"Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész."
Esküszöm, ahogy Harry elsétált, hallottam egy halk, mások számára semmit nem mondó reccsenést. Mint mikor a jég megreped egy súlyosabb lépés alatt. Akkor hallottam életemben először összetörni valaki szívét.
De ami a leginkább elkeserített, az az volt, hogy így kellett megtapasztalnom.
Mintha puskával lőtték volna át a jéggé fagyott szívemet, s a szilánkok szerte szét szóródtak volna a világban.
Miközben hazabotladoztam, mintha csak Holy érezte volna, hogy történt valami, felhívott.
Miután nem tudtam semmit sem kinyögni neki, csak hogy " Harry" "Itt hagyott" "Fáj" azonnal lerakta, és a házunk előtt várt rám egy hatalmas tábla csokoládéval, és fagyival, amiből végül egy egy éjszakán át tartó bőgős hízóprogram lett, mivel a 3. Szomorú szerelmes film után már Ő is velem együtt sírt.
Igaz, Holy a filmen sírt, én meg a saját nyomoromon.
S a csokoládé azóta is keserű ízt ad a számnak.
De aznap este összeszedtem az összes önbecsülésemet. Felépítettem egy hatalmas, vastag falat, ami átmászhatatlan volt. Legalábbis, ezt hittem.
Mikor két nap után, hajnalban ott állta Harryék háza előtt, úgy éreztem muszáj még egyszer, még utoljára látnom őt.
Mert szeretem őt.
Nagyon, nagyon szeretem őt.
Szavakba sem tudom önteni. Felperzsel a szerelme. Hamuvá éget.
Mikor megpillantottam kócos, göndör fürtjeit, ahogy egy nagy bőröndöt cipelve sétál ki az ajtón, a szívem összeszorult. Amint megpillantott, hitetlenkedve nyíltak nagyra a szemei. Suttogott valamit a szüleinek, majd lassú, elnyújtott léptekkel hozzám sétált.
- Rachel... te mit keresel itt? - szívta be az alsó ajkát, mire akaratlanul is beleharaptam a sajátomba is.
- Én.. Én csak jöttem elbúcsúzni. - pillantottam félre, mire az Ő ajkaira halvány mosoly rajzolódott.
- Hát... - húzta el a mondat elejét - nekem lassan indulnom kell.
- Öhm.. Oké - túrtam a hajamba, majd mikor láttam, ahogy már készül elfordulni, a könnyek ismét mardosni kezdték a szemeimet.
- Várj! - kaptam a kezéért, és a tenyereink régi ismerősként üdvözölve egymást fonódtak össze.
Bárcsak ne dobbanna ilyen hevesen a szívem minden apró mozdulatától.
- Rachel.. - lépett közelebb, hangja megremegett.
- Csak ígérd meg... Ígérd meg, hogy visszajössz értem. Hogy nem felejtesz el. Hogy megvársz. Én várni foglak. Kérlek, ígérd meg, hogy a szívedben megmarad a helyem. Ígérd meg, hogy az emlékem soha nem fog megfakulni. Ígérd meg, hogy minden csókunkra emlékezni fogsz. Hogy gondolsz majd rám. Hogy tudni fogd, hogy támogatlak.
Kérlek, soha ne felejtsd el, hogy mennyire szerettelek. - néztem egyenesen a szemébe, s a könnyek, melyek ott táncoltak a szemeinek a hajlatában engem csak még lejjebb taszítottak.
- Sajnálom... De nem fogok visszajönni érted. De soha nem foglak elfelejteni.
Mert te vagy, és te leszel a mindenem. - döntötte a homlokát az enyémnek, s éreztem akadozó lélegzetvételeit az arcomon.
- Akkor miért nem maradhatunk együtt? - sírtam el magam, mire karjait szorosan körém fonta.
- Mert mától egy olyan életet fogok élni, amibe téged nem rángathatlak bele. Azt akarom, hogy boldog legyél.
- De én csak melletted lehetek igazán boldog!
- Tévedsz, Rachel. Egy nap, találkozni fogsz valakivel, aki eléggé meg tud majd becsülni téged.
- Nem akarom ezt..
- Kérlek, ne tedd még ennél is nehezebbé.
Vörös, kisírt szemekkel néztem fel rá, s búcsúajándékul egy hosszú, mindent elmondó csókot kaptam.
- Csak hogy biztosan ne felejts el. - nyomtam a kezébe egy fényképet rólunk, amit alig 3 hete készített Sky az állatkertben. Egy egyszerű szöveget írtam a hátuljára. Másnak semmit nem jelentene. De nekünk ez a dolog megalapozta a kapcsolatunkat.
A képen Harry a szélben táncoló tincseimmel játszik. Ugyan azokkal a hatalmas, rácsodálkozó zöld szemekkel, mint anno, az első napokon.
" Igaz, a vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, de soha, senkinek nem fogom hagyni, hogy valaha is elszakíthassa azt. Szeretlek, Harry. Emlékezz rám, s jussak eszedbe mindenről, ami vörös színben pompázik." csóközön, Rachel
Majd a zsebe mélyére süllyesztette a fényképet, s visszahátrált az autóig.
Hallottam, ahogy az autó beindul. Ahogy Gemma átöleli az öccsét, aki talán az egyik legnehezebb döntését hozta meg.
Soha nem fogom elfelejteni, ahogy a szép a fülembe fújta Gemma és Harry rekedtes, meggyötört hangját.
- Nem fogod megbánni, öcsi?
- Már most bánom..
S hiába futottam még az autó után az utca végéig, Harry nem szállt ki. Nem keltem többé a hangjára. Többé nem csókolt meg. Többé nem húzott az ölébe. Többé nem hozott zavarba senki előtt. Többé nem énekelt nekem szerelmes dalokat a szobámban ülve. Többé nem firkálta össze senki álmomban a karomat. Többé senki nem bújt hozzám vigasztalóan. Senki nem suttogta a fülembe, hogy "Szeretlek". Senki nem fogta a kezemet. Senki nem jött át, ha féltem a viharban. Senki nem borzolta össze a hajamat. Senki nem dicsérte többé a színét. Senki nem puszilta meg egyenként a szeplőimet. Senki nem dúdolt nekem altatódalt. Senki nem vitt el a pékségbe. Senki nem vonta el a figyelmemet Irodalom órán. Senki Senki Senki.
Többé már senki nem szeretett úgy, mint Ő.
De erős voltam, legalábbis annak akartam tűnni. Emelt fővel jártam az emberek között.
De nem sokáig.
Valami kiderült. Valami, ami miatt teljesen összeomlottam.
Csak egy fogadás voltam.
Harry egyik 'barátja' kotyogta el, hogy miért is kezdett ki velem Harry.
" Emlékszem, még a Szülinapján! Üvegeztünk, és megkérdeztük ki vagy. Azt mondta ismer téged, és ne próbálkozzunk be nálad. Kicsit piszkáltuk, erre valaki fogadást kötött vele. Nagyon nagy pénzt rakott fel! Harrynek volt 3 hónapja megdönteni téged. Istenem, szinte azonnal belement!
Bizonyíték? Ó, azt is kaptunk. Egy videót.
Nagyon jól néztél ki... esetleg velem is megpróbálhatnád.
Sajnálom, kislány, de a Styles gyerek szerintem ezt soha nem gondolta komolyan."
A videó pedig bejárta a várost, én pedig többé nem mertem utcára menni.
Szörnyű volt.
Sosem hittem volna, hogy valakit így tönkre lehet tenni.
Az utcán ujjal mutogattak rám. Azt hitték árulom a testem. Az iskolából majdnem kicsaptak. Magántanuló lettem. A szüleim akkorát csalódtak bennem, hogy a válás után egyikük sem akart magához venni.
Egyedül Josh állt ki mellettem.
Mivel nagykorú volt, magához vett. Elköltöztünk egy Isten háta mögötti kis faluba. Szó szerint bujdostam.
Ez után jött az önkárosítás. Alkohol, cigi, tetkók, éheztetés, rossz társaság. De legbelül ugyan az voltam, mint aki régen. Csak felvettem egy álarcot. Fehér volt, és jellegtelen. Érzelemmentes. Mert belül tényleg csak egy feneketlen gödörnek éreztem magamat.
A falakat újjáépítettem, magasabbá, mint valaha, vastagabbá, mint kéne.
Nem jutott be rajta többé senki.
S az érzés, mi szerint Harry megérdemel egy revansot, egyre nőtt bennem, miután láttam, hogy Ő az élete legjobb időszakát éli, míg én éppen darabokra törve heverek ugyan ott, ahol hagyott.
Mert csak egy fogadás voltam.
Nem akarom elhinni.
Nem tudom elhinni.
Akkor minden szava hazugság volt?
Egy hazugságban éltem?
Miért?
Miért?
Miért?
Nem értem.
Kétségbe vagyok esve.
Nem tudom felfogni...
Miért nem szeretett?
Miért hazudott?
Miért használt ki?
Miért engem?
Valaki.
Valaki.
Valaki segítsen.
Nem bírom.
Könnyek.
Gyűlölöm őket.
Tűnjetek el.
Nem akarom..
Elegem van a sírásból.
Harry....
Valaki mentsen meg.
Drága, drága, brutálisan- úristen- nem tudom szavakba-önteni- ennek- a fejezetnek-a- súlyát- Sayu!
VálaszTörlésNem. Uramisten. A számat fogom miközben éjjel fél 2-kor zokogok és a szívinfarktus szélén állok. Tudod mekkora hatással van rám a történeted és képes vagy egy ilyen részt hozni? Nem tudom, képtelen vagyok abbahagyni a sírást és a zihálást. Úristen, azt várom mikor jön ki anya és hoz be egy nyugtatót vagy egy vödör vizet. Ez borzasztó, ez az érzés. Úgy érzem a szakadék szélén állok és bármikor leeshetek, az előző részt olvasván csak közel kerültem a peremhez, most már viszont egy kis kövön egyensúlyozok. A vesztemet fogod okozni érzem. Meg akarsz ölni. Pedig akkor nem lesz még egy ilyen olvasód aki újra és újra szívrohamot kap egy résztől. Uramjézus Szent Mária Szent Kristóf Szent Barbara Szent Balázs minden szent. Miért nem vagyok képes felfogni ezt a részt? Miért olvasom el új és újra várva, hogy a tartalom megváltozzon. Nem. Én ezt képtelen vagyok elhinni, nekem ez mérhetetlenül fáj, összeomlottam. Mindenre számítottam, de erre. UramTeremtőm.
Kérlek! Én haldoklom felemészt ez a pár mondat, ezek a sorok. Úgy érzem elszívják a levegőmet és megfulladok, úgy érzem egy kis szobában vagyok fekete falak között amik csak közelednek felém, összeakarnak nyomni. Talán ezért zilálok annyira, meg a sírástól, de az mellékes az még csak pluszként jön mindenre. Istenemre esküszöm a valaha olvadott könyvek, látott filmek közül ez zaklatott fel a legjobban. Pedig filmkritikusnak készülök, ezáltal rengeteg filmet nézek és szinte egy egész könyvtáram van, de egyik sem váltott ki belőlem ilyesfajta reakciót mint ez az egyetlen fejezet. El vagyok bűvölve. Igaz, fáj a rész, fájnak a mondatok, fáj, hogy ekkorát csalódtam Harry.ben. Te atyaúristen ismét eszembe jutott ez az egész.. Hogy tehette? Hogy? Úristen esküszöm gyűlölöm jelen pillanatban, megvetem és képes volt elmenni és ezt tette. Ország világ előtt megalázta, tönkretette ezt a lányt. Vége, nekem itt végem van. Egyből Amanda Todd jutott eszembe, azért könyörgöm ne ugyanaz legyen a két történetnek a vége, abba azt hiszem belehalnék. Igaz ebbe a részbe is belefogok ha nem teszel valamit. Tönkreteszed a lelki békémet te lány! Annyira szeretnék smiley-kat írni pár mondat végére, de nem megy. Képtelen lennék mosolygós vagy, nevető fejecskéket küldözgetni miközben felemésztődök belülről. Úristen, hogy tehette ezt ? Nem bírom. Rachel. Istenem. Miért érdemelte pont ezt? A szülei, a barátai, az ismerősei, a pedagógusai, mindenki... Képes volt vele ezt tenni. Nekem nehogy visszahozd ezt a férget mert kikaparom a szemét. Most előjöhetnének szadista hajlamaid, csak ne Rachel-en és a többi jó szereplőn vezesd le, van rá ezerszer alkalmasabb szereplő. Kellett nekem hajnali 2-kor megnyitni a blogodat? Ma este virrasztok, úgy néz, mert, hogy aludni nem fogok tudni az is biztos. Tudod milyen szörnyű ez az érzés, amikor nem elég, hogy az első részben mérhetetlenül sok fájdalmat zúdítottál rám.. Azok ehhez képest pillangók voltak, ez.. Nem is tudom talán az utolsó bökés egy haldoklónak.. (Nekem.) Mondom, mindenre számítottam, vártam a rosszabnál rosszabb lehetőségeket, de ez még az én határaimat is felülmúlta.. Te jó Krisztus... ( Egy kész családfát hoztam létre szentekből.)
Hát nem tudom, hogy ezt , hogy fogod helyrehozni de valamit muszáj lesz, mert nem sokáig fogom bírni, ha ezután még brutálisabb résszel fogsz szolgálni, felmondok és elmegyek egy rétre lefekszem és ott maradok. (MI?) Látod már össze-vissza beszélek.. Egyszerűen nem tudok mit hozzáfűzni.. A rész teljes mértékben tökéletesen fantasztikus lett, mint általában..
De a tartalom, igen a legfantasztikusabb, legérzelmesebb, leg... nem tudom szóval kifejezni.. Igen tudom, hogy fantasztikus író vagy, tudom, hogy nagyszerűen-sokkal jobban mint kéne- átadod az érzelmeket, de ne használd fel ellenem, mert tényleg fáj, tényleg rosszul vagyok, tényleg besokallok.... Annyira tragikus, talán drámaibb mint egy haláleset.. Elképesztő.. Fergetes és még mindig képes vagyok meglepődni, hogy mennyire hatással van az írásod rám és a hangulatomra, most megyek és leugrok egy kútba, mert én nem fogok tudni így kibírni annyi időt amíg meg nem oldódik a helyzet.
TörlésKérlek mondd, hogy nem így fognak telni a részek, kérlek mondd, hogy lesz azért vidámság is, mert bele fogok őrülni..
Persze megértem, hogy kellenek ilyen részek mert egy idő után unalmassá válna a történet, de hogy ennyire durván. És akkor még képes vagy ilyen szavakkal, kifejezésekkel, jelzős szerkezetekkel nyomatékosítani Rachel szenvedését, hihetetlen..
Esküszöm a ,,Valaki segítsen!" résznél, én is hallottam egy reccsenést, a lelkem és a lelki világom mi eddig teljesen idilli volt-igaz néha megzavartad, de még is ép maradt- most darabokra törött. Nekem ki segít? Te fogsz remélem, amint csinálsz valamit!
Könnyek, fájdalom, csalódottság, mérhetetlen kín.. Ezt éreztem a rész után...
Gratulálok a fejezethez, teljes mértékben átadta az érzelmeket!
Legyen szép heted! Nekem kétlem, hogy ezek után az lesz..
Ui.: Egy megjegyzés nem lehet több 4096 karakternél ezért muszáj volt itt folytatnom.
xx Gréta
Drága Grétám!:) Hogy te mennyit tudsz írni!:D:D:D Utoljára az előző Blogom utolsó fejezetéhez írtál két kommentet. (Hihetetlen, hogy nem engedik, hogy egybe kiírd magadból:D:D)
VálaszTörlésNe sííííííírj és nehogy szívinfarktust kapj, mert abba én is belehalok. :D Azt hiszem egyenlőre még nem lesz nyugtod, mert a fejezetek egyenlőre nem változnak meg... Szóval jobb ha szerzel egy kötelet, vagy tényleg leesel. :/ <3
Mondtam én, hogy rengeteg meglepetés lesz még itt. :) De sajnálom, hogy ennyire ki idegeltelek. :D Nem volt szándékos. :D
Ne gyűlöld őt, drága Gréta. :) Rachel mindenki helyett megteszi. ;)
Amanda Toddnak semmi köze a történethez, meg akkor elég hamar vége lenne ennek az egésznek. :D Ne aggódj már annyit Gréta:DDD Tudod, hogy mindig, mindent megoldok. :D
Naaaa, ácsi ácsi. :D Azért szeretjük Haroldot!<3 :) Annnyiira örülök, hogy meg tudtalak lepni. :D Még van egy két 'trükk' a tarsolyomban. ;)
Milyen rétre?:D:D:D:D: Jó, végem van. :D:D:D
/2 Sajnálom. :( De egyszerűen csak így tudom ezeket a dolgokat leírni. Lehet picit tényleg túlságosan átadom a dolgokat, de szeretném, ha mindenki átérezné azt, amit Rachel. Hogy ez milyen. Tömény kín. Jönni fog még sok ilyen rész, ahol Rachel eltorzult karakterével fogsz találkozni, mert teljesen ki fog fordulni önmagából.
Mert a szerelem már csak ilyen. Megbolondít, átformál.
Lesz még vidámság, óó még rengeteg. :) De oda el kell jutni valahogyan.. :)
Segíteni fogok. ;) Ne félj. :D
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. :)
Neked is legyen szép heted!:) Naa, ne ragadj le itt. ;) Nehogy ilyen hangulatba teljen a heted is. :D
Csak 4096 karakter lehet?:OO Legalább ezt is tudjuk most már. :D:D:D
<3