9.Fejezet - A várva várt szó.

" Szeretném hallani, még akár ezerszer, de csak tőled, 

csak a te ajkaidból szökjön ki ez a néhány szó." 

Amint megszólalt a csengő, úgy pattantam fel a helyemről, mintha parázsba ültem volna. Előre rohantam Holyhoz és Skyhoz, de csak az előbbit rángattam magammal. Sky szegény persze csak nézett ránk nagy szemekkel, de nem törődtem vele.

- Rachel, mi történt? - néz rám ijedten, mikor végül elengedem a kezét. Belökdösöm a mosdóba, és ellenőrzöm, hogy nincs e bent még valaki rajtunk kívül. 

- Szóval... - kezdem el lassan, mire mérgesen rácsap a vállamra, hogy kicsit belehúzhatnék a mondanivalómba. 

- Ugye tegnap voltam vásárolni, és valami fura csávó elkezdett követni, ezért felhívtam Harryt, hogy jöjjön értem, mert félek. - kezdtem el hadarni mire Holy szemei egyre nagyobbak lettek. - Hazakísért, és úristen megcsókolt! Érted?! Engem! Többször is, és és és.... Ma meg leveleztünk órán, és megint megdicsérte a hajamat, és elhívott randira! - fejeztem be egy levegővétellel, mire Holy akkorát sikított, hogy az egész iskola beleremegett. Az mellékes, hogy az én fülem szerintem még 20 év múlva is ettől fog csengeni. 

- Úristen! Nemár! Rachel, de hisz ez hihetetlen! Harry a leghelyesebb srác az egész iskolában! Mondd, hogy igent mondtál! - kezdett el rángatni mire majdnem leesett a fejem is. 

- Persze! De hagyd abba, mert a végén megölsz. - lépek hátrébb, mire abbahagyja. 

- De honnan van meg neked a száma? Mikor alakult ki köztetek ez a bizalmas viszony? - jött közelebb, de annyira, hogy már szinte összeért az arcunk. 

- Hát.. tudod.. még.. régebb.. - kezdtem el dadogni, mire egyszerűen kiröhögött. Köszi Holy, én is szeretlek. 

- Na, majd mesélhetsz. De most menjünk vissza, mert mindjárt kezdődik a következő óra. - ölelt magához, majd visszaindultunk. Szerintem nem kell részleteznem, hogy az emberek hogyan néztek ránk. Valószínűleg azt hitték megöltünk valakit odabent. 

Amint visszaértünk, a reggeli látvány fogadott. Harry ült a helyünkön, körülötte pedig egy hatalmas csordányi lány. Mindegyikük kezében egy szépen becsomagolt doboz volt, és sorra adták a kezébe, majd adtak neki egy ölelést is. Mást sem lehetett hallani, mint hogy "Boldog Szülinapot Harry drága". Nem tudom eldönteni, hogy most őt sajnáljam, vagy magamat, amiért ezt kell látnom. 

Végül sikerült visszavergődnöm a helyemre, de Harry azután már nem szólt hozzám. Az egész napunk ilyen némasággal ment el. Többé már nem írt, és nem is játszott a hajammal. Én pedig próbáltam felköszönteni, de valahogy sosem sikerült kettesben maradnunk. Órán pedig zenét hallgatott, így akkor nem is próbálkoztam. 

Így végül utolsó óra után eléggé magamba roskadtam. 

- Ne aggódj Rachel, este lesz még lehetőséged felköszönteni. - próbált vigasztalni Holy, miután hazaindultunk. 

- Tudom... de akkor is.. mások már megtették. Persze, biztos nem azt várja, hogy felköszöntsem. De rosszul érzem magam, hogy nem tettem meg..

- Ne becsüld le magad ennyire! Lehet egész nap arra  várt, hogy végre felköszöntsd! - dorgált meg Holy. 

- Nem hinném. - húztam el a számat. 

Az iskolából egyenesen Holyékhoz mentünk. Anyu úgy tudja, hogy lányos estét tartunk. A lelkemre kötötte, hogy semmi édesség, és legkésőbb 10-kor fekvés. De legalább elengedett. Nos, a hangsúly azon van, hogy "úgy tudja". Mostanában rászoktam a füllentésekre. 

Ha ezt nem tudtuk volna kiügyeskedni, biztos nem mehettem volna el Harry születésnapjára. Rachel sikeresen kiderítette, hogy szinte mindenki ott lesz az iskolából, szóval nem árt magunkat rendesen 'kirittyenteni.' 

Mivel nem igazén tudtam, hogy hogyan is kéne kinéznem, mindent Holyra bíztam, aki miután közölte velem, hogy olyan "Bombázóvá varázsol, hogy minden fiú kiugrik majd a nadrágjából." De nekem elég lenne az is, ha Harry egyszerűen csak megdicsérne. 

Szeretném, ha észrevenne, és bókolna. Ha rájönne, tényleg érek annyit, hogy valami komoly legyen közöttünk. Hogy egy pillanatra kiszakadjon az őt körülölelő lányok fogságából, és lássa.. tudatosuljon benne... hogy csak engem akar. 

Több órányi szenvedés után egy számomra ismeretlen, csinos lány nézett velem farkasszemet a tükörből. Ha nem lettem volna itt egész idő alatt, el sem hinném, hogy ez én vagyok. Holy valami elképesztő munkát végzet.. sőt, varázslatot. Egy fekete, csipkés, alul kiszélesedő ruha volt rajtam. A kezeimet és a szoknya anyagának felső rétegét csipke borította. A lábaimon egy szintén fekete, oldalt egy hatalmas, nyíló rózsát ábrázoló harisnya volt rajtam. A cipő nem volt túl magas, de így is dobott rajtam legalább 5 centit. A hajamat kiengedve hagyta, de az amúgy rakoncátlan tincseimet, amiket csak úgy tudok kordában tartani, ha kivasalom, neki sikerült gyönyörű, hatalmas loknikba csavarnia. Az arcom pedig... A szemeim olyan titokzatosan csillogtak a fekete festék alatt, hogy még én is a csodájára jártam. Az ajkaimat halványan izzó vörös rúzs fedte. Nem volt az a tipikus feltűnő, de feldobta az egész ruhát. Egyszóval akármilyen elfogult vagyok magammal kapcsolatban, most úgy éreztem, varázslatosan festek. 

- Holy.... köszönöm! - öleltem magamhoz, mire nevetve tolt el magától.

- Csak el ne sírd magad! Akkor oda a kemény munkám! - simította meg óvatosan az arcomat, majd végül elindultunk a megbeszélt helyre. Szerencsére Holy szülei elég 'lazák' szóval az apja elvitt minket, és a lelkünkre kötötte, hogy addig maradhatunk, ameddig csak akarunk, de hívjuk fel, hogy jöjjön értünk. Akár hajnali 4 órakor is! Aha, ez aranyos, de holnap iskola! 

- Meddig is tervezünk maradni, Holy? - suttogtam halkan ahogy kiszálltunk az autóból. 

- Ameddig meg nem hódítod a lovagodat! - veregetett hátba, mire ijedten kaptam rá a tekintetem. - Bár, amilyen jó munkát végeztem, lehet azonnal mehetünk, amint beléptünk. 

- Ne már Holy.. annyira nem vagyok.. - kezdtem volna azonnal ellenkezni, de félbeszakított. 

- Rachel! Csodálatos vagy... miért nem hiszed már el végre? Jó rád nézni! Sugárzol! Szóval most szépen bemegyünk, te pedig elcsavarod a Styles gyerek fejét! - ragadott karon, majd pár lépéssel az ajtó előtt is termett. Már onnan hallani lehetett a hangos zenét, és a rengeteg ember nevetését és kiáltását. 

Fölösleges lett volna csengetni, ezért inkább nemes egyszerűséggel benyitottunk. 

Hát.. életemben nem voltam még egyetlen egy házibuliban sem, de amit láttam, az eléggé lesokkolt. Ahogy beléptünk, egy őrjöngő tömeggel találtuk szembe magunkat. A fél iskola a nappaliban volt, ami megjegyzem nem volt azért olyan nagy, szóval számomra is rejtély hogyan zsúfolták oda be magukat. A lépcsőn mindenfelé párok ölelkeztek, és valaki éppen akkor csúszott le egy tepsiben, mikor mi beléptünk. De ez még kevésbé volt furcsa, mint a lófejjel mászkáló srác, vagy a pillangójelmezbe öltöztetett focicsapatunk kapitánya. Hogy erre hogyan vették rá? Jó kérdés... De szerintem holnap ezzel lesz tele az iskola összes szekrénye.
- Nézd, ott van Harry! - suttogott a fülembe Rachel, mire azonnal abba az irányba néztem, amerre a fejével bökött.
S valóban, ott volt... de olyannyira gyönyörű volt, hogy a szívem majd belesajdult a csodálatba. S a bánatba, hogy nem rohanhatok oda hozzá, és ölelhetem magamhoz. Bő szárú farmer volt rajta, és egy vörös, kapucnis pulcsi. A fejére pedig egy fekete sapkát húzott, ami alól itt-ott kikandikáltak göndör fürtjei.
- El ne olvadj, Júlia! - csípett bele az oldalamba Holy, mikor már hosszú percek óta bámultam őt. - Menj oda! - noszogatott, majd végül oda is rángatott.
Jó lett volna, ha van nálunk fényképezőgép, mert az összes srác ahogy meglátott olyan fejet vágott, mintha szellemet láttak volna.
- Sziasztok.. - köszöntem halkan, mire Holy hátulról újra meglökött. - Boldog Szülinapot, Harry! - nyomtam a kezébe az ajándékát, majd azonnal hátat fordítottam nekik, és kisiettem a nappaliból egyenesen a konyhába ami szerencsére kevésbé volt zsúfolt. Holy azonban nem jött utánam. Mivel nem igazán láttam ismerős arcokat, inkább kimentem a kertbe, hogy egy kis friss levegőt kapjak. Tíz perc múlva azonban nyílt a kertajtó, és Harry lépett ki rajta a kezében két bögrével.
- Elég hideg van idekint, gondoltam hozok egy kis innivalót. Nem hiszem, hogy szereted az alkoholt, szóval inkább kakaót hoztam. - nyomta a kezembe a forró bögrét, amit zavaromban el is felejtettem megköszönni.
- Érezd magad megtisztelve, mert nagyon kevesen ihatnak az én kakaómból! - kacsintott rám, majd belekortyolt a bögréjébe. Én is ugyan ezt tettem, mire halkan nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? - néztem rá mérgesen, miután nem hagyta abba a kuncogást percek múltán sem.
- Bajszod van. - nyögte ki végül két nevetés közötti rövid szünetben, mire próbáltam letörölni, de csak még jobban szétkentem az arcomon.
- Hagyd, majd én. - lépett közelebb, és a pulcsijának az ujjával gyöngéden letörölte a kakaó nyomait.
- Így ni! - húzta ajkait hatalmas mosolyra, majd egyenesen a szemeimbe nézett. Csak ekkor tűnt fel, hogy az egész udvart megvilágítja a hold ragyogása. Harry arcára is rávetült a fénye, amitől a szemei is sziporkázni kezdtek. Hosszú, néma percekig bámultuk egymást, de egy idő után feladtam, mert nem bírtam tovább nézni a csodálatos íriszeit, mert minduntalan  elkalandozott a tekintetem, és arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha most ajkait az enyémekre tapasztaná...
- Köszönöm.. - hajtottam le a fejemet, és a kakaómat kezdtem el fixírozni inkább.

- Harry, nem jössz be? Nélküled nem kezdjük el a játékot! - kiáltott ki valaki hirtelen az udvarra, mire Harry ellépett mellőlem és elindult vissza.
- Rachel.. - torpant meg hirtelen az ajtó előtt.
- Igen? - kaptam fel a fejemet, és felé fordultam.
- Csinos vagy. - vakarta meg a tarkóját, majd bement.
Hallottam a bentről kiszűrődő zajokat, de még így is, csak is az ő hangja visszhangzott a fejemben.
"Csinos vagy"
Csak hogy ezt a néhány szót hallhassam Holy órákig vasalta és göndörítette a hajamat.. ruhák közt válogattam és nagy műgonddal szépítkeztem. Még a cipő is töri a lábam... ráadásul az egész utat végigizgultam idáig.. A szívemet is majdnem elhagytam, miközben feléd sétáltam... Csak azért, hogy halljam tőled ezt a néhány semmitmondó szót, és remélhessem, hogyha csak egy kicsit is,  talán sikerül megérintenem a szívedet. Mert te már megtetted.. megérintetted. S most olybá' tűnik, hogy a szavaidtól kitavaszodott a lelkem, s ezernyi színes virág nyílik benne.