14.Fejezet - "Könnyebb elhamarkodott döntéseket hozni, és ítélkezni, mint végighallgatni a másikat!'

"Tudod miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek téged, ahogy a kertünkben állsz. "

Senkinek nem kívánom ezt az érzést, amit most itt érzek a mellkasomban. Egyre erősebben szorítja a szívemet, amitől a mellkasomban egyre nagyobb űr tátong. Fáj. Soha nem éreztem még ilyet. Nem értem... miért akar hirtelen kiszakadni a lelkem a testemből? Miért akar itt hagyni? Érzem, hogy el akar tűnni. El akar szállni, de engem itt akar hagyni...
Miután Holy eltűnt, Sky azonnal utána ment, de nem értek vissza az első óra kezdetére. Van egy olyan érzésem, hogy ma már nem is fogok velük találkozni. Nagyon remélem, hogy Sky meg tudja neki magyarázni mi is történt valójában. De egyenlőre nem miattuk kell a leginkább aggódnom, hanem a mellettem ülő üres tekintetű göndör szívtipróm miatt, mivel mióta leültem mellé az ellenkező irányba van fordulva, és rám sem néz.
- Harry.. - suttogtam halkan a nevét, hogy a tanár még véletlenül se hallhassa meg. Nem sokra mentem vele, mivel még csak meg sem moccant.
- Harry, kérlek nézz rám, hadd magyarázzam meg.. - bökdöstem tovább kitartóan a vállát, de sajnos túlságosan is makacs volt. Nem fordult felém.
- Kérlek, meg tudom magyarázni... Sky és én csak barátok vagyunk... Én.. téged szeretlek... - csuklott el a hangom, mire felkapta a fejét, és villámokat szóró tekintettel fordult felém.
- Legalább nekem ne hazudj! - szűrte a fogai között halkan, mire megfagyott az ereimben a vér.
- Én nem.. - kezdtem volna magyarázkodni, de leintett.
- Azt hiszed velem lehet így szórakozni? - emelte fel kicsit a hangját, mire egy kréta repült el közöttünk, és a falig meg sem állt.
- Nem tudom hol érzik magukat, de szíveskedjenek a párkapcsolati problémáikat szünetben, vagy az iskola falain kívül megoldani! - csattant fel a fizika tanárnő hangosan. - Balszerencséjükre nem vagyok jó kedvemben, szóval pakoljanak össze szépen, és menjenek le az igazgatóhoz! Tűrhetetlen ez a viselkedés! - fordult ezután az osztályhoz, és az óra további fél óráját valószínűleg azzal töltötte, hogy elmondja, mennyire kétségbe van esve a viselkedésünk miatt.
Szóval így történt, hogy Én, Harry, és a tolltartóm vidám társaságként ülünk egy elzárt teremben, azzal a címszóval, hogy "Gondolkodjatok el azon, hogyan is kéne viselkedni egy órán." Plusz pont, hogy addig haza se mehetünk, amíg ki nem találunk valamit. De jó, elmarad akkor ma a matek!
Már a második óra felénél jártunk, mikor rávettem maga, hogy Harryhez sétáljak, és megpróbáljam újra elmagyarázni a helyzetet.
- Harry.. - kezdtem bele azonnal, mire meglepő, de rám nézett, és úgy tűnt, figyel rám.
- Ha ugyan azt akarod mondani, mint amit órán mondtál, akkor inkább hagyd abba. Nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra. - dőlt el a padon, de továbbra is rajtam tartotta a tekintetét.
- Nem hazudtam.. - húztam fel magamat azonnal, mert hát hogy mer ilyet feltételezni rólam. - Mindent félreértettél! Azok a lányok szét akarnak minket ugrasztani! - háborodtam fel még jobban.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy nem ismerem fel a hangotokat? Ennyire ne nézz hülyének! - egyenesedett fel, és egyenesen a szemeimbe nézett.
- Nem! Vagy is... A felvétel nem hamis.. de..
- Akkor meg? Rachel, mit akarsz ebből kihozni? Ha Skyt szereted, akkor miért hagyod, hogy én is a képbe legyek? Vagy te ilyen lány vagy? Nem elég csak egy pasi? Mindent akarsz? Azt hittem te más vagy! De bebizonyítottad, hogy pontosan olyan vagy, mint a többi lány.. - háborgott, mire minden szó  bennem rekedt.
Talán érezhette, hogy ezúttal kissé messzire ment, mert azonnal a kezem után kapott, de elütöttem.
- Szóval így ismertél meg? Ezt gondolod rólam? Akkor meg miért töröm itt magamat? Mi értelme van? Ha te ezt gondolod, akkor úgy sem tudom megváltoztatni a rólam alkotott képet a fejedben! Mekkora hülye vagyok... Hihetetlen. És én még meg akartam magyarázni neked...
Csak hogy tudd, és hogy ne vesszen kárba az eddigi próbálkozásom, elmondom, hogy Sky Holyt szereti. Mi még mindig csak barátok vagyunk. Sky velem gyakorolta, hogy mit fog neki mondani... Ennyi. De látod, sokkal könnyebb elhamarkodott döntéseket hozni, és ítélkezni, mint végighallgatni a másikat!
- Rachel.. - nézett rám kétségbeesetten, de nem néztem rá. A könnyeim patakokban folytak. Már a fejem is belefájdult a sírásba.
- Ne szólj hozzám. - fordultam el tőle, majd egyszerűen kisétáltam az üres teremből. A felügyelőtanár kint várt, de nem érdekelt. Rám nézett, meg akart állítani, de elsétáltam mellette. Halkan mentem végig a folyosón, le a kijáratig, majd a portástól el sem köszönve léptem ki a hideg Februári időbe.
Harry nem jött utánam.
Nem is vártam mást.

Még dél sem volt, mikor hazaértem. Tudom, hogy igazolatlan órák tömkelegét fogom kapni ezért, de nem tudott érdekelni. Nem volt otthon senki. Szerencsére. Nem is tudom mit mondtam volna nekik, hogy csak úgy random beállítok 11:30-kor, kisírt szemekkel, felpuffadt arccal.
Felrohantam a szobámba, és ledobtam a táskámat az egyik sarokba. Az ajtómmal szembeni tükörből egy megbántott, szomorú lány nézett vissza rám, bár vártam mikor húzza már diadalittas vigyorra a száját, és röhög szembe, amiért ilyen hiszékeny voltam.
Némán zokogva bújtam az ágyamba, és összekuporogva bőgtem végig a napot.
Apu ért haza először. Feljött, megnézte mi van velem, de nem igazán tudta mit is kezdhetne velem. Megkérdezte mi bánt, de nem válaszoltam. Felhozott egy nagy tál csokis müzlit, majd magamra hagyott. Anyu később megpróbált kirángatni az ágyból, de több percnyi küszködés után feladta. Éreztem, hogy mondani akar valamit, de végül inkább csak megsimította a fejemet a takarón keresztül, majd ő is csendben távozott.
Josh már kicsit többre ment velem. Befeküdt mellém, és addig simogatta a hátamat, míg ki nem dugtam a fejemet a takaró alól. Az arcára azonnal vigyor szökött, ahogy meglátta a nyomott, duzzadt arcomat, de nem szólt semmit.
- Nevess nyugodtan. - hajtottam vissza a fejemet, mire kihasználva az alkalmat, hogy van egy rés a takarón, benyúlt, és megragadta az államat.
- Rachel, nem foglak kinevetni. Nehéz napod volt, ugye? Ne aggódj, én itt vagyok. - borzolta össze a hajamat, mire a mellkasához bújtam, és átöleltem. - Ki bántott meg? - suttogta halkan, miközben az ujjaival halvány köröket rajzolt a hátamra.
- Uhm... - motyogtam, mire halkan felkuncogott.
- Megverjem? - nézett le rám, mire ijedten kaptam fel a fejemet, de mikor láttam ajkain a bohókás vigyort, tudtam, csak viccelt.
Órákig ült mellettem némán, a hátamat simogatva, míg újra álomba nem merültem.
Mikor legközelebb felébredtem, már korom sötét volt, és Josh sem volt mellettem. Az utca felőli teraszos ablakom felől egyszer csak halk kopácsolás jött. Lerugdostam magamról a takarómat, majd oda sétáltam, és elhúztam a sötétítőt. Kint olyan fekete volt minden, hogy még az utcai lámpa sem tudott pár méternél nagyobb teret megvilágítani. Kinyitottam a teraszajtót, és kisétáltam a hűvös levegőbe.
Hirtelen egy kisebb kavics talált homlokon, mire hangosan felszisszentem.  Milyen idióta az, aki ilyenkor kövekkel dobálózik? - hajoltam ki és néztem le. Hirtelen semmit sem láttam, de majdnem szívrohamot kaptam, mikor megszólalt mellettem egy hang.
- Rachel? - kérdezte bizonytalanul mellőlem valaki, mire majdnem kiestem a korláton. Legalább 3 ütemet kihagyott a szívem, mire odanéztem.
Harry kapaszkodott az ereszcsatorna levezető részébe, és próbált átmászni róla az erkélyemre. Mikor sikerült neki, és ott ült előttem a korláton, azt sem tudtam mit mondjak...
Hirtelen még én sem tudtam mitől némultam meg. Talán ezúttal is attól, mint általában, hogy akárhányszor meglátom, újra és újra, egyre jobban belehabarodik a szívem az övébe...
Szerencsére Ő mindig tudja mit kell tenni és mondani.
- Beengedsz? - mutatott a szobám felé, mire szó nélkül betessékeltem a hálószobámba, miközben azon agyaltam, hogyan történhetett ez meg éppen velem, éppen most...

13.Fejezet - "Mintha ott sem lettem volna.."

         "A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán  fölvilágolhat - de amit félreértettünk, azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni."

Másnap valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva hihetetlenül jó kedvem volt. Reggel már az ébresztőm előtt kipattantam az ágyból, és még az sem szegte kedvemet, hogy egy újabb, 'csodálatos' anyu által kiválasztott ruhadarab várt rám. Még a reggelit is vigyorogva tömtem magamba, természetesen Josh nem is nevezhetné magát a bátyámnak, ha nem kezdett volna el azonnal piszkálni. Miután megtárgyaltuk, vagyis inkább közölte velem, hogy olyan vagyok, mint egy "beszívott majom" és én csak vigyorogva néztem rá továbbra is, nem bírta tovább, és egy "Anyu, Rachel megbolondult!" felkiáltással ott is hagyott.
Az már csak hab a tortán, hogy utána Anyu 5 percig tapogatott, és nyomogatott, hogy rájöjjön mi bajom van.. Megjegyzem jól vagyok. Az embernek már nem is lehet jó kedve?

Igazából én sem tudom miért vagyok ilyen jó hangulatban. Valószínűleg közrejátszik a Harryvel történt dolgok összessége, és az is, hogy tudtam segíteni Skynak tegnap. Nagyon drukkolok nekik, és ez úgy tűnik teljesen felpörgetett. De tényleg nem tudom, csak valamiért nagyon jól érzem magam végre a bőrömben. Boldog vagyok. Az pedig már tényleg csak cseresznye a tejszínhabra, hogy amint kiléptem a házból, eszembe jutott a mai randevúm Harryvel....
Szerencsére még volt időm visszaszaladni, és normálisan felöltözni, hogy ne mondja le a délutánunkat arra hivatkozva, hogy nem mer velem utcára lépni.

Az iskolába menet kivételesen sem Holyval, sem Skyal nem találkoztam, pedig majd megölt a kíváncsiság, hogy mi történt tegnap este! Mikor aztán ráfordultam az utolsó utcára, ami végén már az iskola várt, megláttam tőlem pár méterre Holyt.
- Jó reggelt! - léptem mellé vigyorogva, mire ijedten oldalra lépett, és majdnem elesett a saját lábában.
- Rachel! Neked meg mi bajod van? A frászt hoztad rám.. - nyársalt fel a tekintetével pillanatok alatt, majd az ölelésre nyitott karjaim közé vetette magát.
- Olyat mesélek neked Rachel... le fog esni az állad! - kezdett bele azonnal a mondandójába, és megnyugodtam, hogy nem nekem kell őt kérdezgetnem. - Tegnap Sky nagyon furcsán viselkedett velem! Egész nap nem szólt hozzám, aztán meg benyögte, hogy találkozzunk 7 után a parkban. Kérdeztem őt, hogy téged nem hívunk e, de azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. Nem is tudtam mire gondoljak! - mutogatott össze vissza, ami eléggé vicces látványt nyújtott - Aztán mikor ott voltunk, akkor előhúzott a semmiből egy hatalmas csokor vörös rózsát, és egy doboz csokoládét! Tudod, azt a nagyon drágát, amit állandóan bámulunk a kirakatokban! Aztán jött az igazi sokk! Rachel, Sky szerelmet vallott nekem! - halkította le a hangját, és a fejét ingatva nézett rám.
- Mit mondott? - érdeklődtem, bár gondoltam, hogy körülbelül ugyan azt mondhatta, amit nekem.
- Hogy fontos vagyok neki, hogy nagyon régóta szeret, csak nem merte kockáztatni a barátságunkat.. Meg hogy tudja, hogy barátom van, de szeretné, ha tudnék az érzéseiről...
- Mit válaszoltál? - néztem a szemeibe, mikor megálltunk az iskola előtt, mert még bőven volt időnk bemenni a termekbe.
- Teljesen összezavarodtam... Rachel... nem tudtam mit mondjak neki! Azt mondtam, hogy még gondolkodnom kell...  Én.. Ha pár évvel ezelőtt mondja, azonnal a karjaiba vetettem volna magamat! De most.. nekem kapcsolatom van. Nem dobhatom ki Petert csak úgy... mindenféle indok nélkül! Ráadásul szeretem őt.. de Skyt is.. Ahj... Én komolyan mindig azt hittem, hogy Sky téged akar! - emelte a tekintetét az égre tehetetlenül, mire értetlenül néztem rá továbbra is.
- Mi? Engem? Miért? - hüledeztem, mire visszaemelte a tekintetét rám.
- Nem egyértelmű? Állandóan ölelgetett, meg puszi-puszi, tök sokat vagy náluk, és tegnap is csak úgy elrángatott Harrytől, mintha féltékeny lett volna! - mondta, és közben az ujján mutogatta.
- Mert barátok vagyunk! Téged is ölelgetett, meg te is sokat vagy náluk! Csak téged szeret.. feléd nem mert annyira nyitni. Mi csak barátok vagyunk. - mosolyogtam rá, mire elgondolkodott a hallottakon, és igazat adott nekem.
- Akkor is.. mindig éreztem köztetek valami szorosabbat... nem tudom megmagyarázni. Csak.. éreztem. - nézett rám zavartan, mire megvontam a vállamat.
- Nem tudom, lehet a 'barátság auránkat' láttad. - vigyorogtam rá, mire belekarolt a karomba, és úgy léptünk be a hatalmas épületbe.
Minden olyan volt mint mindig. Amolyan vihar előtti csend. Néhány diák már bent volt, és a termeikhez igyekeztek. Mi is lepakoltuk a cuccainkat, aztán már mentünk is a termünkbe. Amint beléptünk a terembe, Sky sétált hozzánk, és köszöntött minket. Először engem ölelt meg, utána pedig Holyt, de sokkal óvatosabban, és bizonytalanabbul.
- Ha! Nézd már, Sky azt se tudja hová legyen örömében. - lépett mellénk két lány egy másik osztályból, mire értetlenül fordultunk feléjük.
- Ó, ne nézzetek már így! Szegény Holy... hogy átveritek őt! - vigyorgott a másik, mire egyre jobban hatalmába kerített valami megmagyarázhatatlan rossz érzés..
- Miről beszéltek? - lépett feléjük egyet Holy mérgesen, mire a két lány csak tovább nevetett.
- Szegény kicsi Holy... az egyetlen barátai is átvágják.. Na majd mi felvilágosítunk, szépségem. - húzta ki magát a szőkébbik ( mindketten azok voltak, de az egyikük haja keveredett a barna néhány világosabb árnyalatával.) - Tegnap Sky szerelmet vallott Rachelnek, utána meg neked a parkban! Nagyon szépen kitervelték, elhiheted. Sky szépen elhiteti veled, hogy érsz valamit, hogy dobd a pasidat, aztán majd mikor eléggé beleszerettél volna, szépen kidobott volna, és Rachellel karöltve röhögtek volna ki téged.  Aranyos, nem? - vigyorgott továbbra is a két lány, mire hitetlenkedve néztem hol rájuk, hol a kővé vált Holyra.
- Ti meg miről beszéltek? Semmi ilyenről szó sincs! - néztem rájuk mérgesen, mire gúnyos vigyorra húzták a szájukat.
- Ugyan, Rachel. Nem kell tagadni. Igaz, nem tudjuk miért csinálod ezt, mert ugyebár Harry elég komolyan érdeklődik irántad, ami megjegyzem senkinek nem tetszik.. de ha neked Sky jobban bejön, akkor még meg is köszönjük, ha átengeded nekünk Harryt! - vigyorogtak továbbra is, bár kedvem lett volna felképelni őket ott helyben.
- Ebből semmi sem igaz, Holy! Ne higgy nekik! - fordultam felé, de ő csak Skyt nézte, aki kétségbeesetten nézett hol rám, hol rá.
- Nem hisztek nekünk? Van bizonyítékunk. - nevetgéltek, majd elővettek egy telefont, és nem sokkal később Sky hangját lehetett hallani belőle..  A szívem kihagyott legalább két ütemet, mikor felismertem a szöveget.. ez az, amit tegnap a szertárban próbáltunk...

" Rachel....Én.. Szeretlek téged! Szeretem azt, aki vagy. Elvarázsol a személyiséged, és a mosolyod. Már nagyon hosszú ideje így érzek, csak nem mertem elmondani, mert..."

Na? Még mindig 'nem igaz' amit mondunk? - néztek ránk kihívóan, de én csak Holy könnyektől áztatott tekintetére tudtam figyelni.
- Holy.. - léptem felé, hogy megmagyarázzam, de elütötte a kezemet.
- Hogy tehettétek ezt velem? Mit képzeltetek magatokról? Ha úgy érzitek, fölösleges vagyok, akkor mondjátok meg! De ne így! El sem tudjátok képzelni, mennyire fáj! Csalódtam bennetek, nagyon nagyot! Én azt hittem barátok vagyunk... Sosem hittem volna.. hogy pont ti... a legjobb barátaim fognak így hátba szúrni! Sky.. és én még azt hittem érdekellek.. te meg Rachel... legjobb barátok örökké, mi? - törölgette a szemeit, majd leszakította a kezéről a 'Legjobb Barátnők mindörökké' karkötőjét, amit még tavaly a születésnapjára adtam neki, és a kezembe nyomta. - Most.. nagyot csalódtam bennetek. - sírta el magát újra, majd kiviharzott a teremből.
De még így is, hogy a szívemet mardosta a bűntudat, és a fájdalom, hogy végig sem hallgatott, mielőtt utána tudtam volna menni, egy üveges, zöld tekintet azonnal a helyemhez láncolt.
Soha, tényleg... még soha életemben nem láttam senki szemében annyi haragot, értetlenséget, és dühöt, mint abban a pillanatban az ajtóban álló Harry tekintetében... a szívem összeszorult, de a végső döfést még is az adta meg, ahogy elsétált mellettem, egy szó nélkül, mintha ott sem lennék.

        Átnézett rajtam. 

     Semmibe vett.

      Mintha ott sem lettem volna...

12.Fejezet - Figyelmetlenség

         " Néha félre kell tenni mindent, amire vágyunk, csak hogy segíthessünk egy barátnak. "

Az Irodalom óra után teljesen leamortizálódva ültem le a helyemre, ahol Harry már egy hatalmas vigyorral az arcán várt.
- Meg se merj szólalni! - néztem rá tettetett haraggal a hangomban, és hogy hitelesebb legyen az alakításom, elfordultam tőle, és a fejemet a karjaimba temetve dőltem el a padon. Pár percig nem történt semmi, majd hallottam, ahogy a szék lábai csikorogva hátrébb csúsznak, majd Harry már a másik oldalamon is volt.
Leguggolt elém, és addig piszkálta a hajamat, amíg rá nem néztem.
Alig tudtam visszatartani a nevetést, mikor megláttam az aggódóan csillogó szemeit.
- Rachel, kérlek ne haragudj rám.. jóvá fogom tenni! - suttogta, miközben a kézfejemen apró köröket rajzolt a hüvelykujjával.
Annyira kiismerhetetlen számomra. Az egyik pillanatban még olyan, mint valami vérbeli herceg. Uralkodik fölöttem, egyszerűen átveszi az irányítást, és olyan dolgokat mondd, hogy megáll az eszem. Aztán meg hirtelen átvált kisfiúba, mint most, és úgy néz rám, mint egy ártatlan óvódás. Meresztgeti a nagy, zöld szemeit, és még az alsó ajkába is beleharap... valószínűleg rájött, hogy ez az egyik gyenge pontom. Az ajkai...
- Mivel tudnád jóvá tenni? - néztem rá unottan, mire ajkai hatalmas vigyorra húzódtak.
- Hát.. lenne néhány ötletem.. - hajolt közelebb, így az orrunk már szinte súrolta egymást. - Beletúrnék a hajadba... és hátrafésülném, hogy a nyakad szabad legyen. Végigcsókolgatnám az egészet. Néhány helyen nyomokat hagyva, hogy mindenki tudja, hozzám tartozol.... - miközben ezeket mondta,végig a szemembe nézett, egy pislogás erejéig sem szakította meg a szemkontaktusunkat. A torkom kiszáradt, és levegőt is alig tudtam venni, mert hát eléggé vizuális típus vagyok, szóval ezek a dolgok mind megjelentek előttem. Az egy dolog, hogy néhány perce is ugyan ezt csinálta! De ott szinte fel sem fogtam, hogy éppen mit csinálunk. De így, hogy ilyen... érzékien ecseteli itt nekem, hogy mit fog velem csinálni... hát ki nem pirulna bele még a gondolatba is?
... - Aztán egy pillanat alatt lerántanám rólad a pólódat, és... - de nem tudta befejezni, mert a szájára tapasztottam a kezeimet.
- Oké, Oké! Felfogtam, Harry! Csak.. hagy abba. Nem is haragszom igazán. -  motyogtam teljesen elpirulva, és azt sem tudtam, hová nézzek zavaromban. Mikor azonban megéreztem a nyelvét a tenyeremen, majdnem felsikítottam.
- Te nem vagy normális! - kaptam el a kezemet azonnal, és hatalmas szemekkel bámultam. Természetesen a válasza ismét csak egy hatalmas vigyor volt.
A többi óra is hasonlóképpen telt el. Harry piszkált, és meg hitetlenkedve néztem rá, hogy miket ki nem talál. Összefirkált az összes füzetemet, a kezemet, a tolltartómat... komolyan, úgy éreztem magam, mintha visszarángattak volna az általános iskolába!
- Harry, ha nem hagyod abba most azonnal.. - vettem ki a kezéből az egyik hosszabb tincsemet, mire azonnal utána kapott, és folytatta a... simogatást(?) Úristen...
- Mit hagyjak abba? - vigyorgott rám ismét. Ó, hogy lehet rá egyáltalán haragudni? Pff.. megástad a saját sírodat Rachel, gratulálok. - veregettem meg a vállamat képzeletben, aztán ismét elszörnyedtem, hogy most meg már magamhoz beszélek.
- Hát.. ezt! Ne piszkáld a hajamat. - vettem ki megint a kezéből a vörös tincset, mire egy másikat vett el, és kezdett el szórakozni vele.
- Ne már.. olyan szép! - kezdett el hisztizni, mire az előttünk ülő lány hátrafordult, és lepisszegett minket.
Lepisszegett! Engem!
- Harry, hagy ezt abba, mert különben... - kezdtem volna, de valaki megelőzött.
- Különben mindketten kimennek és igazolatlan órát kapnak. - hajolt közénk hátulról a fizika tanárnő vigyorogva, majd továbbsétált, hogy másokra is a frászt hozza.
- Látod? - néztem rá karba tett kézzel.
- Rachel, lazíts már. - borzolta össze a hajamat, majd előre dőlt, és.. elaludt.

Harry az utolsó óráig fel sem kelt, csak mikor már szinte mindenki összepakolt.
- Rachel, menjünk együtt haza! - lépett mellém, amint kiértünk az Iskolából. Szerintem nem kell megemlítenem, hogy hány lány kapta felénk a fejét, és szúrt le képzeletben egy konyhakéssel.
Nagyon szerettem volna vele hazamenni, mert talán még arra is lett volna esély, hogy megfogja a kezemet... de még a második óra után megígértem Skynak, hogy segítek neki átgondolni, mit is mondjon Holynak. Ha valaki már olyan rég óta van az ember mellett, mint mellettem Sky, akkor néha félre tudja rakni azokat a dolgokat, amikre abban a pillanatban vágyik, és inkább a másiknak segít.
- Bocs haver, de ma nekem kell segítenie. - lépett közénk Sky, és már húzott is maga után az ellenkező irányba. Harrynek és Holynak csak egy intéssel tudtam köszönni, mivel Sky már vissza is rángatott az épületbe.
- Nyugi Sky, tudok menni magamtól is! - állítottam meg nevetve, mire bocsánatkérő pillantásokat lövellt felém. - Szóval, miben segíthetek? - néztem körül, és ekkor jöttem rá, hogy a tornaterem szertárában vagyunk.
- Ma estére megbeszéltem Holyval egy találkozót, mert ugye el akarom neki mondani, hogy... szóval tudod.. - vakargatta meg a tarkóját zavartan, mire mosolyogva bólintottam. Eszméletlenül édesnek találtam, mikor egy fiú zavarban volt.
- És én arra... szóval arra gondoltam, hogy esetleg..
- Esetleg eljátszhatnánk, hogy én vagyok ő? - fejeztem be helyette a mondatot, mire hálásan bólintott. - Rendben, akkor kezdjük! - csaptam össze a tenyeremet.
- Mit kéne mondanom? - nézett rám zavartan, mire a homlokomra csaptam. - Ez nehezebb lesz mint gondoltam..
Tíz perc alatt elmondtam neki, hogy röviden mit is kéne mondania.
- Oké.. - fújta ki a bent tartott levegőt, majd egyenesen a szemembe nézett.
Én kényelmesen hátradőltem, és hallgattam őt.
- Rachel... - kezdett bele lassan, jól átgondolva mit is kéne mondania (még az elején megbeszéltük, hogy az én nevemet mondja, hogy ne zavarodjon bele nagyon) - Én.. szeretlek téged! Szeretem azt, aki vagy. Elvarázsol a személyiséged, és a mosolyod. Már nagyon hosszú ideje így érzek, csak nem mertem elmondani, mert barátod van... De most úgy érzem, nem bírom tovább. Tudnod kell róla, mert nem akarom tovább titkolni. Állandóan rád gondolok, állandóan! Minden szabad percemben. Szeretem, amikor mellettem vagy, mert azonnal jó kedvem lesz. Szeretem, hogy mindenben megtalálod a szépet, és értékelni is tudod azt. Szeretem, hogy ilyen nyitott vagy... és gyönyörű. Olyan vagy, mint egy fényes csillag az égen. Mindig úgy csillogsz, szinte elvakítasz. Kérlek... gondold át az érzéseimet. Nem tudok nélküled élni.. mert szeretlek. Mindennél jobban. - halkult el, mire bennem is ott ragadt a szó.
- Sky.. ez.. nagyon szép volt.. - egyenesedtem ki, majd elé sétáltam és megöleltem.
- Szerinted.. ez így jó? Ott fogja hagyni Petert? - hajolt bele a vállamba, és egyre jobban remegett a hangja.
- Nagyon remélem. - suttogtam, majd még szorosabban öleltem. Sosem hittem volna, hogy majd én fogom Skyt vigasztalni, és bátorítani. Eddig mindig fordítva volt...
- Na gyere, menjünk. - engedtem el, majd mikor megfordultam, hogy felvegyem a táskámat, ijedten vettem észre, hogy egész végig a "Felvétel" gombnak dőltem neki.
- Úristen.. - suttogtam, majd kirohantam a tornaterembe.
- Mi a baj? - lépett mellém Sky, mire már nyugodtabban indultam meg kifelé.
- Semmi, csak véletlenül nekidőltem a gombnak, ami bekapcsolja a hangszórót meg a mikrofont, mikor beszél az igazgatónő az ünnepségeken.
- Még ha be is volt kapcsolva, nem hiszem, hogy volt itt valaki. - nyugtatott meg azonnal Sky.
- Hát, remélem... - húztam el a számat, majd együtt indultunk haza.

11.Fejezet - Titkos csókcsata.

"A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege."

Este mivel nem tudtam mesélni Holynak a Harryvel történtekről  mert ott volt Jade és a barátnője, ezért most, az iskolába menet olvadozom neki, aminek ő nagyon is örül. Le sem lehet vakarni a fejünkről a mosolyt. 

- Milyen a csókja? - néz rám kíváncsian, mire tetőtől talpig elpirulok. 

- Hát.. . kezdek el hebegni, mire egyszerűen kinevet. Szeretem, mikor az emberek jót szórakoznak rajtam. - Tudod.. az ajkai nagyon puhák.. olyanok, mint a selyem. Hihetetlen mikre nem képes velük! Istenem... mikor beleharapott az alsó ajkamba... tényleg azt hittem, hogy ott ájulok el! Az egész testem felhevült, és ahogy magához ölelt.. képes lettem volna elolvadni a karjaiban. - mondom ábrándozva, miközben teljesen belevörösödöm a mondanivalómba. 

- Nyelves csók volt? - vigyorog rám, mire azonnal megállok, és hitetlenkedve nézek barátnőmre. 

- Úristen, Holy! Miket beszélsz! Még hogy.. Úristen! - takarom el az arcomat, mert már a gondolattól is teljesen kikészülök, hogy akár.. úgy is megcsókolhat. 

- Ne pirulj már el ennyire! - vág hátba és újra elindulunk, de az arcom színe nem változik. - Ha már ennyitől zavarba jössz, mi lesz mikor továbbléptek? - néz rám rosszallóan. 

- Miről beszélsz? - hebegek tovább, mire kétségbeesetten az ég felé néz, majd vissza rám. 

- Miről miről..? Szerinted Rachel? Harry egy hormonoktól túlfűtött kamaszsrác, te meg lásd be végre, hogy nem vagy egy bányarém, szóval hamarosan nem fogja beérni annyival, hogy csak csókolóztok. 

- Arra gondolsz, hogy..? 

- Igen! - kiálltja el magát, mire teljesen elfehéredek. 

- Neem, nem. Mi még nem tartunk ott. Márciusban leszek 16! Mi ehhez még.. fiatalok vagyunk Holy. - ellenkezem azonnal, mire csak lemondóan sóhajt. 

- Dehogy vagytok. Ha a vágy a hatalmába kerít titeket a kor lesz az utolsó ami megállít. 

- De akkor is! Miért, ti már.. khm, szóval te és Peter.. 

- Persze, már többször is. - néz rám mosolyogva. 

- De hisz csak alig fél éve vagytok együtt! - nézek rá ijedten, mire megint csak kinevet. 

- És? Szeretjük egymást, Rachel! Ezt az érzést szerintem nem kell bemutatnom neked. De van egy pont, ahol úgy érzed, már nem elég. hogy csak  a kezét fogod, és néha megcsókol. Amikor már többet akarsz. Mikor úgy érzed, szükséged van arra, hogy az övé legyél teljesen. Nem bűn, hogy többet akarsz. Ez így normális. - simítja meg a kezemet biztatóan, és az út további részét néma csendben tesszük meg. Én pedig másra sem tudok gondolni, mint hogy a) Én és Harry ilyen dolgokat csináljunk...

                                        b) Elmondjam e Skynak, hogy Holyék már itt tartanak a kapcsolatukban.... 

Miután sikeresen beértünk még csengetés előtt, elindultunk az első óránkra, ami sajnos Holynak és nekem külön van. Nekem matek, neki infó. Mázlista... nekem csak holnap lesz olyan órám. De a legnagyobb világfájdalom még így is az, hogy Harrynek is Infója van. Bah... ez az én szerencsém. 

Szóval az első órámat szó szerint végigszenvedtem. Próbáltam kevésbé látványosan csinálni, de Skynak még így is feltűnt. 

- Valami baj van? - lépett mellém azonnal, ahogy kiléptünk a teremből. 

- Persze! Csak.. unatkoztam. - vallottam be, miközben a hajamat piszkáltam. 

- Ó, azért mert nem volt itt Harry? - kacsintott rám, mire mosolyogva elpirultam. 

- Ühüm.. Amúgy, hogy haladsz Holyval? Próbálkozol már vele megértetni, hogy mi a helyet? - néztem fel rá félénken. 

- Hát.. tegnap nem igazán beszéltünk, de tervezem, hogy elmondom neki holnap... - vakargatta meg a tarkóját zavarában, mire elkezdtem körbeugrálni őt. 

- Úristen, ez komoly? Annyira bátor vagy, Sky! De.. mire számítasz? Nem hiszem, hogy szakítani fog Peterrel.. - jut eszembe, mire alábbhagy a lelkesedésem. 

- Nem is várom el, hogy azonnal igent mondjon nekem, és a barátnőm legyen. De szeretném, ha tudná, hogy hogyan is érzek iránta. - hajtotta le a fejét, mire nem bírtam megállni, hogy ne öleljem meg. 

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Én melletted állok, és drukkolok nektek! - motyogtam a mellkasába, majd még szorosabban öleltem magamhoz. 

- Köszönöm. - mondta halkan, majd viszonozta az ölelésemet. - Na, de most már engedj el, mert még félreértik! - tolt el magától nevetve, és összeborzolta a hajamat. 

- Naa, összekócolod! - sipákoltam kislányosan, mire tovább folytatta. 

- Ti meg mit csináltok? - lépett mellénk Holy és Harry(!) a semmiből. 

- Összeborzolta hajamat! - fújtam fel az arcomat, mint egy kisgyerek, és mérgesen néztem a vigyorgó Skyra. 

- Jól esett. - vonta meg a vállát, majd elindultunk a következő óránkra, ami már együtt volt. 

- Milyen volt a matek? - lépett mellém Harry, és lassított a léptein, hogy kicsit lemaradjunk az előttünk sétáló Sky-tól és Holy-tól. 

- Unalmas... nem voltál ott. - mondtam pironkodva, mire ajkaira széles mosoly kúszott. 

- Igazán? - lépett elém, így sikeresen megállítva engem és még a fél diáksereget. 

- Ühüm.. - bólogattam lassan, majd a cipőjét kezdtem fixírozni. Mire kettőt pislogtam, már be is rántott a mellettünk lévő apró takarító szertárba, és a falnak préselt. 

- El sem tudod képzelni, mennyire aranyos vagy... - suttogta a fülembe mély hangon, mire az egész testemen egy számomra ismeretlen érzés áramlott végig. - Legszívesebben.. most letepernélek, és itt helyben a magamévá tennélek. - suttogta a fülembe egyre rekedtesebb hanggal.

- H-Harry! Kérlek.. hagyd abba.. - pirultam el teljesen, mire széles mosollyal az ajkain közelebb hajolt és lágyan, ráérősen játékra hívta az ajkaimat, amik nem igazán ellenkeztek vele. 

Karjaival óvatosan fonta körbe a derekamat, de ahogy a csókunk elmélyült, annál erősebb lett a szorítása. Az ujjai belemélyedtek az oldalamba, és teljesen fel passzírozott a falra. Éreztem, ahogy ajkai bebocsátásért esedeznek, amit meg is adtam neki. A rózsaszín felhőim teljesen elborították a fejemet. 

Lehunytam a szemeimet, és teljesen átadtam magamat az érzésnek. Furcsa volt, hogy már nem csak az ajkaimat uralja, de már a nyelvemet is képes az uralma alá hajtani, és úgy táncoltatni, ahogyan csak akarja. Az egyik kezével elengedte a csípőmet, és beletúrt a hajamba. Szinte magam előtt láttam, ahogy mindent beterít a vörös hajzuhatagom. Hallottam, ahogy megszólalt kint a folyosón a csengő, de nem tudott igazán érdekelni. Csak Harry és én voltunk abban a pillanatban. Mikor már azt hittem vége van, mert elszakította ajkait az enyémektől, elég nagyot tévedtem. Lassú mozdulatokkal csókolta végig a nyakamat egészen le a kulcscsontomig. A nyakam minden négyzetcentiméterét csókokkal lepte el, s mikor elért a kulcscsontom egyik végéhez fogai közé vette az ott lévő érzékeny bőrt, s gyengéden megszívta. Ajkaim közül önkéntelenül szökött ki egy halk, apró nyögés, ami azonnal mosolyra késztette, majd visszatért az ajkaimhoz. Olyan hevesen dobogott a szívem, hogy attól féltem a karjaiba ájulok... 

Mikor végül elhajolt, levegőért kapkodva néztünk egymás csillogó szemeibe. 

- Órára kéne mennünk.. - suttogta az ajkaimba, majd egy újabb, hosszú csókkal ajándékozott meg. 

- Csak kéne.. - karoltam át a nyakát, és közelebb húztam magamhoz. 

Még jó pár percig álltunk így, majd elengedtem, és kézen fogva indultunk el a termünk felé. 

- Egyébként, mikor szeretnéd megejteni azt a randit? - húzta féloldalas mosolyra ajkait. 

- Neked mikor lenne jó? - biccentettem oldalra a fejemet, de egy percre sem szakítottam meg a szemkontaktusunkat. 

- Holnap suli után? 

- Tökéletes. - bólogattam, vigyorogva, majd elengedtük egymás kezét, és beléptünk a terembe. 

Minden szempár ránk szegeződött, de mind közül a legijesztőbb a tanáré volt. 

- Knightlight kisasszony, Styles úrfi, örülök, hogy sikerült megtalálniuk a termet! Mivel jó napom van, mi lenne ha ezt egy szép kis feleléssel ünnepelnénk meg? Melyikőjük szeretné kezdené. Á, Rachel, én is így gondoltam! - hadarta el egy szuszra, miközben vigyorogva minket nézett. Elég ijesztő látvány volt, főleg hogy közben még a szeme is rángott.

Az, hogy én kezdtem, három dolgot jelentett. 

Először is, a többieknek lett egy lyukasórájuk. 

Másodszorra, Harry nem  került sorra, mert én az egész órát kitöltöttem.. még a szünetből is 5 percet..

Harmadszorra pedig... megkaptam életem első Irodalom egyesét, mert a tanárnő volt olyan kedves, hogy az év végi anyagból feleltetett. 

De mindezért kárpótolt a Harryvel töltött jó néhány perc abban a szűk kis raktárszobában...  

Furcsa, de alig várom, hogy megismételjük. 

10.Fejezet - Az est fénypontja.

            " Szeretem, ahogy megcsókolsz, mert még soha senki nem csókolt ekkora hévvel, 
                 erővel, szenvedéllyel, mint te.. igazából, te vagy az első, aki megcsókolt."

Pár percig még a gondolataimba mélyedve álltam az udvaron, de szépen lassan eljutott a tudatomig, hogy azért nincs még nyár, ezért inkább bementem a házba, mielőtt még halálra fagyhattam volna.
Bent már javában mentek az ivós játékok, és persze utána az üres üvegekkel való szórakozás. Hiszen milyen lenne már, ha nem lenne üvegezés? Harryt is ezért hívták be. Egy nagyobb társasággal ült, akik valószínűleg a régi iskolájából vannak. Csak a három bandatársát ismertem fel.
- Rachel, hát itt vagy! - ragadta meg hirtelen Holy a kezemet, és maga után kezdett húzni. - Mióta eltűntél, azóta kereslek. Harry megtalált? Beszéltél vele? - húzott be egy félreeső sarokba, hogy valamennyire értsük amit a másik mond.
- Igen.. - bólogattam, majd a cipőmet kezdtem újra bámulni. Szeretem húzni az emberek agyát, főleg Holyét. Kissé türelmetlen természetű..
- És...? - nézett rám nagy szemekkel, de nem mondtam semmit. - Az Istenit, Rachel, mondj már valamit! - kezdett el rázogatni, mire nevetve léptem hátra pár lépést.
- Azt mondta, hogy csinos vagyok... - pirultam el teljesen, mire Holy arcára akkora mosoly rajzolódott, hogy azt le kellett volna fényképeznem.
- Úristen! De hisze ez hihetetlen! - ölelt magához szorosan.
- Tudom.. fe sem tudom fogni, hogy Harry miért... - kezdtem volna újra aggodalmaskodni, ha Holy nem szakít félbe azonnal.
- Állj! Rachel, hányszor kell még elmondanom? Gyönyörű vagy! Csinos, értelmes, ízléses, igaz, még mindig azt hordod amit anyukád rak ki neked.. - nevetett fel, mire a vállára csaptam, hogy hagyja abba a viccelődést. - De.. ennek ellenére is mindig helyén van a szíved. Ráadásul egyedi vagy! És nem utolsó sorban a legjobb barát, akit csak el tudok képzelni magamnak. Szóval ne beszéld be magadnak, hogy nem vagy elég jó! Pont jó vagy! Harry nagyon szerencsés, mert ilyen lányt talált magának, mint te. Remélem fel tudja fogni mit kaphat, ha jól csinálja a dolgokat! - fejezete be Holy a monológját, mire a szemeim könnybe lábadtak.
Holy ezzel a néhány szóval képes volt a barátságunkat egy teljesen új szintre emelni. Eddig is imádtuk egymást, és a legjobb barátok voltunk, de sosem hittem volna, hogy Holy ezt gondolja rólam.
- Köszönöm... - néztem fel rá könnyes szemekkel, mire újra megölelt, de azonnal el is tolt magától, és haragos tekintettel kezdett el méregetni.
- Nincs sírás! Tönkreteszi a nehéz munkámat! - tette csípőre a kezeit, mire felnevettem.
- Igenis! - szalutáltam neki, mire nevetve belém karolt, és együtt indultunk el a konyha irányába.

Harryék még mindig egy körben ülve játszottak, és a szívem majd megszakadt, ahogy elmentem mellettük, és rám sem nézett. Nem intett, vagy hívott oda magához. Talán kicsit kezdek rámenős lenni...

- Sziasztok! - lép mellénk a semmiből Sky.
- Sky! Te is eljöttél? - ölelem meg, mire puszit nyom a fejem búbjára.
- Csinosak vagytok. - néz végig rajtunk, de akaratlanul is több időt töltenek el a szemei Holyn. Szerencsére ez neki fel sem tűnik.
- Mikor jöttél? - faggatom tovább, miközben Holy az ő kezébe is ad egy pohár 'senkinemtudjamivanbennedefinom' löttyöt.
- Csak pár perce, de ahogy beléptem, meg is láttalak titeket.
- Sky! Sziia! - karolta át a vállát Harry egyik bandatársa, akinek még mindig nem tudom a nevét...
- Cső Nick. - áhá! Nick.
- Nem akartok játszani velünk?  - invitált meg kedvesen, mire Holyval összenéztünk.
- Csak ha ne zavarunk. - szólalt meg végül ő, mire a srác, khm vagyis Nick megragadta a karját, és maga után kezdte húzni. Szerencsére én még tudok menni magamtól is. De Skynak már kevésbé tetszett, hogy Nick Holy kezét fogja. Őszintén? Még engem is zavart.

A rakatnyi idegen boldogan fogadott minket, mert hát szerintük sokkal érdekesebbé tudjuk tenni a játékot.
Aha, gáz, de én még soha nem csináltam ilyet.
- Ki szeretne kezdeni? - emelte fel az üveget egy szőke hajú lány, és kérdőn körbenézett. Nick kikapta a kezéből az üveget, és már pörgette is. Holynál állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.. - vágta rá Holy, de szerintem azonnal megbánta.
- Hmm... - húzta kaján mosolyra az ajkait Nick, és mintha előre kitervelte volna, már mondta is a feladatot.
- Mondj egy számot 1 és 100 között!
- Mi? Ez meg miféle feladat?
- Csak mondd! Az igazi feladat utána jön. - nevetett Nick.
- Öhm.. 30? - mondta félénken, ami már már kérdésnek tűnt.
- Haha! Egyél meg egy egész fokhagymát, és 30 másodpercig nem ihatsz rá semmit!
- Mi, úristen, te beteg vagy! - sápadt el szegény, de mire kettőt pislogott már a kezébe is nyomták a fokhagymát.
- Mi lesz ha nem csinálom meg?
- Egész este fehérneműben kell legyél. - vigyorgott rá Harry, mire a többiek még jobban nevetni kezdtek, ahogy meglátták drága barátnőm ijedt tekintetét.
- Oké.. - fújta ki a bent tartott levegőt, majd összeszorította a szemeit, és beleharapott.
- Most rágd meg jól, és nyeld is le! - utasította Nick, mire Holy meg is tette amit mondott, de már a könnyi is elkezdtek potyogni. Szerintem ez volt élete leghosszabb 30 másodperce. Amint letelt berohant a konyhába, mi pedig nevetve néztünk utána, ahogy a csapból próbál inni, mivel egy tiszta pohár sem volt már.
Ezeket után sorra jöttek az idiótábbnál idiótább feladatok.
- Harry! - virult ki Nick, mikor már megint ő pörgetett, mivel Holy nem tudott visszajönni egyenlőre.
- Merek. - vágta rá azonnal, még a kérdés előtt.
Nick felállt a helyéről, és Harryt is felrántotta. Két széket egymásnak háttal állított, és az egyikre leültette őt, majd körülnézett, és elindult felém. Megragadta a karomat, és engem is lenyomott a másik székre. Fogott egy lepedőt, és körbetekert minket, majd olyan erősen megkötötte, hogy mozdulni sem bírtunk.
- Na! Addig így maradtok, amíg meg nem csókoljátok egymást! - nézett ránk vigyorogva, mire ijedten néztem körbe.
- De ez Harry feladata! Miért én vagyok a másik? - kérdeztem meglepetten, mire csak megrázta a fejét.
- Rosszkor voltál rossz helyen. - na kössz, minden világos. Mivel Harry nem hajolt hozzám, én meg még annyira se hozzá, a többiek folytatták a játékot, amíg mi egymásnak háttal ültünk a székeken összekötözve.

Sky szerenádozott a szomszéd néninek, aki erre megadta neki a telefonszámát, hogy majd együtt menjenek Operába(!) A szőke hajú lány, akiről kiderült, hogy Jade a neve meg kellett puszilnia Will lábát.. ( Harry másik bandatársa) Nem igazán lettem volna a helyében. Záporoztak a cikibbnél cikibb sztorik, én meg megtudtam milyen, ha  a kávét sóval isszuk. - megjegyzem, mindezalatt mi össze voltunk kötözve.
Valamikor aztán hajnali egy körül a többiek elunták magukat, mert már minden jó feladat és kérdés el lett lőve, és a többi vendég is elkezdett hazamenni.
- Kibogoztok minket? - néztem rájuk fáradtan, mire vigyorogva megrázták a fejüket.
- Nem volt csók, szóval nem. - vágta rá Jade.
- De már vége a játéknak. - nyüszítettem, mire csak kiröhögtek.
- Sajnálom Rachel, de nem tehetek semmit. -húzta el a száját Holy. És valóban, a többiek nem engedték neki, hogy a lepedőhöz érjen.
- Megyek, felhívom aput, hogy itt alszunk.. már ha nem baj, Will. - nézett rá , aki csak bólogatott, hogy nyugodtan. Elvégre a fél társaság itt alszik, plusz két fő nem nagy szám. - Köszi! Szólok neki, hogy holnap korán jöjjön értünk, hogy még haza tudjunk menni átöltözni suli előtt.
Így végül az utolsó ember is elhagyta a nappalit, ezzel egyedül hagyva engem Harryvel. Eddig annyira lekötött a többiek játéka, és a zavarom, hogy fel sem fogtam, hogy csak egy széktámla választ el Harrytől. Sőt! A fejünk így is összeért.
- Öhm.. - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de nem igazán jött össze. - Jó volt a mai buli.. örülök, hogy meghívtál. - próbáltam felé fordulni, de épp hogy csak rá tudtam nézni az arcára.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.. sajnálom, hogy így alakult. Valószínűleg reggelig így is maradunk. - nézett rám, mire az ajkaink majdnem összeértek.
- S-Semmi baj.. - néztem félre, mire ő is visszafordult.
- De tényleg... örülök, hogy eljöttél. Az ajándékot is.. nagyon köszönöm. - mondta halkan, mire a szívem hatalmasat dobbant.
- Semmiség.. - motyogtam halkan, de még így is remegett kicsit a hangom. - De.. - tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott - Miért nem csókoltál meg? - Istenem.. elsüllyedek szégyenemben... - Hisz.. nem ez lett volna.. az első.
- Azért mert... Én se igazán értem, de nem akarom, hogy egy fogadás miatt kelljen megcsókolnod. Hanem mert.. meg akarsz. Lehet hülyeség, meg minden..
- Nem, dehogy! Értem. De tényleg, semmi baj. Nem zavar. - hajtottam hátra a fejemet, így pont a válla mellé került a fejem. Le nézett rám, majd lassan közelebb hajolt hozzám.

Leírhatatlan érzés volt újra megízlelni az ajkait. Az eddig érzett sóvárgásom hirtelen teljes erőből rám tört, s ahogy ajkai az enyémek ellen mozogtak.. a parázsló érzés végigcikázott az egész testemben. A göndör fürtök csikizték a homlokomat, amitől ajkaimra mosoly szökött. Imádtam, ahogy birtokba vette az ajkaimat. Ahogy  gyengéden megszívta az alsó ajkamat, ami ettől duzzadt és vörös lett. Bárcsak beletúrhattam volna a hajába, miközben magához ölel. De még ezek nélkül is csodálatos volt. Ahogy eltávolodott tőlem, erős hiányérzet alakult ki bennem. Az ajkai után akartam kapni, mire csak mosolyogva újabb csókot kezdeményezett. A szívem hevesen dobogott, ahogy a lepedő lehullott rólunk, ő pedig az ölébe húzott, de egy percre sem engedte el az ajkaimat. Végre megérinthettem a tincseit. Harry erős karjai körém fonódtak, s végre teljes volt az érzés. Mikor elhajoltunk egymástól, a világ legcsodálatosabb arcával találtam szembe magam. Egy csillogó zöld szempárral, ami fogva tartotta az enyémeket. Vörös ajkakkal, amik azt sugallták "Csókolj meg"  S ezek az ajkak voltak azok, melyek ha mosolyra húzódtak, ó de még milyenre, akkor látni lehetett a tökéletes fogsorát. S a gödröcskéi, amik szintén lágy csókokért esedeztek. Közel hajoltam hozzá, de ezúttal az ajkai helyett a gödröcskéire leheltem gyengéd csókot. Meglepődött ugyan, de ajkait még szélesebb mosolyra húzta, ezzel még jobban láttatva őket. Nem tudtam megállni, hogy ne simítsak végig az arcán, és nyomjam bele a mutatóujjaimat a gödröcskéibe.
Harry erre elnevette magát, majd felállt a székről, és a kezemet fogva húzott maga után. Eddig fel sem tűnt, hogy a többiek eltűntek. Halk beszélgetés hallatszott ki az egyik szobából. Ott lehettek a fiúk. A mellettük lévő szobában pedig Holy, Jade és egy ismeretlen lány hangját hallottam. Ez itt Will szobája. Én és a srácok itt alszunk. Ti pedig a mellette lévő szobában.
- Jó éjt.. - adott lágy csókot a homlokomra, amitől újra a fellegekbe kerültem. Már fordult volna meg, mikor elkaptam a kezét.
- Csak ennyit kapok? - nézek rá fel félénken, mire ajkaira hatalmas mosoly szökik.
- Hogy te milyen kis telhetetlen vagy! - nevet fel, mire kissé zavarba jövök. - Persze, hogy kapsz mást is, csak kérned kell. - hajol közelebb, és újra csókban forrunk össze. Megunhatatlan érzés, de tényleg.
- De most már tényleg menj. - fordít meg, majd gyengéden ellökdös az ajtóig. - Holnap majd még beszélünk a randinkról! - kacsint egyet utoljára, majd egyszerre lépünk be a szobáinkba.