30.Fejezet - "Az idő elmosta a múlt hibáit és fájdalmát."

" Megtettem egy újabb lépést. Egy lépést egy olyan jövő felé, ahol végre minden olyan, ahogy elképzeltem. Már már tökéletes. De nem szeretném ennek hívni, mert akkor eltűnik, mintha nem is létezne. Mert a tökéletes.. nem létezik."

A mostanra egybefolyt napokat hirtelen mintha ólomfal választotta volna el egymástól. Az eddigi napi rutin a feje tetejére állt, én pedig nem tudtam mit tegyek.
Mire hazaértem, a szokásos ágyba borulás helyett Harry várt rám a ház előtt, és hatalmas mosollyal az arcán ölelt magához. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem szakadt volna meg a kapcsolatunk évekre. Mintha ugyan onnan folytatnánk... csak sokkal óvatosabban, megfontoltabban.
Lassan két hete mentünk együtt vacsorázni. El sem tudom képzelni, hogy hogy oldotta meg, hogy szinte minden nap el tudott jönni értem. Ameddig Zaynnel 'együtt voltunk' ritkaságszámba ment, ha el tudott szakadni a munkájától egymás utáni napokon. Harry nagy varázsló lehet, ha így el tudja intézni.

Még az elején megkértem, hogy ne vigyen puccos éttermekbe, mert nincs kedvem ahhoz, hogy rólunk pusmogjanak a hátunk mögött.
" Nézd, az ott Zayn Malik volt barátnője. Mekkora ribi, csak a pénz meg a hírnév kell neki. Hogy nem veszi ezt észre Harry?"
Bőven kaptam így is kellemetlenkedő üzeneteket, mert a drága lesifotósok voltak olyan kedvesek, hogy követtek minket. Még az egyetemre is utánam jöttek az utóbbi napokban, és csináltak egy képet rólam és Jade-ről. Na ott aztán tényleg elszabadult a pokol. Mindenki arról beszélt, hogy Jade engem használ arra, hogy bosszút álljak a fiúkon, amiért Niall kidobta őt. Pedig Harry nekem elmondta, hogy Jade volt az, aki szakított. Ráadásul semmi rosszindulat nincs benne.
Apropó Jade. Próbálok vele közelebbi viszonyba kerülni, de nem igen akarja. Szeretném tudni, hogy miért vetett véget egy több éves, komoly kapcsolatnak, látszólag mindenféle indok nélkül.
De nem mertem kérdezni. Nem volt elég bátorságom, mert tudtam, csak feltépném a régi sebeit. A képes incidens óta pedig még látványosabban kerül engem.

- Rachel, szerintem kicsit hagyd békén Jade-et. - lépett mellém Kira összepréselt ajkakkal, miközben az udvaron vártam a többiekre, hogy ebédeljünk végre.
- Én csak segíteni szeretnék neki. - néztem rá meglepetten.
- Elhiszem, de nem kér belőle. Teljesen kivan borulva így is. Főleg, hogy megint figyel rá a sajtó..
- Sajnálom.. én csak..
- Te mindig csak.. Remélem nem haragszol, amiért ezt kértem. - húzta fel az orrát, majd elsétált.

- Szerintem ne foglalkozz vele többet. Most figyelj rám, kellemesebb időtöltés. - húzta féloldalas mosolyra a száját Harry.
- Tudom, de akkor is. Niall olyan rendesnek tűnt. El sem tudom képzelni miért hagyta ott Jade.
- Rachel.. neked ezzel nem kell foglalkoznod. Biztos megvolt a maga indoka, persze ettől még nagyot csalódtam benne, és haragszom rá. De ahogy telik az idő belátom, hogy ő így döntött, és nincs mit tenni.
- Mindig van mit tenni! - ellenkeztem, mire halványan mosolyogva az ölébe húzott.
Szépen lassan kezdett visszaállni a kapcsolatunk a régi kerékvágásba. Ölelkeztünk, nevettünk, filmeket néztünk. Szinte tényleg olyan volt, mintha visszatekertük volna az időt, ezzel elmosva a múlt hibáit és fájdalmát. Ez pedig épp így volt jó. Mert megbocsátottam neki, ezzel pedig ugyan nem lett semmivé az, amit tett és mondott, de nekem már nem számított.
- Annyira szeretem benned, hogy ennyire segítőkész vagy. - lehelt halvány csókot a homlokomra, mibe az egész testem beleremegett.
- Szeretem, amikor bókolsz nekem. - nevettem bele a vállába, mire viszonzásképp egy hosszú, lágy csókot kaptam.
- Szeretném ha el tudnál jönni majd a bemutatónkra. - feküdtem bele az ölébe, ezzel sikeresen elérve, hogy szinte minden figyelmét a tincseimnek szentelje.
- Ne aggódj, az első sorból fogok tapsolni a ruhátoknak, és majd kapsz egy győzelmi csókot is, amikor bejelentik, hogy ti nyertetek. - kacagott fel, ezzel együtt pedig a szemei is felcsillantak.
- Még van 2 hét a tervek leadásáig, még nem biztos, hogy beválasztották. - emeltem fel a kezem, és végighúztam bársonyos arcán.
- Bízom benned. Tehetséges vagy. - fogta meg a kezem, majd a tenyerembe csókolt.

Olyan szívmelengető érzés újra a közelében lenni. Annyira boldog vagyok. Elmondhatatlanul. Minden percemet vele akarom tölteni. Mindig vele akarok lenni.
Újra érzem. Újra átjárja a szívemet ez a különös, megmagyarázhatatlanul kellemes, bizsergető érzés, amitől úgy dübörög a mellkasom, ahogy régen. Újra az ismerős dallamokat énekli.
'Sze-ret-lek' 
Létezik ennél megnyugtatóbb, kellemesebb hang? Maximum az ő hangja, ahogy a nevemet suttogja.


Két nappal később, egy újabb varrással eltöltött délutánt terveztem, de Mike keresztbe húzta a számításaimat.
- Rachel, lenne hozzád egy hatalmas kérésem! Ma Jade nem jött be, és telefonált, hogy egész héten nem lesz. Ezzel csak az a gond, hogy néhány fontos papírt le kéne adnia nekem. Mondtam neki, hogy elküldök hozzá valakit, de Kira nem ér rá. Mivel ti hárman vagytok, megkérhetnélek erre az apró szívességre?
- Persze, semmi gond. Ugye, fiúk? - néztem hátra a két szorgosan dolgozó fiúra, akik csal bólintottak.
- Remek! Köszönöm! Itt a címe, a papírokat pedig holnap kérlek add le nekem. Tudd hol találsz meg. - húzta széles mosolyra ajkait, majd már ment is tovább.

Gyorsan küldtem egy SMS-t Harrynek, hogy a ma esti vacsora helyett jobb lenne, ha csak otthon ülnénk, és filmet néznénk. Természetesen azonnal jött a helyeslő válasz. Mosollyal az arcomon indultam meg a megadott helyre, igaz a végére már szinte ordibáltam a GPS-el, mert állandóan balra akart menni, pedig arra csak egy fal volt..
Végül fél órányi keresgélés után megtaláltam amit kerestem. A hatalmas, fényűző apartman messziről látszódott. Még az ajtót is kinyitották előttem!
A recepciónál egy középkorú, kellemes kisugárzású nő igazított útba. Igaz, nem tudtam Jade vezetéknevét, de azonnal tudta kiről van szó.
- Valószínűleg Jade Clare kisasszonyt keresi. Azonnal szólok, hogy itt van. Menjen nyugodtan fel a 4.-dik emeletre. A kisasszony valószínűleg már várni fogja addigra.

S mily' meglepő, igaza lett. Jade ott állt az egyik ajtó előtt, karba tett kézzel.
- Meg sem lepődöm, hogy te jöttél. - forgatta meg a szemeit, majd beengedett.
- Sajnálom, de Mike küldött. - léptem be előtte, s azonnal a lakást kezdtem fixírozni. - Szép lakás. Egyedül élsz?
- Igen. Gyere, ülj le legalább egy kávéra. Bunkónak érezném magam, ha legalább ennyire nem hívnálak be. - mutatott a kanapéra, majd ő maga eltűnt a konyhában.
- Én is egyedül élek. Vagyis hát nem, mert vagy egy kutyám. Nagyon édes.- mosolyogtam rá, majd elvettem a felém nyújtott csészét.
- Én is szeretnék, de sajnos itt nem tarthatok.
- Kár.. - húztam el a számat, mire hirtelen hangos sírás hallatszott a szomszéd szobából.
- Egy pillanat. - tette le Jade a csészét sietősen, felpattant, és besietett a másik szobába.
A gyermeksírás hamarosan elhallgatott, Jade pedig a karjaiban egy halkan szuszogó kisbabával lépett ki.
- Teljesen fölösleges most már titkolnom előled. - vonta meg a vállát, majd nagyon sóhajtva leült velem szembe. - Úgy is annyira tudni szeretted volna miért hagytam ott Niallt. Akkor mesélek.

- Körülbelül három évvel ezelőtt találkoztam először Niallel. Akkor még nem voltak ennyire híresek, nagyon az elején voltak. Akkor még Londonban éltem, és a középiskola utolsó két éve volt még hátra. Egy szórakozóhelyen gabalyodtunk össze, Niall pedig teljesen magával ragadott. Az érzés pedig kölcsönös volt. - mosolyodott el, s hátradőlt a kanapén.  - Megkért, hogy legyek a barátnője. Nagyon sok mindenen keresztülmentünk együtt. Aztán.. aztán két év után terhes lettem. Nem tudom hogy történhetett. De akkoriban nagyon bántam. Most már csak azt, hogy akkoriban így gondoltam. Főleg most, hogy láttam mások mit meg nem tesznek a gyerekükért. - utalt Miláékra. Szóval  a Management valahogy kiszimatolta, hogy mi a helyzet még mielőtt Niallnek szólni tudtam volna. Épp, hogy elvégeztem a középiskolát. Azt mondták vetessem el, mert jelen pillanatban ártana a banda hírének, ha az egyik tagnak gyereke és felesége lenne. - remegett meg a hangja, s a könnyei kicsordultak. - Elmentem a kórházba. Ketten voltak előttem. Aztán.. leült mellém egy középkorú pár. A sors fintora, hogy mindenki egy helyen ül. Az, aki eldobja a gyerekét, és az is, aki küzd, de nem jön össze neki. Ők is egy ilyen pár voltak. A nő sírt, mert megint nem sikerült neki a baba.
Felálltam, és elsétáltam. Megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó elvetetni. De nem akarok ártani Niallnek, ezért inkább elmegyek. Ők fedezik titokban az Egyetemet, a lakhatást, és minden egyéb költésegemet.
Niall-nek csak annyit mondtam, hogy meguntam őt. Hogy van más, aki boldoggá tesz. Még soha nem láttam azelőtt sírni. De akkor.. zokogott. Kért, hogy maradjak vele. Oldjuk meg.
Csak később tudtam meg, hogy meg akarta kérni a kezemet. De már ez sem számít.
Szóval fogtam magam, és nem törődve azzal, hogy mennyire fáj.. ideköltöztem, hogy felejtsek. De úgy tűnik, ez lehetetlen.
- Soha nem fogod neki elmondani, hogy van egy gyereke? - néztem rá szomorúan, mire megrázta a fejét.
- Nem.. igazából nem merem. Meg hát.. nem akarom, hogy ennél jobban gyűlöljön.
- Akkor mit tervezel? Elhallgatod előre örökké? Úgy is meg fogja tudni!
- Tőlem biztos, hogy nem! - emelte meg a hangját, de azonnal el is némult, nehogy felébressze a picit.
- Hogy hívják? - tereltem kényelemesebb irányba a beszélgetést.
- Lucy. - ölelte magához, majd rám nézett. - Meg szeretnéd fogni?
- Szabad? - lelkesedtem fel, majd óvatosan melléültem. - Mennyi idős?
- Már fél éves. - simította meg a fejét.
- Elragadó.. - mosolyogtam rá, majd a délután további részét Jaddel töltöttem.

- Örülök, hogy végre nem kell előled titkolóznom. De kérlek.. ne mondd el senkinek. - kísért ki a lakásból.
- Persze! Ígérem.
- Még Harrynek se! - tette csípőre a kezét, mire zavartan a hajamba túrtam.
- Jó.. - pirultam el.
- Remélem rendbe hozod azt a kölyköt. Amikor megismertem teljesen maga alatt volt. Állandóan egy képet szorongatott, de soha nem láttuk kik vannak rajta.
- Te vele voltál majdnem egy évig, ugye? Mármint Niall miatt, érted..
- Igen, jól elvoltunk. Csak eléggé magának való volt. Aztán kezdett megnyílni. Valami csaj miatt, gondolom.
- Tudsz valamit arról, hogy.. szóval... használt kábítószert? - nyögtem ki végül, mire Jade szemei kikerekedtek.
- Ne hülyéskedj! Harry magányos volt, de nem bolond! Soha nem nyúlna ilyen dolgokhoz. Honnan szedted ezt a hülyeséget?
- Zayn mondta.. Tudom, hogy nem téged kéne ezekről kérdezzelek, de nincs más.. Tőle csak nem kérdezhetem.
- Zayn valamit nagyon benézett. Nyugodj meg, Harry nem olyan.
- Akkor nem értem miért mondta ezt.
- Én sem. Kérdezd meg tőle, ha legközelebb találkoztok.
- Úgy lesz! - köszöntem el tőle végül, majd hazaindultam.

- Szia szépség.. merre jársz? - szólt bele a telefonba Harry, amint felvette.
- Olyan 15 perc, és otthon vagyok. Te?
- Egy bárban iszom magam hullarészegre, azon aggódva, hogy hol van az egyetlen szerelmem.
- Most csak szórakozol, ugye? - mosolyodtam el, amint meghallottam dallamos nevetését a vonal túlsó végéről.
- Hát persze, ne aggódj már. A lakásod előtt lógatom a lábamat két régi ismerőssel. 
- Csak nem Sky és Holy? - derültem fel még jobban, mire csak egy helyeslő választ kaptam, majd egy hangos kiáltást, és pár pillanat múlva már Holy szólt bele a telefonba.
- Bocsi, csak le kellett ütni, mert nem akarta ideadni a telefont. Szóval.. igazán siethetnél, mert a szomszédok lassan kihívják ránk a rendőrséget, mert vagy 20 perce a házad előtt ülünk, mint a hajléktalanok.
- Rohanok. - nevettem bele a telefonba jókedvűen.
- Aztán készülj! Sky eltervezte, hogy megmutatja a nagy főzőtudományát neked, szóval 3 fogásos vacsorát kaptok. Aztán közös filmezés. És még ez a tökkelütött is jöhet. Amúgy miért van az, hogy mi is mindenről az újságból értesülünk? - vont kérdőre drága barátnőm, mire csak halkan sóhajtottam.
- Tudod, a híres embereknél ez már csak így megy. - mondtam neki magas, vékony hangon.
- Ó, igen? Na érj csak ide, megkapod a magadét! 
- Akkor lehet inkább haza se megyek! - válaszoltam vigyorogva, mire csak újra megfenyegetett.

Lehetne ennél tökéletesebb egy nap? A dolgok végre rendeződtek, Harryvel a kapcsolatunk újra élettel teli, és a két legjobb barátom vár rám vele együtt otthon, hogy egy csodás estét tölthessünk együtt.

Nem kívánok semmi mást, csak hogy maradjon így minden.
Még nagyon, nagyon sokáig.
Az örökkében sajnos már nem hiszek.



Sajnálom, hogy megint ennyit kellett rám várni! Próbáltam egy hosszú fejezetet írni. :)
Mostantól megpróbálok visszarázódni abba, hogy hetente hozok nektek új részt! :)
Remélem mindenki nyara jól telik! :) Élvezzük ki, amíg még lehet. :)
Köszönöm, hogy vártatok! <3