16.Fejezet - Szeretlek

" Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok ellenkezni ellene. Ha rád nézek, ugyan azt érzem, 

mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged vágylak."

A tegnap esti 'villámrandi' után Harryvel még hosszú órákon át bóklásztunk a városban. Céltalanul, mint az átlagos szerelmesek, és csak is az számított, hogy az egymásba fonódó ujjaink soha ne váljanak el egymástól. Úgy éreztem magam, mintha ébren álmodnék. Minden tökéletes volt. A hűvös, februári levegő jólesően cirógatta az amúgy kipirult, felhevült arcomat. Bele-bele kapott a hajamba, amit Harry csak csodálattal figyelt.
Imádtam, amikor a hajamat nézte. Ahogy minden tincsemet az emlékezetébe véste. Ahogy a szemeiben csillogott a melegség csodálattal keveredett fénye. Egyszerűen gyönyörű volt.
Még mindig alig tudom elképzelni, hogy mellettem van. Engem ölel, engem csókol.  Mivel érdemeltem ezt ki? Felfoghatatlan.
- Most már haza kéne vigyelek. - ölelt magához, és a fejét a vállamra hajtotta. Éreztem meleg leheletét, ahogy a nyakamhoz ért. Beleborzongtam a furcsa, ámbár kellemes érzésbe.
- Nem akarok még hazamenni. - bújtam hozzá, mire még szorosabban ölelt magához. Igaz, már órák óta fagyoskodtunk a hidegben, még a hó is elkezdett lusta pelyhekben hullani, hogy elfedhesse az összes lábnyomunkat, de csak nem akaródzott megmozdulni.
Nem akartam elengedni Harryt. Már az is fájt, ha a keze egy pillanatra eltávolodott az enyémtől. De beláttam, nem maradhattunk így örökké. Pedig milyen jó is lett volna..
Harry hazáig kísért. Segített felmászni az erkélyemre, majd ott is ölelkeztünk bő 20 percet, mire sikerült elengednünk egymást.
Pokolian fájt... alig várom, hogy holnap újra láthassam őt.

Így történt, hogy Harry ezután az éjszaka után minden reggel a házunk előtt várt, és kézen fogva mentünk el az iskoláig. Már 1 hete 'hivatalossá' tettük a kapcsolatunkat, ami miatt az egész iskola élete felbolydult. Harry megkapta, hogy elgurult a gyógyszere, most meg lányok százai próbálják meg kideríteni milyen olcsó trükkel zsarolom szegényt. Nem tudom eldönteni, hogy szánalmat, vagy sajnálatot érezzek irántuk.
Az első napokban megpróbáltak mindent tönkretenni.
Hazugságok, összehoztak 3 sráccal, akikkel még életemben nem beszéltem, eldugták tesi után a ruháimat, ezért egész nap abban kellett lennem...
De szerencsére Holy és Sky kiálltak mellettem, és mindenben segítettek.
Apropó Holy és Sky.....
Miután Harryvel első nap jöttünk közösen, Holy azonnal a nyakamba ugrott, és könnyes szemmel kért bocsánatot, amiért végig sem hallgatott.
Sky még vár a válaszára, mivel Peter még mindig a képben van, de miután elmondtuk, hogy Sky látta őt egy ismeretlen lánnyal, betelt a pohár, és kidobta. De nem akar olyan lánynak tűnni, aki egyik kapcsolatból a másikba ugrik, ezért egyenlőre még csak moziba mennek, és együtt jönnek reggel. A barátságkarkötő is visszakerült a csuklójára, ezért büszkén kijelenthetem, minden olyan tökéletes, mint régen. Apró kivétel, hogy a baráti körünk kiegészült Harryvel, és a bandatársaival, akik elhatározták, hogy én leszek a zenekar kabalaállatkája (igen...én..) Úgyhogy a délutánok nagy részét Jeti  jelmezben töltöm, mert ugyebár milyen jól néz már ki. Eszkimók és a Jeti. Humoros.
Szerintem nem gondoltak bele, hogy ez a kettő valószínűleg soha nem találkozik egymással...
Végül is, mindkettőnek köze van a hóhoz, meg a télhez. Ez már valami!

Így hát jelen pillanatban is, a srácok első(!) Élő fellépésén vagyunk, egy esküvőn, amire hivatalosak
( Harry úgy szerezte a rózsát nekem, hogy 3 órán át dobálta a virágüzlet vezető házát, megállás nélkül csöngetett, és dörömbölt.. .az idős hölgy pedig miután megtudta, hogy konyít a zenéhez, ezzel 'fizetteti' ki az álmatlan éjszakáját. Meghívta őket a lánya esküvőjére. Így mindenki jól jár, mert a násznép sem unatkozik, és a fiúk is megmutathatják mit tudnak.) Egyedül én szenvedek a Jeti jelmezben, de oda se neki, a lényeg, hogy nem izzadok. Egyenlőre..


- Rachel, te meg mit csinálsz? - lépett mellém Nick, és már rángatott is fel magával a színpadra. Harry alig tudta elrejteni a vigyorát, mikor rám nézett.
- Ne vigyorogj! - csaptam felé a mancsommal, mire majdnem elejtette a mikrofont, annyira jól szórakozott. Egyszer még megkeserüli!

Miközben a fények elhalványultak, és a srácok előléptek a függöny mögül, a 'közönség' hangos tapssal köszöntötte őket. Aztán ott voltam én, jelmezben, és idiótán ugráltam a dal ütemére, ami amúgy egész jó szórakozás volt.
Aztán a tekintetem találkozott Harryével, és azonnal elvesztem. Olyan tűz égett bennük, amit csak akkor láttam, mikor a színpadon volt. A 'Summer of 69' című dalt énekelte, de annyira profin, hogy majdnem leesett az állam. A hangja olyan bársonyosan ölelt körbe, hogy majdnem összeestem a gyönyörtől. Aztán észrevettem a részleteket is. Ahogy a fekete szövetnadrág hozzásimult a vádlijához... ahogy a fehér ing ráfeszült a mellkasára, és ahogy a fekete zakó kigombolva ölelte körbe... Erre mondják, hogy földre szállt angyal, vagy tévednék?

Miután mindenki kitombolta magát, és vége lett a pörgős számoknak, eljött a menyasszony és a vőlegény által összeválogatott dalok ideje. Lassú, szerelmes dalok szólaltak meg egymás után, ezzel is tudatva, hogy itt igazán mély érzelmekről van szó. Mivel nem kellett többé bohócot csinálni magamból, Holy segítségével átöltöztem abba a fekete ruhába, amit Harry születésnapján is viseltem. Mondanom sem kell, hatalmas sikert aratott. Azonnal körém fonta a karjait, és behúzott a táncoló tömegbe.
- Gyönyörű vagy. - tűrt hátra egy tincset az arcomból, és belecsókolt a fülcimpámba.
- Köszönöm.. - pirultam el azonnal, és lányos zavaromban a cipőm orrát kezdtem el bámulni.
- Imádom, hogy még mindig zavarba tudlak ejteni. - nevetett fel, mire felé kaptam a tekintetemet. Újra és újra belé szerettem... Furcsa, még is jól eső érzés mindig újra beleszeretni valakibe, de mindig egyre mélyebben és őszintébben tör rám ez az érzés.
Harry táncba hívott. Lassú léptekkel olvadtunk bele a tömegbe, akik ugyan csak szerelemes párok voltak. Az egyik oldalunkon Sky és Holy párosa próbálkozott a lépésekkel, de állandóan egymás lábára léptek. Jó érzés volt őket így együtt látni.
- Remélem nekem is majd hasonló esküvőm lesz.. - hajtottam a fejem a vállára, és álmodozóan tekintettem körbe.
- Ilyet szeretnél? - emelte fel a fejemet az államnál fogva, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Nem pont ilyen. Szeretnék hatalmas, abroncsos ruhát, és rengeteg vendéget. Jó zenét, és egy híres zenekart. Azt akarom, hogy olyan legyen, mint a mesékben. Több napig tartson, és a világ minden szegletéből jöjjenek ide emberek! - mosolyogtam, mire egy hirtelen mozdulattal hátra döntött, de annyira, hogy majdnem a földet súrolta a hajam.
- Ha ez a kívánságod, akkor ilyen lesz. - lehelte az ajkaimra, mire éhesen martam rájuk. Felegyenesedett, és magához rántott.
- Hol szeretnéd, hogy legyen? - pörgetett meg, mire a mellkasának csapódtam.
- Még nem tudom. Egy gyönyörű kastélyban, vagy a tengerparton? Vagy mint az igazi lázadók, egy koncert közepén, miközben a tömeg sodor minket a színpad felé! - nevettem fel, mire ajkait ismét az enyémekre tapasztotta.
- Úgy lesz, ahogy szeretnéd. - bólogatott helyeslően.
- De még olyan messze van. Ki tudja mi lesz velünk addig... - bizonytalanodtam el, mire körém fonta ujjait, és mélyen a szemeimbe nézett.
- Nincs miért aggódnod. Én itt leszek, és remélem te is. Mert szeretlek. - suttogta az ajkaimba az utolsó szót, mire megbénultam.

Olyan hévvel, és szerelemmel csaptam le az ajkaira, hogy még a hitvesi pár is megirigyelhette volna. Soha, senki nem mondta ezt még így nekem.
"Szeretlek" Visszhangzott a fejembe az a szó, ami a világot azonnal egy színesebb, és melegséggel telibb hellyé változtatta.