2.Fejezet - "Harry Styles rabul ejtette a szívemet!"

Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak.

A  zöld szempár beleégett a tudatomba. Pislogni, sőt, levegőt venni sem mertem, mert olyan volt, mintha még mindig álmodnék. Pár pillanatnyi merev bámulás után a látókörömbe egyre több dolog tűnt fel. Göndör,csillogó fürtök, széles mosoly, és mély gödröcskék. Amint észbe kaptam, hogy már percek óta bámulom, erőt vettem magamon és megszólaltam, De ó, bár ne tettem volna. 
- Milyen gyönyörű szemeid vannak.. - mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Látszott rajta, hogy kissé meglepődött, de a mosolya ettől csak még szélesebb lett. 
- Köszönöm, mondták már. - áll fel, mert eddig velem szemben guggolt. - Nem akartalak zavarni, de elég hideg van, nem gondolod? Nem itt kéne aludni, ráadásul nem egyedül. - nyújtja felém az egyik kezét, amit én készségesen el is fogadok. 
- Bocsánat.. .csak..
- Miért kérsz bocsánatot? - nevet fel. A nevetése. Szerintem ilyen angyali hangot még életemben nem hallottam. Kirázott tőle a hideg, de egyúttal egyfajta ismeretlen melegség is átjárt. Mintha... mintha egy apró gyertyaláng gyúlt volna meg a lelkem helyén. 
- Én csak.. nem tudom, bocsánat.. Ahj! - csaptam a számra mire kitört belőle a nevetés. Nem tudom mi van velem. Egyszerűen minden önkontrollom eltűnt. Hihetetlen milyen hatással van rám pár perc után. 
- Na de nekem most már mennem kell. - mosolyog rám, majd elindul. De nem akarom, hogy máris elmenjen.
- Várj! - ragadom meg a kezét, mire értetlenül visszafordul. Remek, Rachel! Nem volt ez így is elég kellemetlen. Á, ugyan, ha még tudom hová fokozni, akkor miért is ne? - korholtam magamat képzeletben. Valamit ki kell találnom.. 
- A neved! - kiáltok fel mint aki feltalált valamit. - Mármint.. nem tudom a nevedet..- nézek fel rá, mire ajkai újra mosolyra húzódnak. 
- Harry. Harry Styles. Istenem. Említettem már, hogy a hangja eszméletlenül szexi? Nem? Akkor most mondom, mert tényleg az. És hogy még a neve is ilyen... tökéletes legyen. Nem tudok rá mást mondani. Jesszusom, ez már beteges. Mikre nem gondolok? De tényleg.. soha nem érdekeltek különösebben a fiúk az elmúlt majdnem 16 évben. De Ő... a szeme, az ajkai, a mosolya, a haja, a gödröcskéi, a hangja, a neve.. az egész fiú. Furcsa érzés. Percekig ízelgetem a nevét. A minél többet mondogattam magamban, annál jobban tetszett. 
- És téged hogy hívnak, édes? - kérdez vissza több percnyi csend után. 'édes'? Lőjetek le! Ez már káros az egészségemnek, hogy ilyen gyorsan ver a szívem! 
- Ühm.. Rachel.. Rachel Knightlight. - nyögöm ki végül, mert hirtelen még a saját nevemre sem emlékszem. 
- Nos, Rachel.. Az édes jobban tetszett...  Most már tényleg mennem kell. Még látjuk egymást. - kacsint(!) majd elsétál. 
Még percekig állok némán, ugyanabban a pózban, bambán mosolyogva, utána integetve. Mikor visszafordul mielőtt eltűnne teljesen a látókörömből, rájövök, én még mindig integetek neki. Az egész arcom vörösre vált, és lecsapom a kezemet. Még ha nem is látom innen az arcát, biztos vagyok benne, hogy az az imádni való mosoly terül szét éppen az arcán.
Mikor hazaérek, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Harry.. imádom a nevét Styles édesnek hívott. A mosolyom levakarhatatlan. A nap hátralévő részében mintha csak szárnyaim nőttek volna, úgy lebegtem a rózsaszín felhőimen. A Harryről szóló álomképeimet a bátyám hangja zavarja meg végül. 
- Rachel, megint elvetted a.. Mire föl ez a nagy vigyorgás? Megint van Teletabi a tévében, vagy mi? - ugrik rám, és elkezd csikizni. 
- Nehm.. ne Josh, légysziiii, nem kapok levegőőt! - sikítok fel, mikor már tényleg nem bírom. 
- Jó, most az egyszer megkegyelmezek neked. - vigyorog rám, és összeborzolja a hajamat. 
- Amúgy nincs különösebb oka.. - húzom fel az orromat, és úgy teszek, mint aki megsértődött. 
- Na, húgi. Tudom, hogy csak szórakozol. Ugye csak szórakozol? - fordít végül szembe magával, mire a nyakába borulok, és folytatom a vigyorgást. 
- Sejtettem. - forgatja meg a szemeit, majd az ölébe húz, és elkezdni simogatni a hajamat. - Szóval? Mesélsz? 
Néha tényleg megtudnánk ölni egymást Joshal, de ennek ellenére, nincs annál jobb érzés, mint mikor az ölébe húz, és gyengéden átkarol. 
- Jó, de tartsd titokban.. - nézek fel rá, mire csak bőszen bólogat. 
- Ma találkoztam egy fiúval.. - nézek az ölembe lányos zavaromban. Ilyenekről még soha nem beszélgettünk. 
- Ohohóóó! A kishúgomnak megvan az első nagy szerelme? - nevet fel, mire játékosan beleütök a karjába. 
- Nem vagyok belé szerelmes.. mármint... aranyos, kedves, szép a mosolya, és a hangja... Iszonyatosan tetszik a hangja! - kezdem el mondani neki ugyan azokat, amiket már egy ideje ismételgetek a fejemben. 
- Hogy hívják? Idevalósi? Hány éves? Hol találkoztatok? - tesz fel a bátyám egyszerre több kérdést, amin csak mosolygok. 
- Harry.. - mondom ki lassan a nevét, mert még mindig imádom mondogatni. - Nem hiszem. Még soha nem láttam itt ezelőtt. Nem tudom.. szerintem velem egyidős. A nagy réten. Tudod, ahová mindig kimegyek. 
- Szóval te belezúgtál egy vadidegen csávóba, akinek a nevén kívül mást nem tudsz, csak hogy szép a mosolya? - nevet fel hitetlenkedve a bátyám. 
- Jól van már.. - kezdek el újra durcázni, mire puszit nyom az arcomra. 
- Arra nem gondoltál, hogy megkeresed őt interneten? Tudod.. Facebook, Twitter, meg a többi szar közösségi. - húzza az ölembe a laptopomat. 
- Mihez is kezdenék az én okos bátyám nélkül?! - nevetek fel és belépek a saját fiókomba. 
- Már meg is van! - csillannak fel a szemeim, és rámegyek a profiljára. Nem nagyon használja, de azért elég sok dolgot megtudhattam róla. 
 A teljes neve Harold Edward Styles, 16 lesz Február 1.jén...
- De hisz az 3 nap múlva van! - nézek fel a bátyámra nagy szemekkel, mire csak egyszerűen kiröhög. 
- Folytasd húgi, nem tudom kivárni mik derülnek ki még a hercegedről. - bök meg, mire újra nevetni kezdek. 
- Szóval.. itt él, de másik iskolába jár.. - húzom el  a számat, mire a bátyám is csettint a nyelvével, mintha őt is zavarná. Imádom őt, de ilyenkor olyan jól esne megütni. Csak lehet anyu akár már dühkezelési tanfolyamokra is beíratna.. 
Végignéztük az összes képét. Szinte mindegyiket végigolvadoztam, kivéve azt, amin egy szőke lány ölelget, miközben az puszit ad az arcára. 
- Na húgi, konkurenciád akadt. De még milyen szép konkurenciád. - piszkál tovább, mire dühösen rácsapok a kezére. 
- Jó, jó! Nyugi. Lehet csak a testvére, vagy unokatestvére, ne gondolj már a legrosszabbra. - húz magához, mire elmosolyodok újra. 
- Nem jelölöd be? - néz rám kíváncsian, mire bőszen rázni kezdem a fejemet. 
- Még csak most találkoztunk, lehet nem is akar velem többé találkozni, nem akarok olyannak tűnni mint aki rá akarja erőltetni magát.. te meg mit csinálsz? - hagyom abba az aggodalmaskodást, mikor meglátom, hogy maga elé húzza a gépemet. 
- Bejelölöm neked. Ti lányok mindent annyira túlreagáltok. - forgatja a szemeit, és nem.hiszem.el. Bejelölte!
- Neeee! - csapódok neki a hátammal, hogy elvegyem a gépet, és visszavonjam, de már késő. Visszaigazolt. 
- Ez gyors volt. - nevet fel a bátyám. - Na jó éjt, élvezd ki a pillanatot! - nevet fel, én pedig megdobom az egyik plüssömmel, miközben kifelé megy. Mikor becsukja az ajtót, visszaveszem az ölembe a laptopot, és percekig bámulom az 'Ismerősök' felirat mellett a pipát. 
Nem tudom miért, vagy minek... de letöltöm a kedvenc képemet róla. Egyenesen a kamerába néz, de látszik, hogy pillanatkép. Még a gépemen is beállítom háttérképnek. Beteges? Kicsit. De amiről nem tud, az nem fáj neki. A biztonság kedvéért a telefonomra is ráteszem a képet, csak hogy... nézhessem ha unatkozom... 
A fenébe is.... Teljesen megbolondított.. sőt... Harry Styles rabul ejtette a szívemet!