eszembe sem jutott.
Lassú léptekkel indulok meg a helyem felé, titokban pedig azt remélem, a tegnapi után kapok valami kivételes köszöntést. Egy ölelést, egy puszit... Egy csókot..
De nem. Harry rám pillant, int egyet, majd feláll a helyéről, és kivonul  a teremből. Szerencsére a bogarait is viszi magával, akik úgy tapadnak rá mint molylepke az égőre. Amint felszabadul a terem, sikeresen leülök a helyemre, és várom, hogy elkezdődjön az első óra.
Kémia... Sosem szerettem, de valamennyire konyítottam hozzá.
Amint elkezdődött az óra, Harry csörtetett be a terembe. Ledobta magát mellém, és elnyúlt a padon. Hosszú percekig figyeltem őt. Ahogy a sima, hibátlan bőrét keresztezik a barna, göndör fürtjei. A vörös ajkait, amelyekkel már sikerült megismerkednem... Az apró orrát, és a haja alól kikandikáló füleit. Annyira elmerültem a bámulásában, hogy észre sem vettem, már egy ideje ő is engem néz.
- Nem szép dolog másokat bámulni alvás közben. - kuncog fel halkan, mire ijedtemben majdnem leestem a székről. Annyira elpirultam, hogy agy rák is megirigyelhette volna a színemet.
Harry halkan felkuncogott, mire a tanárnő azonnal odajött hozzánk.
- Mr Styles, lehet hogy még új itt, de a szabályok ugyan azok, mint a régi iskolájában. Kérem, ne zavarja a tanórámat! És üljön rendesen! - szólt rá, majd visszament az asztalához.  Ezután Harry felült, de nem szólt hozzám. Úgy 10 perc után egy papírfecnit csúsztatott elém.
"A hajad.. Miért fontad be?" - Kissé meglepődtem a kérdésén, de azonnal válaszoltam neki.
" Hogy ne piszkáld. :) " - adtam neki vissza, mire azonnal érkezett a válasz.
" Most csak szórakozol, ugye? :D "  - csúsztatta vissza, mire ajkaimra azonnal mosoly szökött.
" Komolyan gondolom. " - adtam vissza, mire tettetett ijedtséggel nézett rám.
" Engedd ki kérlek! Olyan gyönyörű! Nem fogom piszkálni, ígérem! " 
" Nem is tudom... " 
" Kérlek..." 
" Jó.. :D De olyan sokáig tartott befonni. Cserébe kérek valamit! " 
" Mit szeretnél? " 
" Mit kapok? :) " 
" Csókot? ;) " - A szívem itt kihagyott egy ütemet, és ismét teljesen vörösen néztem rá. Alig tudta visszatartani a nevetését. Istenem... imádom amikor mosolyog, vagy nevet. Annyira emberfelettien tökéletes..
" Azt már kaptam.. :) " 
" Szóval több már nem is kell? ;) " - néz rám ismét ijedten, mire halkan felnevetek.
" Nem kaphatok.. nem járunk." 
" Ha gondolod... Mármint, ha szeretnéd.. Akkor eljöhetnél velem egy randira.. Akkor ez lenne cserébe.." - Annyira elpirultam, hogy azt sem tudtam hogy takargassam az arcomat. De legnagyobb meglepettségemre Harry arcán is apró pír jelent meg a kérdése után.
Válasz gyanánt bólintottam neki, és abban a pillanatban szét is szedtem a hajamat. Igazából, megint hazudtam neki. Alig 5 percbe telt megcsinálni az egészet. De mi is lenne velünk füllentések nélkül?
Az apró papírfecnit pedig óvatosan a táskámba raktam, hogy bármikor újra elolvashassam..
Az óra hátralevő részében Harry egész végig a hajamat bámulta, én pedig próbáltam nem elfolyni attól a hihetetlenül meleg érzéstől, ami átjárta az egész lényemet.

7.Fejezet - Első csók(ok).

"Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megrendezni, olyanok, amik igénylik a spontaneitást.

 Ilyen a csók is."

Alig vártam, hogy a nap végre véget érjen. Az utolsó perceket már az órára tapadva ültem végig, de a mutató most olyan keservesen tette meg az utolsó köröket, hogy azt hittem, megőrülök. Harry pedig nem igazán segített a helyzetemen. Olyan közel húzódott hozzám, hogy már levegőt alig bírtam venni. Ez amúgy alaphelyzetben nagyon jó lenne, hogy közel van hozzám, de most még is fullasztónak érzem. Nem tudom miért, de nem tudok normálisan viselkedni a közelében. A szívem üteme úgy ver, mintha soha nem akarna többé visszaállni alaphelyzetbe. Izzadt a tenyerem, és remegett a kezem. Ó, de ő nagyon jól szórakozott, mert megint elkezdett szórakozni a hajammal. Már csak ez hiányzott... de tényleg. Amint megszólalt a csengő szó szerint kitéptem a tincsemet Harry ujjai közül, és már rohantam is a szekrényemhez. Mint egy idegbeteg úgy csaptam ki a szekrényajtót, és pillanatok alatt magamra vettem a kabátomat.
- Rachel.  Ó, Istenem, miért, miért, miért? - lassan fordultam meg, hogy szembe nézhessek Harryvel. - Valamivel megbántottalak? Vagy rosszat tettem? Haragszol rám valamiért?  Hogy haragudhatnék rád? Te, rosszat? Soha... Egyszerűen csak annyi a problémám, hogy egy idióta vagyok. Meg féltékeny is. Lehetne, hogy többé nem mész más lányok közelébe? Akkor megint jóban leszünk. Ja, el is felejtettem... én ilyet nem mondhatok neked. 
- Nem, dehogy is! Csak sietek, mert.... vásárolnom kell! - varázsolok hamiskás mosolyt az arcomra, mire Harry kifújja a bent tartott levegőt.
- Akkor jó, csak mert úgy elrohantál..
- Ne haragudj, de most megyek. Szia! - és már rohantam is ki a hatalmas épületből. Hazáig meg sem álltam.
Ahogy beléptem a szobámba, ledobtam a táskámat az ajtó mellé, és már hívtam is Holy-t.
- Szia Rachel! Miért hívsz? - vette fel azonnal.
- Nem akarsz ma vásárolni menni? Holnapra kéne ajándék Harrynek...
- Ó, ne haragudj, de mára már programom van Peterrel... Esetleg Sky lehet elmenne veled.
- Ő ma edzésen van, szóval ő is kilőve.
- Hát akkor nem tudom... tényleg bocsi.
- Semmi baj. - nyugtatom meg, majd kinyomom.
Hát akkor úgy látszik egyedül kell mennem. - sóhajtok fel, majd elindulok be a városba. Tegnap sikerült kiszednem Harryből, hogy mi a kedvenc bandája. A legközelebbi zeneboltba kanyarodok be, hátha ott megtalálom amit keresek. De nem járok sikerrel, és mehetek a messzebbibe. Fél óra séta után el is érek a hatalmas bolthoz. Órákig keresgélek a CD-k között, mire megtalálom a megfelelőt. A legújabb Take That Albumot. Mire kiérek a boltból, már jócskán besötétedett. Miközben sétálok hazafelé, furcsa hangokra leszek figyelmes. Léptek zaja visszhangzik az üres utcán. Megszaporázom a lépteimet, mire az engem követő léptek is szaporábbak lesznek. Szerencsecsillagként ragyog fel az utca túloldalán egy kis vegyesbolt. Átszaladok az úton, és bemenekülök a boltba. Az eladón és néhány idősebb vásárlón kívül nincs ott senki. Egy alacsonyabb polc mögül kinézek az üvegablakon, mikor észreveszem, hogy az utca túloldalán egy férfi áll, és egyenesen engem néz. Az ereimben megfagy a vér, ahogy int a kezével, hogy mennyek csak oda. Na persze, majd pont ez lesz az első dolgom..
Visszabújok a polc takarásába, hogy kitaláljak valamit. Ha egyedül kimegyek, kitudja mi történhet. Előkeresem a telefonomat, hogy felhívjam a szüleimet. Apa telefonja süket, anyué szintúgy. A bátyámé kicsöng, de nem veszi fel. Holy-t nem hívhatom ide, ő is egy lány, meg amúgy is Peterrel van.. Sky edzés közben mindig kikapcsolja a telefonját. Legfeljebb akkor éri el az ember, mikor 7-re hazaesik. Most még csak 6:30-van. Kit hívhatnék? Az elmémbe azonnal egyetlen egy személy arca villan be.
Harry...
Kétségbeesetten nyomom be a hívás gombot, amit három kínkeserves csörgés után felvesz.
- Rachel? Mit szeretnél? - szól bele álmosan, valószínűleg a kora esti szunyókálását zavartam meg éppen..
- Uhm... Harry.. Tudnál nekem... segíteni? - kérdezem halkan.
- Persze, mi  a baj? - kérdezi, és hallom ahogy feláll az ágyáról.
- Nem tudom mit csináljak... itt vagyok egy vegyesboltban a város másik végében, és nem tudok hazamenni... Egy idősebb férfi követett engem idáig, és nem merek kimenni.. Harry, nagyon félek, kérlek segíts. - kezdek el könnyezni, mire a hangom is el-elcsuklik.
- Nyugodj meg, azonnal ott vagyok, csak mondd az utca nevét!
- Nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a könyvtár csak pár utcányira van innen.  Annyira kétségbe vagyok esve, hogy ennél többre nem telik tőlem.
- Azonnal ott vagyok, ne mozdulj! - szól bele utoljára, majd kinyomja.
20 Percig álldogálok a boltban, mikor meghallom az ajtó fölé szerelt csengő hangját. Harry zihálva lépett be az ajtón, és azonnal engem kezdett keresni a tekintetével. Mikor megtalált, azonnal mellém lépett.
- Jól vagy? - ölelt magához, mire a könnyeim újra eleredtek.
- Annyira megijedtem...  - fúrtam az arcomat a mellkasába.
- Semmi baj, már itt vagyok. - húzott közelebb.
- Köszönöm. - néztem fel rá könnyes szemekkel, mire letörölte őket. Ugyan azzal a gyengén mozdulattal, mint anno a parkban.
- Na gyere, hazaviszlek. - fogta meg a kezemet, és kihúzott az üzletből. A férfi még mindig ott volt. Mikor meglátott engem, elindult felénk, de amint meglátta, hogy Harry velem van, inkább hátat fordított, és elsétált.
- Most már tényleg nem kell félned. - mosolygott rám, mire a szívem felkiáltott örömében.
Olyan közel van hozzám... érzem az illatát.... milyen nagy a tenyere. Az enyémek szinte elvesznek benne. És milyen meleg.... Eddig fel sem tűnt, hogy ilyen erős. De most, ahogy a kezemet szorítja.. Egyszerre gyengéd, de még is határozott a fogása.
- Sajnálom, hogy iderángattalak. - szólaltam meg végül, mikor már majdnem a házunknál voltunk. Éppen a kedvenc kis rétemen mentünk át, mikor megállt.
- Rachel, ez semmiség. Még jó, hogy felhívtál. - fordult felém, így láthattam hatalmas, zöld szemeit.
- Akkor is sajnálom... és köszönöm, hogy eljöttél értem. Nem is tudom mi történhetett volna, ha nem jössz. Annyira kétségbe voltam esve, hogy nem tudtam kit kéne hívnom, és... - de nem tudtam folytatni, mert Harry belém fojtotta a szót. Szó szerint.
A világ legalább hármat fordult, ahogy az ajkai hozzáértek az enyémekhez. Minden félelmen eltűnt, minden kétségem megszűnt. Ahogy nekitolt egy közeli fának, úgy éreztem, egy apró szikra robbant fel bennem, ami életre keltette eddig szunnyadó pillangóimat.  Ahogy lassan, óvatosan ízlelte meg az ajkaimat. Ez volt életem első csókja, és sokkal varázslatosabbra sikerült, mint terveztem.
Sosem fogom elfelejteni, ahogy a göndör fürtök csiklandozták a homlokomat. Ahogy óvatosan ráharapott az alsó ajkamra. Ahogy beletúrtam a tincseibe, és közelebb húztam magamhoz. Ahogy a derekamnál fogva szorított magához.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha érezni fogom ezeket az apró szikrákat a bőröm alatt ficánkolni.
- Te elloptad az első csókomat.. - suttogtam halkan, elképedve, mire újra közelebb hajolt, és ajkait ismét az enyémekre tapasztotta. Ezután megint, és megint, és megint. A bennem lévő bomba pedig újra és újra felrobbant.
- Most már nem csak az elsőt...
S esküszöm, soha életemben nem láttam még egy szempárt sem úgy csillogni, mint az övét akkor, abban a pillanatban.

6.Fejezet - 'Süllyedek, de senki nem húz vissza.."

"Különös, hogy a fájdalom szinte megfojt, mert egy másik ember szeme nem nézett az enyémbe."

- Utálom a hétfőt. - álltam meg Sky mellett, aki hasonlóan borús tekintettel méregette a körülötte mászkáló diáksereget mint én. 

- Utálom a sulit. - csatlakozik hozzám, mire ajkaimra halvány mosoly kúszik. 

- Utálom a hétfőt, és a sulit is! - áll meg mellettünk Holy karba tett kézzel, és mérgesen méregeti az épületet. 

- Te nyertél. - sóhajtok fel, mire Sky mindkettőnket szorosan megölel. 

Igen, azt hiszem minden hétfőnek így kéne indulnia.  Egy meleg öleléssel a barátaimtól. 

A hajnali telefonálgatás nem igazán fizetődött ki, mivel reggel el is aludtam, de az a kisebb probléma. Annyira bezombultam attól, hogy csak pár órát aludhattam, hogy reggel majdnem a teraszról akartam kisétálni a fürdőszobába. Néha előfordul. Annyira nem voltam önmagam, hogy képes voltam felvenni az anyám által kikészített ruhákat... úgyhogy most egy számomra gusztustalanul lila kötött pulcsiban okozhattam az arra járóknak egy kisebb sokkot így reggel. 

Mikor felébredtem, a telefonom az arcomhoz volt ragadva, és a nyoma még mostanra sem tűnt el. Mivel a smink nálunk szigorúan tilos (anya furcsa elveket vall) ezért az arcomon még mindig ott virít a formája, a szemeim pedig olyan vörösek, mintha a pokolból másztam volna elő. Szerencsére a pulcsi elvonja ezekről a figyelmet. 

- Rachel, becsöngettek. Hahó, itt vagy? - lépett elém Sky, és gyengéden megrázogatott. 

- Mi? Ja persze, menjünk! - indultam el, mire csak összenézett Holyval, majd jöttek utánam mindketten. 

Az első óránk Irodalom volt... a tantárgyat szerettem, de a tanárunk kiállhatatlan volt. Ráadásul ő volt az Osztályfőnökünk is. 

- Nos, ha már ilyen jól szórakozik az egész osztály, akkor mi lenne ha felelnénk? - nyitotta ki a naplót, mire én már előre felkészítettem magam. Mióta elkezdődött az iskola, azóta utál engem. Nyílt titok, hogy halálosan szerelmes volt apámba a gimis évei alatt, és mivel külsőre inkább anyára ütöttem, ezért engem is megszállottan utál. Ezért akárhányszor felelünk, 80% esély van arra, hogy én kell kimenjek. A dolgozatírásnál pedig mindig az én hátam mögé áll. Kétségtelen, ebből a tantárgyból állok a legjobban, mert mindig tanulnom kell. 

- Mondjuk... Rachel kisasszony, olyan rég volt itt! - keresett a tekintetével a helyemen, de én már ott álltam mellette. 

- Kezdhetem, vagy a tanárnő szeretne kérdezni? - sóhajtottam fel, mire felhúzta a szemöldökét. Brr, vén banya. 

- Ne szemtelenkedjen, különben felküldöm az igazgatóiba! 

Az osztállyal ezt már megbeszéltük, hogy aki felel, az minél tovább húzza. Én elég ügyesen szoktam 'ööö'-zni, így végül 28 percen keresztül beszéltem. Engem amúgy is szeretett sokáig faggatni. 

- Rendben.. Jeles. - morogta az orra alatt, majd beírta a naplóba, de egy 'alát' még oda biggyesztett, csak hogy ne legyen olyan tökéletes. 

- Gyerekek, bejelenteni valóm van! Új diák érkezik az osztályba. Legyetek vele kedvesek, és segítsetek neki beilleszkedni. Eddig a város másik végében élt a családjával, de ide költöztek, és ez az iskola közelebb van. - pillantott le a lapjaira, majd kiment a teremből. 5 perc múlva már ismét a teremben volt, és az új diákot is hozta magával. Fel sem pillantottam, inkább tovább rajzolgattam a füzetembe. Nem igazán érdekelt ki lesz az új osztálytársam, úgy sem leszünk jóban. 

- Kérlek mutatkozz be mindenkinek. 

- Sziasztok, a nevem Harry Styles. - ahogy meghallottam a kellemesen ismerős hangot, azonnal felkaptam a fejem, és rá néztem. Az osztály lánytagjai egytől egyig olvadozva bámulták Harryt, miközben bemutatkozik. Én csak tányér nagyságú szemekkel figyeltem őt, mert nem hittem el, hogy ez megtörténik. Most hogy belegondolok, mintha említette volna, hogy ide fog járni... Hogy felejthettem el? 

- Ülj le Rachel mellé hátra, ott van még szabad hely. Mi van? Istenem, most szórakoztok velem? Mellém? Úristen, mindjárt ideér. Szent szar, helyesebb mint legutóbb! Miért mosolyog ilyen aranyosan? Ahj! Biztos a pulcsimon röhög, csak visszatartja! Miért pont ma kellett ennek történnie? Elsüllyedek szégyenemben.... 

- Szia Rachel! - ül le mellém, arcán még mindig levakarhatatlan mosoly díszeleg. 

- Szia. - nézek rá, majd újra elkezdek a füzetembe rajzolni. Pár pillanat után azonban muszáj felnéznem, mert furcsa érzés fog el. Hirtelen az egész termet gyilkos aura lengi be. Ó, hát ez problémás. Most mindenki utálni fog, mert Harryt mellém ültették? Oda ne rohanjak... Haha ezt nektek, lúzerek! Igen, mellettem ül! 

Szerintem komoly problémáim vannak... 

Az órából még 5 perc volt hátra, de én már a falat kapartam. Semmi kedvem nem volt itt lenni most. Zavart Harry jelenléte. Furcsa volt, és nem tudtam koncentrálni. Éreztem, hogy bámul. Lélegezni alig mertem, mikor kicsit közelebb csusszant a székével, és összeért a térdünk. 

- Harry, mit csinálsz? - néztem rá ijedten, mikor elkezdte piszkálni a hajamat. 

- Játszom a hajaddal. - válaszolt úgy, mintha ez teljesen természetes lenne.

- Ha a banya meglátja, akkor végünk. 

- Olyan gyönyörű. - csavargatja az ujján az egyik tincsemet, fittyet hányva arra amit mondtam. 

- Köszönöm.. - pirulok el, mire elmosolyodik. - Mások szerint borzalmas.. - hajtom le a fejemet, és görcs keletkezik a gyomromban. Kiskoromban sokat bántottak a hajam miatt..

- Ki képes ilyet mondani? A vörös a leggyönyörűbb hajszív a világon. Én nagyon szeretem. - húzza magához az egyik tincsemet, és megszagolja. 

- Jó illata van. - jegyzi meg halkan, majd előre fordul. Miután kicsöngetnek, még utoljára rám néz. 

- Amúgy, aranyos a pulcsid. - mosolyog, amitől egyszerre szeretném megütni őt, amiért szórakozik, és elolvadni, mert ilyen aranyos. 

- Szerintem meg borzalmas. - húzom el a számat, mire nevetve feláll mellőlem.

A szünetben minden körülötte forog. Minden lány körberajongja, még a többi osztályból is átjöttek. A fiúk azonnal befogadták, és máris programokat szerveznek vele. Hihetetlen, miért ilyen népszerű már az első napon? Furcsa üresség jár át, ahogy nézem őt. Ahogy más lányokra mosolyog, ahogy a fiúkkal lepacsizik. Ahogy körberajongják. Én akartam lenni az egyetlen, aki észreveszi őt. Aki akarja őt. Butaság volt, hiszen az összes lány máris kiszemelte őt. Dotty már ki is adta parancsba, hogy senki nem közeledhet hozzá rajta kívül, különben az nagyon megemlegeti. Semmi esélyem nincs már. Sosem gondoltam bele igazán, hogy Harry tipikusan az a nagyon népszerű fiú. Mindenki jóban akar vele lenni, az összes lány utána fordul.. Soha nem lesz nála esélyem. Soha...  

Az összes lány, aki körülrajongja sokkal szebb mint én. Magasak, és karcsúak. Ott domborodnak ahol kell, és a mosolyuk is kifogástalan. A ruháik divatosak. Úgy néznek ki, mintha a címlapokból léptek volna ki.  Annyira tökéletlennek érzem magam. Hiába mondta azt, hogy szerinte szép a vörös haj.. biztos vagyok benne, hogy valójában a barnák jobban bejönnek neki. Kinek kéne egy ennyire furcsa barátnő, mint én? 

De még így is, a legrosszabb érzés az, hogy csak rájuk figyel. Mintha én ott sem lennék. Miért nem néz rám? Miért néz el mellettem? Fáj.. tudom, hogy túlreagálom, de mindent megadnék azért, hogy ott állhassak mellette. 

Olyan rossz érzés.. mintha süllyednék. Mintha lassan megfulladnék. Mintha mindenki, aki szép, képes lenne fent maradni, s csak én vagyok az egyetlen, aki süllyed... és senki nem húz vissza. Fölöslegesnek érzem magam. Mit is képzeltem... hogy majd észrevesz, és belém szeret? Badarság.. annyira naiv vagyok. Gyűlölöm, hogy ennyire könnyedén belopta magát a szívembe.