25.Fejezet - Nincs olyan, hogy rossz döntés.

" Talán önző vagyok. De amikor megtudtam, hogy egy új élet... az én új életem növekszik bennem, azonnal kialakult közöttünk a láthatatlan kapcsolat. Ítélj el, de ha hagytam volna meghalni azt a gyermeket, nem nevezhetném magamat többé embernek. Szülő vagyok, aki felelősséget vállalt valakiért. Egy csodáért. A mi csodánkért. "  - Mila


A nap további részét Vakarcs társaságában töltöttem az új kanapén fetrengve, amit időközben kiszállítottak.
- Ezt lehetőleg ne edd meg. - húztam az ölembe a kis mókamestert, aki néhány nap alatt képes volt a kétszeresére megnőni.
Megnéztünk két filmet, de a kis drága már az első felénél bealudt, nekem meg nem volt választási lehetőségem, így hagytam, hadd terüljön ki rajtam, és inkább nem keltem fel, nehogy felébredjen.
Néhány órával később azonban valakinek nagyon hiányozhattam, mert két tenyérrel feküt rá a csengőre, ezzel felébresztve Vakarcsot, és felszabadítva engem.
Miután sikeresen elbotorkáltam az ajtóig, amint kinyitottam, Holy már rám is vetődött, Sky pedig szépen oldalazva besétált.
- Úr isten, annyira aggódtunk! Miután eltűntél azt sem tudtuk hol keressünk. Körbejártuk a környéket, és ide is eljöttünk, hátha hazaértél, de nem volt itt senki! Miért nem szóltál, hogy eljössz? - ölelgetett tovább Holy, mire belül ismét egy jóleső, melengető érzés fogott el, miszerint akármi is fog történni velem, mindig lesz valaki aki aggódni fog értem.
- Sajnálom.. én.. találkoztam Harryvel, és nem tudtam mit csináljak. - néztem rá bűnbánóan, mire csak egy hitetlen, tágra nyílt szempárral találkoztam.
- Harryvel? Itt? Jézusom! Még jó, hogy nem szóltál, le is ütöttem volna! - éledt fel Holy harcias énje azonnal, de Sky egy csókkal le is hűtötte a szerelmes Amazonját.
- Még csak az kellett volna. - nevettem fel, majd behúztam őket a nappaliba, hogy el tudtam mesélni mi is történt pontosan.
- Most szívatsz? Te meg Zayn Malik? - tátotta el a száját Sky is, amint a mondandóm végére értem. - Az a Zayn? Harry bandatársa? Te normális vagy? Rachel, te ki akarod hívni magad ellen a sorsot? Épp, hogy el kéne kerülnöd messziről azokat a csávókat, de nem, mert te vagy Rachel Knightlight, aki nem retten meg semmitől. Átgondoltad te ezt rendesen? - akadt ki Sky teljesen, mire nevetve megöleltem, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz. És természetesen nem, nem gondoltam át rendesen. De kit érdekel?
Holyaztán sokkal pozitívabban vette a dolgokat.
- Komolyan? Rachel, KOMOLYAN? Zayn a világ, nem is, inkább az univerzum, vagy inkább a MINDENSÉG legjobb csávója! - csillogtak a szemei, mire olyan hangosan nevettem fel, hogy talán még a szomszéd is meghallotta.
- Azért ne túlozzunk! A legjobb még mindig itt ül melletted. - csipkelődött Sky, mire Holy durcásan hátat fordított neki, és így beszélt hozzá.
- Bezzeg neked lehet Demi Lovato a nagy Ő!
- Ezzel nem tudok ellenkezni. - dőlt hátra, mire Holy rávetette magát, és úgy kezdtek el 'verekedni'.
Már ha az annak számít, hogy Sky hagyja magát, Holy pedig a végére már csak ölelgeti.

Ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen értékes is nekem ez a két személy. Ahogy nézem őket, milyen boldogok, én is boldog leszek. Nem kell se pasi, se semmi. Csak ők.
Na jó.. egy pasi talán még belefér.


Másnap reggel a telefonom Zayn nevével villogva ébresztett fel, de még szerencse, mert amúgy elaludtam volna, és elkéstem volna az óráimról.
- Jó reggelt, gyönyörűm. - búgta a telefonba mély, öblös hangján Zayn. Akaratlanul ugyan, de a szívem egy pillanatra megremegett.
- Neked is, szépfiú! - vigyorogtam, majd lesiettem a konyhába, hogy valami gyors reggelit tudjak csinálni magamnak.
- Hogy telt a tegnap estéd? - kezdett el cseverészni, mintha amúgy semmi dolga nem lenne.
- Jól, átjött két nagyon jó barátom, és velük beszélgettem. Előtte meg Vakarcsal filmeztünk, de a kis hálátlan bealudt. - nevettem, mire az említett szőrcsomó meg is érkezett, és a lábamra állva tudatta velem, hogy Ő most fontosabb mint bárki más, mivel éhes.
- Üdvözlöm a kis bolhafészket. Ahogy hallom már nagyon szeretné megkapni a megérdemelt reggelijét. - mondta, mikor Vakarcs belevakkantott az asztalon hagyott, kihangosított telefonba.
- Hát még én! - szólaltam meg tettetett bosszúsággal a hangomban.
- Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, csinálsz e valamit ma este, mert lesz egy kisebb összeröffenés a srácokkal, a zenekarral, meg még néhány ismerőssel Liam házában. Tudod, szoktunk tartani havonta egyszer egy ilyet, mindig másnál, hogy kicsit ki kapcsolódjunk. A srácok barátnői is ott lesznek.
Louisnak Eleanor, Liamnek Sophia, Harry meg Niall szingli, és ugyebár akkor nekem te.. - De ők csak annyit tudnak rólad, hogy a kivételes szépségeddel, és humoroddal vettél le a lábaimról. - kuncogott.
- Persze, 4-ig vagyok bent az Egyetemen. Hányra jössz értem?
- 8? Akkor kezdődik, de aki már akkor ott van, azt Liam befogja dolgozni. - világosított fel Zayn.
- Tökéletes.
- Legyél nagyon csinos, hogy mindenki szeme megakadjon rajtad! Na mennem kell, még dolgom van. Szia! - köszönt el, majd egy telefonba való cuppantás után letette.

Gyorsan felöltöztem, majd elindultam az Egyetemre, igaz, még így is majdnem elkéstem.

- Még épp időben, kedveském! - ölelt magához elsőként Christina, majd sorra a többiek is.
- Sajnálom, de egyszerűen annyian vannak az utakon, hogy a busz centinként haladt. - sóhajtottam fel, majd ledobtam a táskámat a helyemre, majd körbenéztem a teremben.
James és Mila kézen fogva álldogáltak az egyik ablak előtt, és onnan nézték a várost, miközben valószínűleg édes dolgokat suttogtak egymás fülébe.
Kira és Jade már már összenőve ültek az egyik asztalnál, és egy divatmagazint lapozgattak. Kira sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint eddig, Jade pedig megvált a hatalmas szemüvegétől, a haját pedig felfogta. Amint megdicsértem fülig pirulva köszönte meg, Kira pedig büszkén húzta ki magát mellette.
Brad zenét hallgatva feküdt a padján, Sam pedig valamilyen apró kiegészítőt próbált összeilleszteni, talán egy hajpánt dísze volt.
Christina a helyén ülve lapozgatott egy könyvet, néha meg-megmosolyogva a sorokat.
Mivel Mike-ot sehol sem láttam, elindultam a keresésére. Az első két óra ma úgy is vele van.
Az üres folyosón hangos visszhangot vert a szandálom pár centis sarka, míg el nem értem a már ismerős teremajtóhoz. Miután többszöri kopogásra sem nyitott ajtót senki, benyitottam.
Mike ismét a fehér ruha fölött görnyedt, ami ismét káprázatosan festett. Az alja teljesen befejezve, már csak néhány gyöngyöt varrt rá Mike, hogy az összkép teljes legyen.
- Nagyon szép. - léptem be, majd bezártam magam mögött az ajtót.
- Ugye? Csodálatos. - fordult felém, majd felállt, és elém sétált. - Rachel, szeretnélek megkérni arra, hogy..
- Ne aggódj, nem fogom elmondani senkinek. - szakítottam félbe, mire hálásan elmosolyodott.

Az órák mintha másodpercekké tömörültek volna össze, úgy suhantak el a fejem fölött. Mire feleszméltem, már az udvaron ültem a többiekkel, és az ebédemet ettem.
- Sajnálom, de a bébiszitter hív, fel kell vennem. - állt fel sietősen Mila, majd távolabb ment.
- Egyszer elhozhatnátok ide Leát, szeretném megismerni. - mosolygott Jade Jamesre, aki erre szomorúan mosolyogva tette le maga mellé az életét.
- Az nem olyan egyszerű. Nem hozhatjuk őt csak úgy ide, elég sok probléma lenne vele.
- Ugyan már, csak egy kislány. Olyan nagy galibát csak nem okozna. - néztem rá kedvesen, mire James megrázta a fejét.
- Sajnos Lea beteg. Down kóros. De mindezek ellenére egy tündéri gyerek.
- Ó.. és tudtátok? Mármint.. - hebegett Jade, mire James bólogatni kezdett.
- Tudtuk, mert kiderült az egyik szűrésen. De nem akartunk lemondani róla. Mila sajnos nagyon nehezen esett teherbe. Lea is lombikbébi. De ha nem így lenne, akkor is megtartottuk volna. Mila imádja őt, és én is. Ő a mi kis hercegnőnk.
- Hihetetlen. - néztem rá - Nagyon szerencsés, hogy ilyen szerető szülei vannak.
- Hihetetlen milyen ostobák vagytok. - szólalt meg hirtelen Brad.
- Mi? - képedt el Kira a kijelentésre.
- Az a gyerek szenvedni fog. Miért tartottátok meg? Inkább fogadtatok volna örökbe. Így is van rengeteg gyerek, akinek nincsenek szülei. - húzta el a száját, mire James szomorúan elmosolyodott.
- Tudod fiam, teljesen más, mikor valami gyerekét tartod a kezedben, vagy a sajátodat. Nekem az a dolgom, hogy szeressem őt, és segítsem az életben. Annak ellenére, hogy beteg.
- Soha nem élhet majd teljes életet.
- Tudom.
- Önzőség volt a részetekről.
- Tudom.
- Meg fogjátok bánni.
- Nem hiszem.
- Rosszul döntöttetek.
- Itt nincs olyan, hogy rossz döntés. - mosolygott rá halványan James.
- Akkor sem értem. - állt fel, majd elsétált.
- Utána megyek, oké? - álltam fel én is, majd Brad után futottam.

- Brad, állj már meg! - lihegtem, majd megfogtam a kezét, ezzel megállítva.
- Nem értem őket. Teljesen idióták. Menj innen, Rachel.
- Nem, mert valami bajod van. Mond el, lehet tudok segíteni!
- Mi lenne, ha nem próbálnád meg beleütni az orrodat mindenbe? - nézett rám kimérten, majd kitépte a kezét a szorításomból, és elindult.
- Mert barátok vagyunk! Segíteni akarok! Hagyd, hogy segítsek!
- Miért nem fogod már fel? Nem! Úgy sem értenéd...
- Azért próbáljuk meg. - léptem mellé, mire hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Szánalmas vagy..
- Nem tudok mit tenni ellene.
- Mi lenne ha végre békén hagynál?
- Mi lenne, ha végre elmondanád mi bajod van? Mila és James bevállaltak egy beteg gyereket! Inkább segíteni kellene nekik!
- Nem! Pár év múlva rájönnek, hogy nem bírják, hogy túl sok, hogy nehéz. Tehernek fogják érezni, és lepasszolják egy otthonba, ahogy mindenki más teszi! Önzőek, hogy életet adtak egy olyan embernek, aki soha nem teljesedhet ki! Aki soha nem fogja tudni, milyen az élet! - emelte fel a hangját, mire ijedten léptem hátra pár lépést.
- Te képes lettél volna megölni egy gyereket? Egy még meg nem született életet? - kérdeztem halkan, egyenesen a szemeibe nézve.
- Nem tudom.. - vakarta meg a tarkóját idegesen - De soha nem akarnám szenvedni látni a saját gyerekemet.
- Lehet, hogy igazad van. De ők nagyon szerették volna azt a babát. Nem ítélheted el őket ezért. Biztos vagyok benne, hogy Lea egy boldog, teljes családban fog élni.
- Ezt én is megígérhetem. - lépett mellém Mila, mögötte Jamesel.
- Most már elhiszed? - mosolyogtam rá.
- Még meglátjuk. - csóválta meg a fejét Brad, de azért bocsánatot kért a kirohanása miatt, amit James csak vigyorogva leintett.
- Minden okod megvan elítélni minket. De amint találkozol Lea-val, tudni fogod, hogy Ő az egyik legcsodálatosabb kislány, akivel valaha találkoztál. Meg fogod érteni, miért akartuk őt ennyire.

A nap végére a kedélyek teljesen lenyugodtak, Mila pedig vagy 200 képet mutatott nekünk Leáról. Megbeszéltük, hogy holnap elhozzák, hogy megismerhessük. Már alig várom! A képek alapján tündéri kislány lehet!

7:30-kor még felvittem az ajkaimra a kedvenc, vörös rúzsomat, majd késznek nyilvánítottam magamat.
Egy tapadós, fekete nadrágot, és egy ezüstösen csillogó, mélyen bevágott pólót vettem fel, ami tökéletesen kiemelt mindent. A fekete magassarkúm pedig dobott rajtam vagy 5 centit. Vörös hajam loknikban omlott a hátamra, füstös festékem pedig szinte egybeolvadtak barna szemeimmel, ezzel pedig olyan voltam, mint egy nagy szemű kismacska. Szeplőim az erős napfény hatására teljesen előjöttek, így nem is próbálkoztam az eltüntetésükkel.
Zayn pontosan 8:00-kor állt meg a ház előtt, és két dudaszóval jelezte, megérkezett.
Elbúcsúztam Vakarcstól, majd kiléptem a lakásból, és bezártam magam mögött az ajtót.

- Ejha! Ahogy elnézlek, nem csak Harry fog teljesen beindulni tőled! - füttyentett, majd óvatos puszit nyomott az arcomra.
- Elvégre, meg akarom őt hódítani. - kacsintottam rá, mire Zayn vigyorogva elindult.
- Azt hiszem, ez megér majd egy misét. - nevetett fel, majd kikanyarodott az utcából.


Megjegyzés
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyooon sajnálom, hogy ilyen későre hoztam, de egész délután nem volt internet, mert az egész kerületben valami gebasz volt, mire meg megírtam 9 óra lett. Sajnálom! :( Azért remélem nem haragszotok nagyon, és hogy tetszett!
Köszönöm, hogy elolvastad!  :)