1.Fejezet - "Jól jegyezd meg a nevem"

       

             

                       " Azért van szükségem a tökéletesség látszatára, hogy elbújhassak mögötte."


A nevem Rachel Knightlight. Örülök, hogy megismerhetlek! Jól jegyezd meg a nevemet, mert sokat fogod még hallani!

Mindig így mutatkoztam be mindenkinek. A legtöbben csak nevettek rajtam, nem igazán vették komolyan egy 7 éves kislány mondandóját. Ez mindig nagyon bántott. Hatalmas álmaim voltak. Művész akartam lenni.
 Megakartam festeni a jövőmet, ezért festő akartam lenni. Utána orvos, hogy mindenkit megmenthessek.  Modell, hogy szép lehessek. Énekes, hogy rajongjanak értem. Hosszú, szögegyenes hajat, csillogó kék szemeket, és gyönyörű mosolyt akartam. Végül hercegnő akartam lenni, hogy rám találjon a hercegem, és elvigyen messze. Nagyon messze.
Ezekből semmi nem valósult meg. A jövőt nem festhetem meg, nincs hozzá erőm, nem tudok embereket menteni sem, nem lehetek modell, mert nem vagyok elég vékony, nincs jó hangom, ezért az énekesi karrier is kilőve. A hajam hosszú, csak éppen olyan göndör, hogy kifésülni nem lehet. Ráadásul vörös! A szemeim szinte már feketék, mert miért is ne. A mosolyomban sincs semmi különös, az arcom pedig szeplős. Az utolsó álmom, ami még nem fulladt kudarcba, az a 'Hercegnős' álom. De az is csak azért, mert még egy fiú sem érdeklődött irántam.

A szüleim is többre szántak. "Legyél író!" "Legyél tanár!" "Miért nem leszel orvos, úgy is azt szeretted volna!" De mindig csak egy halvány mosollyal rázom meg a fejemet.
Ők azt hiszik, már eldöntöttem magamban, csak nekik nem akarom elmondani. A szüleim szemében tökéletes vagyok. Jól tanulok, ( múlthéten kaptam egy 3-ast)  vannak barátaim, (egész múlthéten egyedül ültem az ebédlőben) szeretek suliba járni, (Hétfőn sírógörcsöt kaptam, be se mentem az utolsó két órámra) fejben eldöntöttem mi is szeretnék lenni, (tippem sincs) és persze hamarosan bemutatom nekik a barátomat. ( Milyen barátomat? Jó kérdés! Mert nincs senkim. Soha nem is volt)

De mindezek ellenére, van egy személy az életemben, aki a világon talán a legtöbbet jelenti számomra. A bátyám, Josh. Nincs is jobb érzés annál, mint mikor az embernek van egy személy az életében, aki mindig szeretni fogja. Aki örökké kitart mellette. Aki önzetlenül szereti, és nem vár érte semmit. A szerelem is ilyen, ugye? Még soha nem éreztem, de mikor mások beszélnek róla, úgy érzem, nincs ennél szebb érzés. Puha, és meleg. Jó illatú. Betölti a szívedet, és nem fogy el. Ilyen a szerelem, ugye? De nehéz úgy megérteni, hogy még soha nem éreztem....

Szóval, próbálom élni a tökéletes éltemet, a tökéletes családommal, a tökéletes házunkban, a tökéletes ruháimban.... Minden olyan tökéletes. Hánynom kell ettől az egésztől! Egyáltalán nem vagyunk tökéletesek! Gyűlölöm ezt a szót! Legszívesebben megölném azt, aki még egyszer kimeri mondani. De tűrök, már nagyon hosszú ideje. Mindent megteszek értük. Mindent, mert ők a családom. Tanulok, olyan ruhákban járok, amikről az jön le, unalmas és sablonos vagyok. Vasalom a hajamat, pedig már kezdtem hozzászokni a göndör fürtökhöz. Mert nekik csak így lehetek tökéletes.
De hamarosan bomba robban, és én hátradőlve fogom kiélvezni minden pillanatát.
Szóval üdv, örülök, hogy megismerhettelek. Jól jegyezd meg a nevem, mert sokáig emlékezni fogsz rám.
Álarc fel, mindenki a helyére, kezdődik a történet!



Mint említettem, imádok iskolába járni. ( Remélem érzitek az iróniát) Most is, hiába van Szombat, be kellett jönnünk ledolgozni egy hétfői szabadnapunkat. De jó. Az iskolában a tanárokon és a bátyámon kívül 2 emberrel beszélek csak. Holyval, aki igaz, már egyre kevesebbet van velünk a barátja miatt, de azért mikor tud, velünk van. Úgy értem lélekben nincs velünk néha, de fizikailag legalább még itt van.
 És Sky-al, akivel már születésem óta barátok vagyunk. Nem viccelek! Még a születésnapunk is ugyan azon a napon van. Apropó születésnap... 2 hét múlva betöltöm a 16-ot! Sweet Sixteen. Alig várom! Egyre közelebb kerülök az álmomhoz. Hogy az mi? Hogy átlagos legyek.
Az embert 5 évente 'rangsorolják' 10 évesen tehetségesnek tartanak, 15 éves korodra zseninek tartanak, de amint betöltöd a 20-at, már te is ugyan olyan átlagos leszel mint ők. Istenem... alig várom, hogy átlagos lehessek!
- Sziasztok! - lépek melléjük, és mosolyt varázsolok az arcomra. Holy épp hogy felpillant a telefonjából, megölel, és már megy is vissza, folytatni amit elkezdett. Valószínűleg a barátjával beszél. Rövid, szőke haját apró lófarokba fogta. Fekete farmert, és fehér toppot viselt, rajta egy kék fekete kockás inggel. Nyakában egy kinyitható medál lógott, amit a félévfordulójukra (?) kapott.
Sky azért egy kicsit több figyelmet szentelt nekem. Megszorongatott, és puszit nyomott a homlokomra. Fekete pólót és ülepes nadrágot viselt. Vállig érő fekete haját ő is lófarokba fogta. Kezét gyűrűk és bőrkarkötők borították.
És aztán ott voltam én. Bokáig érő barna, alul virágmintákkal szegélyezett szoknyában, és krémszínű pólóban. Vállamat egy még annál is halványabb kardigánnal megtoldva. Istenem, mennyire rühellem ezt a szerelést!
- Jó reggelt tündérke, hogy aludtál? - mosolyog rám, és elindulunk be az épületbe. Holy eközben egyik kezével belém kapaszkodik, a másikkal pedig a telefonján pötyög továbbra is.
- Jól. Bár egy kicsit azért fáradt vagyok... tiszta hülyeség, hogy be kell jönni ma is.. - húzom el a számat szomorúan, mire egyetértően bólogat, még Holy is közbeszól.
- Ja! Bezzeg Peteréknek nincs! A mozit it le kellett mondjuk.. - puffog mögöttünk, mire elnevetem magam. De amint beérünk a terembe, fülem farkam behúzva megyek a leghátsó padsorba. Nincs kedvem már korán reggel, még szombaton is Dotty nyavalygását..
- Rachel! Miért futsz el? Gyere ülj ide mellénk, kicsit dobunk a színvonaladon! - nevet fel a második padsorból hangosan.
..hallgatni. - á, mindegy, már megszoktam, hogy még a gondolatmeneteimet sem tudom befejezni.
- Köszi, kihagyom. - nézek rá lassan, és leülök a helyemre. Hogy miért nem szólok be neki? Miért nem vertem még a fejét a falba? Egyszerű. Az ő arcán még ez se segítene. Plusz nincs kedvem ahhoz, hogy felfüggesszenek, és végig kelljen hallgassam anyám 'tökéletes családról és viselkedésről' szóló kiselőadását százegyedszerre is.

A nap hamar véget ér. Hazafelé pedig egy kis kitérőt tettem a közeli mezőre. A hatalmas, fákkal körülölelt zöld rész mellett egy aprócska folyó húzódott. Szerettem ezt a helyet. Megnyugtatott. Minden helyzetben. Órákig ültem az egyik vastagabb fa tövében, mire erőt vett rajtam a fáradtság, és elaludtam. Mikor felébredtem, egy hihetetlenül szép, smaragdzöld szempár figyelt engem nagyon közelről.