3.Fejezet - "Csodálatos...Túl csodálatos"

"Nem tudom miért, vagy hogyan, de úgy éreztem egyre jobban elmerülök az iránta érzett szerelmemben."

Vasárnap. Még két nap van Harry születésnapjáig. Az egész napom arra ment volna el, hogy ezen agyalok, ha Holy nem jön át Sky-al, hogy menjünk el sétálni, és forró csokizni valahová. Remek ötlet volt, de Harryvel kapcsolatban nem jutottam előrébb egy kicsit sem. De igazából azt sem tudom, hogy miért akarok neki ajándékot adni. Egyszer találkoztunk, és az is lehet többé nem látom... De mióta megláttam, csak Ő jár a fejemben. Még soha nem voltam szerelmes.. persze, voltak már apró szikrák, de ez más.. ilyet még soha nem éreztem. Leírni sem tudom. Kevesebb, mint szerelem... de több, mint átlagos szikra, amit eddig valaha is éreztem. Még az álmaimban is Ő szerepelt, ahogy fogja a kezemet, és megcsókol... úgy csillogtak a szemei, mint ezernyi drágakő.
- Rachel.. hahó, föld hívja Rachelt! -  áll elém Sky, mire ijedten torpanok meg a bevásárló központ folyosójának kellős közepén.
- Igen? - nézek fel rá, mire halványan elmosolyodik.
-  Már vagy négy perce beszélek hozzád, de te még csak rám se nézel. Jól vagy? - kérdezi kissé aggodalmasan, mire csak bólintok.
- Persze, remekül vagyok.
- Hát jó.. - mondja végül, de látom rajta, hogy nem elégíti ki a válaszom.
Miután vettünk mindannyian egy-egy forrócsokit, leültünk egy üres asztalhoz.
Pár percig csendben iszogattunk, de végül nem bírtam tovább, mert Sky tekintete lyukat égetett az arcomba.
- Jó, rendben, beszélek, csak ne nézz így! - nézek rá kérlelően, mire elégedett mosollyal az arcán hátra dől a székében.
- Szóval... van egy srác... kezdem el, mire még Holy is lerakja a telefonját az asztalra.
- Úristen! Rachel miért nem mondtad eddig? Randiztok? Mióta? - hajol közelebb, mire teljesen elvörösödöm.
- Nem, nem randizunk.. még csak egyszer találkoztunk... - nézek le a térdeimen összekulcsolt kezeimre. Ma nem volt otthon anya, ezért sikerült normálisan felöltöznöm... egy farmerba, és egy melegebb pulcsiba bújtam, mivel az idő kissé lehűlt ma reggelre.
- Hogy hívják? - kérdezi ezúttal Sky, mire lesütött szemmel suttogok.
- Harry..  - mondom ki a nevét idióta mosollyal az arcomon, mire Holy elolvad, Sky pedig értetlenül néz rám.
- Milyen Harry? - néz el mellettem nagy szemekkel.
- Harry Styles... - fordulok hátra én is, mire bennem reked a nevének a vége.
Ott volt. Bő farmerban, és széthúzott kapucnis pulcsiban. A sapkája alól kitáncolt néhány apróbb göndör fürt, ami hihetetlenül aranyossá tette őt. 3 fiú állt mellette hasonló öltözetben. Mikor felénk nézett, és találkozott a tekintetünk, még az ütő is megállt bennem. Hát még mikor megindult felénk.... azt hittem ott esem össze. De elsétált mellettem, és a velem szemben ülő Skyhoz ment oda kezet rázni.
- Sky, rég nem láttalak. Mi van veled, haver? - mosolyog rá, mire Sky először rám néz, majd vissza rá.
- Köszi, jól. Hogy hogy itt vagy?
- Átiratkoztam a te iskoládba, mert anyuék új házat vettek ezen a részen, és nem szeretek korán kelni... - nevet fel. Alaphelyzetben aranyosnak találnám, de kissé kényelmetlenül érzem magam, mivel nem ismert fel.. 
- Értem... Harry, ők itt az osztálytársaim. Holy és Rachel..
- Rachel? - néz felém, mire a gyomromban újra felélednek a lepkék.
- Á, veled találkoztam tegnap! - szökik ajkaira széles mosoly, amitől a szívem újra hevesebb iramot diktál.
- Igen.. - viszonzom halványan a mosolyát. Ezután Harry leül mellém, a másik három fiú pedig odahúz magának egy széket a többi asztaltól.
- Ők itt a 'bandatáraim' nemrég alakítottunk egy közös zenekart.
- Tényleg? Ez nagyon menő! - lelkesedik be Holy, mire a két srác aki mellette ül, Harryre kacsint.
- Nem akartok eljönni egy próbára? - kérdezi mosolyogva, mire bólintunk, de Sky nincs túlságosan elragadtatva az ötlettől, de végül beleegyezett.
Szóval így kerültünk ide, Harryék új házának a pincéjébe, ami már be volt rendezve.
Itt szembesültem azzal, hogy ez a srác csodálatos. Minden értelemben. Annyira beleélte magát abba, amit csinált, hogy szinte láttam körülötte sziporkázni a levegőt. A hangja betöltötte az apró helyiséget, ami ahogy összefonódott a gitár és dob ütemes ritmusával, olyan érzést keltett az emberben, mintha egy valódi koncerten lenne. Egy igazán jó koncerten..
Legalább másfél órán át hallgattuk őket. Mikor tartottak egy pici szünetet, Harry leült mellém a földre, a lábaink még össze is értek.. 
- Na, hogy tetszik? - néz rám, ajkain hatalmas mosollyal.
- Imádom! Nagyon jók vagytok! A hangod eszméletlenül jó! - lelkesedek be, de mikor észreveszem, hogy mindenki minket néz, elszégyenlem magam, és a nadrágom szélét kezdem el csipkedni.
- Köszönöm. - húz magához egy rövid ölelésre, majd feláll, és visszamegy a mikrofon elé.
Már a zenét sem hallom. Nem tudok semmire koncentrálni. Kizártam a világot. Csak őt láttam. Ahogy a nyakán kidülled az ere, ahogy kiad egy magas hangot. Ahogy a göndör fürtök ide-oda lebbennek, miközben beletúr a hajába. Ahogy a lábával dobolja az ütemet. Ahogy lehunyt szemmel, teljes beleéléssel kiadja magából azt az ember feletti szépséggel bíró hangot. Csodálatos... Túl csodálatos. De ami a leginkább elbódított, az az illata volt, ami ahogy megölelt, beleégett az elmémbe. Mindenhol ezt éreztem. S ha ez lehetséges, a szívem még hevesebben kezdett el verni..... Hát tényleg ilyen lenne a szerelem? Mikor csak őt látod, őt érzed, őt akarod?