29.Fejezet - Újra..

" Mindig azt hittem, nekünk már nem lehet közös jövőnk. 

Köszönöm, hogy bebizonyítottad, tévedtem." 

Másnap ismét késve értem be az Egyetemre. Amint beléptem a termünkbe a szokásos nyüzsgés helyett mindenki egy helyen csoportosult.
A terem közepén egy tolószékben ülve nézett vissza rám egy mosolygós, nyílt tekintetű kislány. Lea.
- Jó reggelt! - lépem beljebb, mire mindenki mosolyogva invitált közelebb.
- Rachel, szeretném bemutatni neked a lányomat, Leát. - simított végig a hátamon Mila gyengéden, s bátorítóan tolt közelebb a kislányhoz.
- Szia, Lea. Én Rachel vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - guggoltam le elé, és óvatosan megöleltem. Lea hangosan felkacagott, majd vékonyka hangján elismételte a nevemet.
"Rachel"

Furcsa volt. A kislány állandóan mosolygott, vidám volt, nevetett, felszabadult volt. Látszott rajta, hogy boldog. Könnyen el lehetett foglalni, így az első pár óránk alatt velünk maradt.
Mindenki szívébe azonnal belopta magát. Igaz, Brad még mindig távolságtartó volt vele, de ez szerencsére a kislánynak nem tűnt fel.
Jade pedig feltűnően kerülte a társaságomat.
Mikor dél körül elbúcsúztunk Leától, sikerült elkapnom Jadet, de az arcára volt írva, hogy nem igazán vágyik a társaságomra.
- Miért kerülsz engem, Jade? - álltam elé, így nem tudott kikerülni.
- Nem kerüllek. - nézett félre, de engem nem tud ennyivel átverni.
- Tudom mi volt közted és Niall között.
- Mi? - kapta rám azonnal a tekintetét, amiben rettegés tükröződött.
- Miért hagytad el? - dőltem a hűvös falnak, ami jólesően hűtötte le felhevült bőrömet.
- Ne akarj mindent tudni. Semmi közöd hozzá. - vált rideggé, és távolságtartóvá.
- Jade, lehet tudnék neked segíteni. Kérlek..
- Figyelj. Neked megvan a saját életed, és nekem is. Ne avatkozz bele. Én szerettem őt. Nagyon. De így kellett történnie. Nem tudok mit tenni már ellene.
- Niall szerintem még mindig szeret téged.
- Ez már az ő problémája.
- Jade...
- Nem, Rachel! Ne akarj belemászni az életembe. Megköszönném.
- Rendben. Értem. De ha kéne egy barát, akivel beszélhetsz..
- Persze, tudom. Rád számíthatok. - lett gúnyos a hangja, majd hátat fordított, és elviharzott.

- Ne vedd magadra, drágám. Jadenek biztosan megvan a saját oka, amiért nem akar róla beszélni. - tette a vállamra a kezét óvatosan Christina.
- Én csak segíteni szerettem volna neki. - néztem a nőre kissé bosszúsan, mire mosolyogva leintett.
- Néha azzal segítünk a legtöbbet, ha nem teszünk semmit. Figyeld őt távolról, és ha baj lenne csak akkor lépj közbe. Így tudni fogja, hogy tényleg megbízhat benned.
- Köszönöm, Christina. - öleltem meg a kerekded nőt, ami azonnal megnyugtatott.

A nap további része csendben telt el. Mindenki elvolt foglalva az adott ruhájával. Volt, aki még enni sem ment ki.
- Mind itt vagytok, ugye? - lépett be a terembe Mike épp mielőtt hazaindultunk volna.
- Még igen. - nézett körbe Mila, majd visszaült a helyére.
- Nem tudtam előbb jönni, de ígérem nem fogom sokáig rabolni az időtöket. Minden év végén van egy fesztivál, ahol bemutatjuk a legjobb alkotásokat. Minden tagozat a legjobbakat. Nagyon sokan, akiknek sikerül elérniük, hogy kikerüljenek az alkotásaik szinte azonnal kapnak felhívásokat, sőt, volt aki már elsőévesként állas ajánlatot kapott. Nagyon boldoggá tenne, ha közülünk is bekerülne legalább a fél csoport.
Még rengeteg időtök van kitalálni, és megcsinálni a terveiteket. Persze aki nem szeretne részt venni, annak nem kötelező.  A munkáitokat 6 hónap múlva foglyuk elbírálni. A kiállítás az utána következő hétvégén lesz.Ó, és lehet csoportban is dolgozni. Sok sikert mindenkinek! - csapta össze a kis könyvét, majd ki is rohant a teremből.
- Úristen! Mekkora lehetőség! - csillantak fel Kira szemei, és Jaddel karöltve elviharzott. Gondolok ők ketten fognak valamit összedobni.
- Te mit fogsz csinálni, Rachel? - Sam állt mellettem, s érdeklődve nézett le rám.
- Még nem tudom. - mosolyogtam rá - Valami ruhát szeretnék. De a kiegészítőkkel bajban vagyok. Nincs kedvem azokkal szórakozni.
- Mit szólnál hozzá, ha hárman csinálnánk?
- Ki lenne a harmadik? - döntöttem oldalra a fejem, mire vigyorogva a hátam mögé mutatott.
- Én. - lépett mellém Brad időközben, ezzel kissé megijesztve, mert nem hittem, hogy valaki még van a teremben rajtunk kívül.
- Hogy osztanánk el a feladatokat? - indultam el, s a hazafelé vezető úton mindent megbeszéltünk.
Sam megrajzolja a tervet. A ruhát közös elképzelés alapján, a kiegészítőket Brad oldja meg. Én megcsinálom a ruhát, Sam a cipőket, és a sminket. Minden második nap találkozunk az egyik teremben, amit Mike adott nekünk.

A csapatok lassan összeálltak. Kira és Jade. Mila, James és Christina. Végül pedig mi hárman.
A ruhával töltött hetek segítettek átgondolni a dolgokat. Mivel rengeteg időm volt.
 Zayn szinte minden nap a házam előtt várt, hogy legalább néhány órát tudjunk együtt tölteni, de mindig hamar hazament, mert nagyon fáradt voltam.
Harry egyáltalán nem keresett. Igaz, én sem őt.
A távolság kettőnk között pedig ismét növekedésnek indult. Ez ellen pedig egyedül nem tudtam mit tenni.
Ha őszinte akarok lenni, már nem érdekelt többé a hülye tervem. Semmi nem érdekelt többé. Vele akartam lenni. Nem érdekelt már, hogy mit csinált régen. Nem ez a szerelem? Mikor akármennyire megégetett a másik... képes vagy még szeretni őt?
Még mindig haragszom magamra, amiért így érzek. Legszívesebben semmit nem szeretnék érezni. De ha már érzem.. nem akarom eltitkolni.
Igaz, amit Zaynnel tett az megbocsáthatatlan. De.. Harry tele van hibákkal. Egyáltalán ezért miért kéne hibáztatnom őt? Egy megcsaláshoz is ketten kellenek. Szerintem Zaynnek is jót tenne ha elfelejtené az egészet, és továbblépne.
Csak nem velem. És ezt el is mondtam neki.
Hogy még mindig szeretem Harryt. Hogy nem lehetek vele. Hogy legyen vége.
Nem kiabált. Nem volt dühös. Csak megbántott. Mert ismét kudarcba fulladt egy kapcsolata. De nem áltathatom őt gyerekes álmokkal. Nem tehetem meg. Még ha így nekem könnyebb is lenne.
Zaynt 2 hete, Harryt 1 hónapja nem láttam. Azt hiszem, ez így van rendjén.

Az Egyetemen egyre nagyobb lett a nyüzsgés. A határidőből már 1 hónap letelt, mi pedig még szinte sehol sem jártunk. A ruha nagyon lassan született meg, mert míg Sam szereti az extrém színeket, én valami egyszerű, lágy színű ruhát szerettem volna. A fazonon is rengeteget vitatkoztunk.
Végül megszületett.
A ruha zöld volt. Nem rikító, inkább kellemes. A deréktól lefelé hatalmas, terebélyes szoknyarész nyílt. A felső része mélyen kivágott, csipkés mellrészből állt. A vállakat két buggyos 'karúszóra' hasonlító dolog fedte. A ruhát aranyszínű minták fedték. Mintha hópelyhek lettek volna. Mindegyik tenyérnyi nagyságú volt, és különböző. Órákig hímeztem csak egyet. A ruha derékrészéből egy hatalmas uszály eredt, amit a modellnek fogni kellett két oldalról. A cipők egy árnyalattal sötétebbek voltak. Nem voltak túl magasak. Az elején zöld és aranyszínű taréj díszítette, ami megvillant, mikor egy-egy lépésnél kilátszott.
Brad pedig csodákat tett a kiegészítőivel. Zöld műrózsákat csinált, amikből nyakláncot és fejdíszt készített. A fejdísz a rózsákból egy koronává csúcsosodott ki.
A plusz ötlet az volt, hogy a modell hajába is belefonunk néhány zöld rózsát.
Már csak meg kellett valósítani.

4 hónappal a fesztivál előtt, mikor hazaértem nem várt vendég fogadott.
- Te meg mit csinálsz itt? - néztem fel rá fáradtan. Már nagyon kimerült voltam.
- Csak szerettem volna találkozni veled. Nemsokára turnézni megyünk, és nem fogok tudni olyan gyakran jönni. Zayn mondta, hogy ti... szóval akkor végleg vége van? - lépett be a házba, ahogy kinyitottam az ajtót. Mintha attól félne, hogy kizárom.
- Igen. Végleg. - ültem le a kanapéra, mire Vakarcs azonnal az ölembe ugrott.
- Értem.. és.. megkérdezhetem miért? - ült le velem szembe, és kíváncsi tekintettel méregetett.
- Csak vége lett. Ne láss bele semmit, Harry.
- Én nem, csak.. Emlékszel mikor azt kérdezted, hogy kellenél e, ha nem lennél Zaynnel? - vakarta meg zavartam a tarkóját, mire bólintottam.
- Én szeretném újrakezdeni veled. - vett mély levegőt helyettem is, mivel nekem megállt a lélegzetem.
. Mi? - nyögtem ki végül, mire újra előbújt a megszokott kisfiús mosolya amit én annyira, de annyira szeretek.
- Szeretném, ha eljönnél velem randizni, és újra a barátnőm lennél.
- Persze. - mondtam ki végül, de még mindig tányérnyi tekintettel néztem rá, s miután mellém lépett, homlokon csókolt, és elment, még hosszú percekig néztem a zárt ajtót hitetlenkedve.




Másnap reggel az ajtóm előtt egy frissen virágzott kaktusz várt rám.
Elsírtam magam.
Tudod mit jelent?
"Kitartás, állhatatosság.. Megküzdök a szerelmedért"
Harry meg akar küzdeni a szerelmemért.
Újra akar engem.
Újra..