10.Fejezet - Az est fénypontja.

            " Szeretem, ahogy megcsókolsz, mert még soha senki nem csókolt ekkora hévvel, 
                 erővel, szenvedéllyel, mint te.. igazából, te vagy az első, aki megcsókolt."

Pár percig még a gondolataimba mélyedve álltam az udvaron, de szépen lassan eljutott a tudatomig, hogy azért nincs még nyár, ezért inkább bementem a házba, mielőtt még halálra fagyhattam volna.
Bent már javában mentek az ivós játékok, és persze utána az üres üvegekkel való szórakozás. Hiszen milyen lenne már, ha nem lenne üvegezés? Harryt is ezért hívták be. Egy nagyobb társasággal ült, akik valószínűleg a régi iskolájából vannak. Csak a három bandatársát ismertem fel.
- Rachel, hát itt vagy! - ragadta meg hirtelen Holy a kezemet, és maga után kezdett húzni. - Mióta eltűntél, azóta kereslek. Harry megtalált? Beszéltél vele? - húzott be egy félreeső sarokba, hogy valamennyire értsük amit a másik mond.
- Igen.. - bólogattam, majd a cipőmet kezdtem újra bámulni. Szeretem húzni az emberek agyát, főleg Holyét. Kissé türelmetlen természetű..
- És...? - nézett rám nagy szemekkel, de nem mondtam semmit. - Az Istenit, Rachel, mondj már valamit! - kezdett el rázogatni, mire nevetve léptem hátra pár lépést.
- Azt mondta, hogy csinos vagyok... - pirultam el teljesen, mire Holy arcára akkora mosoly rajzolódott, hogy azt le kellett volna fényképeznem.
- Úristen! De hisze ez hihetetlen! - ölelt magához szorosan.
- Tudom.. fe sem tudom fogni, hogy Harry miért... - kezdtem volna újra aggodalmaskodni, ha Holy nem szakít félbe azonnal.
- Állj! Rachel, hányszor kell még elmondanom? Gyönyörű vagy! Csinos, értelmes, ízléses, igaz, még mindig azt hordod amit anyukád rak ki neked.. - nevetett fel, mire a vállára csaptam, hogy hagyja abba a viccelődést. - De.. ennek ellenére is mindig helyén van a szíved. Ráadásul egyedi vagy! És nem utolsó sorban a legjobb barát, akit csak el tudok képzelni magamnak. Szóval ne beszéld be magadnak, hogy nem vagy elég jó! Pont jó vagy! Harry nagyon szerencsés, mert ilyen lányt talált magának, mint te. Remélem fel tudja fogni mit kaphat, ha jól csinálja a dolgokat! - fejezete be Holy a monológját, mire a szemeim könnybe lábadtak.
Holy ezzel a néhány szóval képes volt a barátságunkat egy teljesen új szintre emelni. Eddig is imádtuk egymást, és a legjobb barátok voltunk, de sosem hittem volna, hogy Holy ezt gondolja rólam.
- Köszönöm... - néztem fel rá könnyes szemekkel, mire újra megölelt, de azonnal el is tolt magától, és haragos tekintettel kezdett el méregetni.
- Nincs sírás! Tönkreteszi a nehéz munkámat! - tette csípőre a kezeit, mire felnevettem.
- Igenis! - szalutáltam neki, mire nevetve belém karolt, és együtt indultunk el a konyha irányába.

Harryék még mindig egy körben ülve játszottak, és a szívem majd megszakadt, ahogy elmentem mellettük, és rám sem nézett. Nem intett, vagy hívott oda magához. Talán kicsit kezdek rámenős lenni...

- Sziasztok! - lép mellénk a semmiből Sky.
- Sky! Te is eljöttél? - ölelem meg, mire puszit nyom a fejem búbjára.
- Csinosak vagytok. - néz végig rajtunk, de akaratlanul is több időt töltenek el a szemei Holyn. Szerencsére ez neki fel sem tűnik.
- Mikor jöttél? - faggatom tovább, miközben Holy az ő kezébe is ad egy pohár 'senkinemtudjamivanbennedefinom' löttyöt.
- Csak pár perce, de ahogy beléptem, meg is láttalak titeket.
- Sky! Sziia! - karolta át a vállát Harry egyik bandatársa, akinek még mindig nem tudom a nevét...
- Cső Nick. - áhá! Nick.
- Nem akartok játszani velünk?  - invitált meg kedvesen, mire Holyval összenéztünk.
- Csak ha ne zavarunk. - szólalt meg végül ő, mire a srác, khm vagyis Nick megragadta a karját, és maga után kezdte húzni. Szerencsére én még tudok menni magamtól is. De Skynak már kevésbé tetszett, hogy Nick Holy kezét fogja. Őszintén? Még engem is zavart.

A rakatnyi idegen boldogan fogadott minket, mert hát szerintük sokkal érdekesebbé tudjuk tenni a játékot.
Aha, gáz, de én még soha nem csináltam ilyet.
- Ki szeretne kezdeni? - emelte fel az üveget egy szőke hajú lány, és kérdőn körbenézett. Nick kikapta a kezéből az üveget, és már pörgette is. Holynál állt meg.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek.. - vágta rá Holy, de szerintem azonnal megbánta.
- Hmm... - húzta kaján mosolyra az ajkait Nick, és mintha előre kitervelte volna, már mondta is a feladatot.
- Mondj egy számot 1 és 100 között!
- Mi? Ez meg miféle feladat?
- Csak mondd! Az igazi feladat utána jön. - nevetett Nick.
- Öhm.. 30? - mondta félénken, ami már már kérdésnek tűnt.
- Haha! Egyél meg egy egész fokhagymát, és 30 másodpercig nem ihatsz rá semmit!
- Mi, úristen, te beteg vagy! - sápadt el szegény, de mire kettőt pislogott már a kezébe is nyomták a fokhagymát.
- Mi lesz ha nem csinálom meg?
- Egész este fehérneműben kell legyél. - vigyorgott rá Harry, mire a többiek még jobban nevetni kezdtek, ahogy meglátták drága barátnőm ijedt tekintetét.
- Oké.. - fújta ki a bent tartott levegőt, majd összeszorította a szemeit, és beleharapott.
- Most rágd meg jól, és nyeld is le! - utasította Nick, mire Holy meg is tette amit mondott, de már a könnyi is elkezdtek potyogni. Szerintem ez volt élete leghosszabb 30 másodperce. Amint letelt berohant a konyhába, mi pedig nevetve néztünk utána, ahogy a csapból próbál inni, mivel egy tiszta pohár sem volt már.
Ezeket után sorra jöttek az idiótábbnál idiótább feladatok.
- Harry! - virult ki Nick, mikor már megint ő pörgetett, mivel Holy nem tudott visszajönni egyenlőre.
- Merek. - vágta rá azonnal, még a kérdés előtt.
Nick felállt a helyéről, és Harryt is felrántotta. Két széket egymásnak háttal állított, és az egyikre leültette őt, majd körülnézett, és elindult felém. Megragadta a karomat, és engem is lenyomott a másik székre. Fogott egy lepedőt, és körbetekert minket, majd olyan erősen megkötötte, hogy mozdulni sem bírtunk.
- Na! Addig így maradtok, amíg meg nem csókoljátok egymást! - nézett ránk vigyorogva, mire ijedten néztem körbe.
- De ez Harry feladata! Miért én vagyok a másik? - kérdeztem meglepetten, mire csak megrázta a fejét.
- Rosszkor voltál rossz helyen. - na kössz, minden világos. Mivel Harry nem hajolt hozzám, én meg még annyira se hozzá, a többiek folytatták a játékot, amíg mi egymásnak háttal ültünk a székeken összekötözve.

Sky szerenádozott a szomszéd néninek, aki erre megadta neki a telefonszámát, hogy majd együtt menjenek Operába(!) A szőke hajú lány, akiről kiderült, hogy Jade a neve meg kellett puszilnia Will lábát.. ( Harry másik bandatársa) Nem igazán lettem volna a helyében. Záporoztak a cikibbnél cikibb sztorik, én meg megtudtam milyen, ha  a kávét sóval isszuk. - megjegyzem, mindezalatt mi össze voltunk kötözve.
Valamikor aztán hajnali egy körül a többiek elunták magukat, mert már minden jó feladat és kérdés el lett lőve, és a többi vendég is elkezdett hazamenni.
- Kibogoztok minket? - néztem rájuk fáradtan, mire vigyorogva megrázták a fejüket.
- Nem volt csók, szóval nem. - vágta rá Jade.
- De már vége a játéknak. - nyüszítettem, mire csak kiröhögtek.
- Sajnálom Rachel, de nem tehetek semmit. -húzta el a száját Holy. És valóban, a többiek nem engedték neki, hogy a lepedőhöz érjen.
- Megyek, felhívom aput, hogy itt alszunk.. már ha nem baj, Will. - nézett rá , aki csak bólogatott, hogy nyugodtan. Elvégre a fél társaság itt alszik, plusz két fő nem nagy szám. - Köszi! Szólok neki, hogy holnap korán jöjjön értünk, hogy még haza tudjunk menni átöltözni suli előtt.
Így végül az utolsó ember is elhagyta a nappalit, ezzel egyedül hagyva engem Harryvel. Eddig annyira lekötött a többiek játéka, és a zavarom, hogy fel sem fogtam, hogy csak egy széktámla választ el Harrytől. Sőt! A fejünk így is összeért.
- Öhm.. - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de nem igazán jött össze. - Jó volt a mai buli.. örülök, hogy meghívtál. - próbáltam felé fordulni, de épp hogy csak rá tudtam nézni az arcára.
- Én köszönöm, hogy eljöttél.. sajnálom, hogy így alakult. Valószínűleg reggelig így is maradunk. - nézett rám, mire az ajkaink majdnem összeértek.
- S-Semmi baj.. - néztem félre, mire ő is visszafordult.
- De tényleg... örülök, hogy eljöttél. Az ajándékot is.. nagyon köszönöm. - mondta halkan, mire a szívem hatalmasat dobbant.
- Semmiség.. - motyogtam halkan, de még így is remegett kicsit a hangom. - De.. - tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott - Miért nem csókoltál meg? - Istenem.. elsüllyedek szégyenemben... - Hisz.. nem ez lett volna.. az első.
- Azért mert... Én se igazán értem, de nem akarom, hogy egy fogadás miatt kelljen megcsókolnod. Hanem mert.. meg akarsz. Lehet hülyeség, meg minden..
- Nem, dehogy! Értem. De tényleg, semmi baj. Nem zavar. - hajtottam hátra a fejemet, így pont a válla mellé került a fejem. Le nézett rám, majd lassan közelebb hajolt hozzám.

Leírhatatlan érzés volt újra megízlelni az ajkait. Az eddig érzett sóvárgásom hirtelen teljes erőből rám tört, s ahogy ajkai az enyémek ellen mozogtak.. a parázsló érzés végigcikázott az egész testemben. A göndör fürtök csikizték a homlokomat, amitől ajkaimra mosoly szökött. Imádtam, ahogy birtokba vette az ajkaimat. Ahogy  gyengéden megszívta az alsó ajkamat, ami ettől duzzadt és vörös lett. Bárcsak beletúrhattam volna a hajába, miközben magához ölel. De még ezek nélkül is csodálatos volt. Ahogy eltávolodott tőlem, erős hiányérzet alakult ki bennem. Az ajkai után akartam kapni, mire csak mosolyogva újabb csókot kezdeményezett. A szívem hevesen dobogott, ahogy a lepedő lehullott rólunk, ő pedig az ölébe húzott, de egy percre sem engedte el az ajkaimat. Végre megérinthettem a tincseit. Harry erős karjai körém fonódtak, s végre teljes volt az érzés. Mikor elhajoltunk egymástól, a világ legcsodálatosabb arcával találtam szembe magam. Egy csillogó zöld szempárral, ami fogva tartotta az enyémeket. Vörös ajkakkal, amik azt sugallták "Csókolj meg"  S ezek az ajkak voltak azok, melyek ha mosolyra húzódtak, ó de még milyenre, akkor látni lehetett a tökéletes fogsorát. S a gödröcskéi, amik szintén lágy csókokért esedeztek. Közel hajoltam hozzá, de ezúttal az ajkai helyett a gödröcskéire leheltem gyengéd csókot. Meglepődött ugyan, de ajkait még szélesebb mosolyra húzta, ezzel még jobban láttatva őket. Nem tudtam megállni, hogy ne simítsak végig az arcán, és nyomjam bele a mutatóujjaimat a gödröcskéibe.
Harry erre elnevette magát, majd felállt a székről, és a kezemet fogva húzott maga után. Eddig fel sem tűnt, hogy a többiek eltűntek. Halk beszélgetés hallatszott ki az egyik szobából. Ott lehettek a fiúk. A mellettük lévő szobában pedig Holy, Jade és egy ismeretlen lány hangját hallottam. Ez itt Will szobája. Én és a srácok itt alszunk. Ti pedig a mellette lévő szobában.
- Jó éjt.. - adott lágy csókot a homlokomra, amitől újra a fellegekbe kerültem. Már fordult volna meg, mikor elkaptam a kezét.
- Csak ennyit kapok? - nézek rá fel félénken, mire ajkaira hatalmas mosoly szökik.
- Hogy te milyen kis telhetetlen vagy! - nevet fel, mire kissé zavarba jövök. - Persze, hogy kapsz mást is, csak kérned kell. - hajol közelebb, és újra csókban forrunk össze. Megunhatatlan érzés, de tényleg.
- De most már tényleg menj. - fordít meg, majd gyengéden ellökdös az ajtóig. - Holnap majd még beszélünk a randinkról! - kacsint egyet utoljára, majd egyszerre lépünk be a szobáinkba.