8.Fejezet - "Mármint... ha szeretnéd.."

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. 

De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra." 

A Harryvel töltött mozgalmas este után alig tudtam lehunyni a szemeimet. A fejemben többször is újrajátszottam a pillanatot, ahogy ajkai gyengéden hozzáérnek az enyémekhez, ezzel együtt pedig a testemben akkor érzett jóleső bizsergés is újra elárasztott.
Vacsora közben is feltűnően jó kedvem volt, ami a bátyámnak azonnal szemet is szúrt.
- Minek örülsz megint annyira törpe? - bökte meg az oldalamat hirtelen, mire azonnal elpárologtak a fejemet körülölelő rózsaszín felhőcskék.
- Finom a vacsora! - nézek rá vigyorogva, mire felhúzza a szemöldökét, és hasonlóan elvigyorodik.
- Anya! Rachel szeretne repetázni! - kiállt fel, mire anyám már mellettem is terem, és egy újabb adag valamit rak a tányéromra.
- Kivételes alkalom kisasszony, mivel vigyáznod kell a vonalaidra! - legyinti meg előttem a mutatóujját párszor, majd visszamegy a konyhába.
- Normális vagy? - fordulok felé dühösen, mire csak jóízűen felnevet.
- Azt mondtad finom.. - nevet tovább, mire mérgemben átöntöm az egészet az Ő tányérjára.
- Akkor remélem neked is ízleni fog! - pattanok fel a székemről villámgyorsan, és berohanok a konyhába az üres tányérommal, nehogy visszaönthesse.
- Finom volt, köszönöm a vacsorát! - dobom be a tányért a mosogatóba, és rohanok fel a szobámba.
- Rachel! Ne dobáld a tányérokat! És mosogatni ki fog? - hallom meg a hangját lentről, mire megtorpanok a lépcső tetején.
- Josh azt mondta, ma vállalja! - kiáltok vissza, majd már rohanok is fel a szobámba.
Ahogy becsukom az ajtót, szembe találom magam a tükörképemmel. Lassan sétálok a tükörhöz, de minél közelebb érek, annál jobban elcsodálkozom.
Egy jókedvű, csillogó szemű lány áll velem szemben. Ajkain hatalmas mosoly díszeleg, a haja össze van túrva, az ajkai még mindig duzzadtak. Ez tényleg én vagyok? Egy pillanatra még szépnek is érzem magam...

Persze reggelre tova száll az érzés, és egy nyűgös, karikás szemű lány áll előttem, aki még a fogkefét sem találja. Persze miért is lenne az a gardróbban? Reggel kicsit fura vagyok, azt hiszem.. Mivel anya ma is korábban ment el, nem kell attól félnem, hogy leellenőriz. Apunak kéne, de őt annyira ez nem hatja meg. Természetesen ott díszeleg a kikészített ruhám a szekrényemen, de én egyszerűen figyelmen kívül hagyom.
Egy fekete csőnadrágot és szürke, alul kiszélesedő hosszú ujjú pólót veszek fel. Megtoldom egy farmerdzsekivel és a kedvenc, bagoly formájú nyakláncommal. A hajamat szépen befonom, és a jobb vállamra engedem. A smink amúgy sem megengedett nekem, de egyébként sem festeném magam, szóval azzal nem töltöm az időt. Befújom magam a kedvenc parfümömmel, és késznek is nyilvánítom magam.
- Ejha! Ki ez a csinibaba? - füttyent elismerően a bátyám, ahogy leérek a nappaliba.
- Köszi.. - mosolygok rá halványan, mire magához húz egy ölelésre. Annyira szeretem őt ilyenkor.
- Egyébként, a tegnap estit nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! Már készülök a bosszúra! - néz le rám, és pedig nevetve elsétálok mellette.
- Sok sikert! - nézek hátra, majd felveszem a kabátomat. Ma hidegebb van, mint az előző napokban, ezért nem engedhetem meg magamnak, hogy kabát nélkül menjek iskolába. Még sapkát is kellett vennem!
- Jó reggelt! - köszön nekem Sky, ahogy kilépek a kapun.
- Neked is. - köszönök vissza, de kissé meg is lepődöm azon, hogy itt van. Ritkán jön elém iskola előtt, mert ott úgy is találkoznánk.
- Baj van? - lépek mellé, és együtt indulunk el az iskolába.
- Mondhatni... - húzza el a száját, mire kissé lever a víz. Sky ritkán találkozik olyan dologgal, amit nem tud egyedül megoldani.
- Történt valami? - teszem a vállára a kezemet, mire abbahagyja a föld kémlelését, és rám néz. A szemei szomorúak, de nem tudom miért.
- Tudod... Holy barátja.. Peter. - kezd bele, mire egyre erősebb lesz bennem az a rossz érzés, amit azóta érzek, mióta elkezdtük ezt a beszélgetést.
- Csinált valamit?
- Tegnap este... - sóhajtott fel, majd folytatta - ... Láttam őt egy fekete hajú lánnyal kijönni egy szórakozóhelyről. Felismert, és oda is jött hozzám. Eléggé be volt állva már, a csaj meg úgy taperolta, mintha valami Isten állna mellette. Megkérdeztem, hogy ki ez, mire csak kiröhögött. Aztán megkérdeztem tőle, hogy Holy tud e erről, mire csak annyit mondott, hogy nem, de jobban teszem, ha tartom a számat előtte. Ez a kettőnk kis titka.
- Mekkora egy seggfej! - kiáltok fel, mire az előttünk sétáló diáksereg hátranéz ránk. Gyorsan megpróbálok összezsugorodni nagyon apróra, hogy ne lássanak, de nem igazán sikerül. Miután már senki nem figyel minket, Sky folytatja.
- Nem tudom, hogy hogyan mondjam el Holynak... vagy elmondjam e egyáltalán. Olyan törékeny, és annyira szereti azt az idiótát. Félek, ha tőlem tudja meg, engem is megutál, de ha meg nem mondom el neki... Hogyan nézzek a szemébe, ha ezt eltitkolom előle? - tárja ki a kezeit, mire én is nagy dilemmába kerülök.
Ez nem megy olyan dolog, amit mi kéne neki elmondjunk... de ha nem tesszük, akkor hazugságokban fog élni.
- Figyelj.. Szerintem egyenlőre várjunk. Általában ezek a srácok hamar lebuknak.. várjunk egy hetet. Ha nem derül ki, elmondjuk neki. De én is nagyon félek, hogy teljesen ki fog akadni, és látni se akar majd senkit..
- Miért pont egy ilyen nyomorékot fogott ki magának? Pedig én.. - néz rám szomorúan, majd elharapja a mondat végét.
- Pedig te...? - nézek rá nagy szemekkel, mire elfordítja a fejét.
- Szent szar! Sky! - ragadom meg a karját, és magam felé fordítom. - Te szereted Holyt!! - suttogom halkan, mire újra félrenéz.
- Igen.. - válaszol halkan, de én egy hatalmas öleléssel belerekesztem a szót. Olyan szorosan ölelem, hogy levegőt sem kapott.
- Miért csak most mondod? Sky... Én segítek majd neked! Jó? - lépek el tőle, hogy  a szemeibe tudjak nézni.
- Köszi, de nem kell. Rachel, megoldom. - mosolyog kedvesen, mire azonnal abbahagyom a tervezgetést.
- Csak egy picikét.. Elhívjuk moziba de én nem megyek el! - mondom neki az első ötletet, ami eszembe jut.
- Rachel..
- Vagy szólok neki, hogy menjen el veled vásárolni, és..
- Rachel!
- Jó.. - kezdek el duzzogni, mire fél karral magához ölel, és úgy megyünk tovább az iskoláig.

Amint beérek a terembe, azonnal  feltűnik, hogy az iskola női populációjának legalább 75%-a a termünkben tartózkodik. Természetesen az én padom körül állnak, pontosabban az ott ülő Harry körül. A szívem nagyot dobban, ahogy megpillantom őt a lányok között. Miközben jöttünk Sky-al, el is felejtettem neki mondani. Sőt, eszembe sem jutott.
Lassú léptekkel indulok meg a helyem felé, titokban pedig azt remélem, a tegnapi után kapok valami kivételes köszöntést. Egy ölelést, egy puszit... Egy csókot..
De nem. Harry rám pillant, int egyet, majd feláll a helyéről, és kivonul  a teremből. Szerencsére a bogarait is viszi magával, akik úgy tapadnak rá mint molylepke az égőre. Amint felszabadul a terem, sikeresen leülök a helyemre, és várom, hogy elkezdődjön az első óra.
Kémia... Sosem szerettem, de valamennyire konyítottam hozzá.
Amint elkezdődött az óra, Harry csörtetett be a terembe. Ledobta magát mellém, és elnyúlt a padon. Hosszú percekig figyeltem őt. Ahogy a sima, hibátlan bőrét keresztezik a barna, göndör fürtjei. A vörös ajkait, amelyekkel már sikerült megismerkednem... Az apró orrát, és a haja alól kikandikáló füleit. Annyira elmerültem a bámulásában, hogy észre sem vettem, már egy ideje ő is engem néz.
- Nem szép dolog másokat bámulni alvás közben. - kuncog fel halkan, mire ijedtemben majdnem leestem a székről. Annyira elpirultam, hogy agy rák is megirigyelhette volna a színemet.
Harry halkan felkuncogott, mire a tanárnő azonnal odajött hozzánk.
- Mr Styles, lehet hogy még új itt, de a szabályok ugyan azok, mint a régi iskolájában. Kérem, ne zavarja a tanórámat! És üljön rendesen! - szólt rá, majd visszament az asztalához.  Ezután Harry felült, de nem szólt hozzám. Úgy 10 perc után egy papírfecnit csúsztatott elém.
"A hajad.. Miért fontad be?" - Kissé meglepődtem a kérdésén, de azonnal válaszoltam neki.
" Hogy ne piszkáld. :) " - adtam neki vissza, mire azonnal érkezett a válasz.
" Most csak szórakozol, ugye? :D "  - csúsztatta vissza, mire ajkaimra azonnal mosoly szökött.
" Komolyan gondolom. " - adtam vissza, mire tettetett ijedtséggel nézett rám.
" Engedd ki kérlek! Olyan gyönyörű! Nem fogom piszkálni, ígérem! " 
" Nem is tudom... " 
" Kérlek..." 
" Jó.. :D De olyan sokáig tartott befonni. Cserébe kérek valamit! " 
" Mit szeretnél? " 
" Mit kapok? :) " 
" Csókot? ;) " - A szívem itt kihagyott egy ütemet, és ismét teljesen vörösen néztem rá. Alig tudta visszatartani a nevetését. Istenem... imádom amikor mosolyog, vagy nevet. Annyira emberfelettien tökéletes..
" Azt már kaptam.. :) " 
" Szóval több már nem is kell? ;) " - néz rám ismét ijedten, mire halkan felnevetek.
" Nem kaphatok.. nem járunk." 
" Ha gondolod... Mármint, ha szeretnéd.. Akkor eljöhetnél velem egy randira.. Akkor ez lenne cserébe.." - Annyira elpirultam, hogy azt sem tudtam hogy takargassam az arcomat. De legnagyobb meglepettségemre Harry arcán is apró pír jelent meg a kérdése után.
Válasz gyanánt bólintottam neki, és abban a pillanatban szét is szedtem a hajamat. Igazából, megint hazudtam neki. Alig 5 percbe telt megcsinálni az egészet. De mi is lenne velünk füllentések nélkül?
Az apró papírfecnit pedig óvatosan a táskámba raktam, hogy bármikor újra elolvashassam..
Az óra hátralevő részében Harry egész végig a hajamat bámulta, én pedig próbáltam nem elfolyni attól a hihetetlenül meleg érzéstől, ami átjárta az egész lényemet.