" Bennem maradt a nyíl másik fele."
Minden gondolatom a bárban történtek körül forgott. Miközben Vakarcs puha szőrét simogattam, a képek újra lejátszódtak az elmémben.
Jade nem maradt sokáig, csak épp, hogy köszönt, és már ment is tovább. Amint közölte, hogy a barátjával van, Harry azonnal lekezelően kezdett vele beszélni.
- Ezt most miért kellett? - néztem megrovóan a fiúra, aki még mindig komor tekintettel méregette a csoporttársamat.
- Ez a csaj egy ribi. - közölte szemrebbenés nélkül, mire hitetlenkedve néztem rá.
- Harry! Miről beszélsz? Jade egy nagyon aranyos lány! - keltem azonnal a védelmére, magam sem tudom miért.
- A fenéket! Egy évig randiztak Niallel. Persze sokáig titkolták. Niall már ott tartott, hogy megkéri a kezét. Zaynnel egyszerre néztek gyűrűket. De Jade a lánykérés napján szakított Niallel, mondván, már nem szereti, sőt, talált magának egy új játszótársat.
- Ez biztos, hogy nem így volt! Jade egy félénk, aranyos lány. Biztos történt valami!
- Rachel, semmi ilyesmiről nincs szó. Egyszerűen csak megunta Niall, és kidobta, mint egy vacak csokipapírt.
- Mintha te nem dobtál volna el magadtól anno... - köszörültem meg a torkomat, mire Harry jeges tekintettel nézett vissza rám.
- Te is tudod, hogy ha tehettem volna, magammal vittelek volna.
- Ezt meg is értettem. De soha nem hívtál.
- Rachel...
- Több barátnőd is volt.
- Egyik lány sem jelentett semmit, Rachel.
- Elfelejtettél.
- Mi lenne ha egyszer nem csak szemrehányásokat tennél, és azzal törődnél, milyen szar volt neked? Nekem se volt fenékig tejfel az életem!
- Ha én nem foglalkozom ezzel, akkor ki fog?
- Szerintem ezt most hagyjuk abba. Hihetetlen, hogy minden beszélgetésünk veszekedésbe torkoll.
- Emlékszel mit kérdeztem legutóbb?
- Persze..
- Válaszolsz rá most?
- Tudnod kell, hogy soha, eddigi életemben még egyszer sem szerettem soha senkit úgy, mint téged régen. Tudom, hogy elcsesztem. Leléptem, megbántottalak, és kellemetlen helyzetbe hoztalak azzal a videóval. De szeretném legalább azt az egyet tisztázni.
Tényleg fogadtunk. Meg tudlak fektetni határidőn belül, és bizonyítékot is kapnak. Hülye voltam, csak egy idióta kis srác. De tényleg érdekeltél. Tényleg tetszettél. Te voltál a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam. Megnyerő voltál. Beléd szerettem. Ennyi.
A videóról nem tudtam... A srácok csinálták. Csak akkor tudtam meg, mikor túl voltam az X-Faktors fellépésemen. Felhívtalak, de a bátyád vette fel. Elküldött a fenébe, Többször nem mertem próbálkozni.
- Még egy utolsó kérdés.
- Rendben. - egyezett bele végül nagy nehezen.
- Ha nem lennék most együtt Zaynnel... kellenék neked?
- Figyelj.. én..
- Őszintén, Harry. - emeltem rá a könnyektől csillogó szemeimet, mire nagyot nyelt.
- Már mindegy, nem? Hisz az övé vagy.
S elhinnéd, ha azt mondanám, egy pillanatra fájdalom csillant a szemeiben? Elhinnéd? Elhinnéd nekem..?
Az éjszakám szörnyen telt. Nem csak, hogy Jade ügye lengett körül, még az sem hagyott nyugodni, hogy Zaynt megbántottam, Harryvel pedig egyre bonyolultabbak a dolgok.
Megpróbáltam magamban rendbe tenni a dolgokat. A végére pedig teljesen összezavarodtam.
Végül az összes közös képünk között fetrengve bőgtem végig az éjszaka további részét.
Borzalmas volt.
Minden kedves szó, mézédes csók, s szívmelengető szó újra belemarta magát a szívembe. Ezt pedig nem tudtam elviselni.
Valamikor hajnalban hangos dörömbölésre ébredtem.
Mikor kinyitottam az ajtót Zayn nézett velem farkasszemet.
- Te meg hogy kerülsz ide? - néztem rá kétségbeesetten.
- Beszélgetni jöttem. - túrt a hajába erőszakosan, szinte már felkiáltottak a hajszálai az erős mozdulattól.
- Gyere be.. - hátráltam pár lépést, hogy be tudjon jönni.
- Miről szeretnél beszélni? - ültem le mellé a kanapéra, mire arcát megdörzsölte a tenyereivel.
- Gondolkodtam.
- Ez nem túl meglepő, Zayn. Általában mindenki szokott. - viccelődtem vele, mire ajkaira halvány mosoly szökött.
- Rólunk. Emlékszel, hogy kérdeztél a menyasszonyomról?
- Igen.
- Most elmesélek neked mindent. Évekkel ezelőtt találkoztunk. Szintén énekes volt. Csodálatos, erőteljes hangja van. Gyönyörű, derűs, élettel teli. Szerelem volt első látásra. Aztán szakítottunk. Nem tudom miért. Tudod, amiért általában szoktak. Nem megy, távolság, stb.
De újra visszatalált hozzám. Eldöntöttem, hogy nem akarom őt többé elveszíteni. Magamnak akartam őt.
Megkértem a kezét. Igazán boldogok voltunk. A gyűrűjét Niallel néztük ki. Ő is meg akarta kérni a barátnője kezét, csak ő előbb hoppon maradt, mint én..
- Miért hagyott el? - kérdeztem halkan, mire újra fájdalmasan villantak a szemei. Mintha a tüske, amit ez a kapcsolat okozott mélyebbre fúródott volna.
- Lefeküdt Harryvel. - Zayn szavai villámként hasították ketté a levegőt a szobában.
Tekintetem lesütve küzdöttem a könnyeimmel.
"Egyik lány sem jelentett semmit, Rachel!" - visszhangzott a fejemben Harry mondata.
- Hogy volt erre képes? - buggyant ki néhány kövér könnycsepp a szemeimből. Zayn erősen szorított magához, s éreztem, ahogy a nyakamon lecsúszik néhány könnycsepp, hogy örökké a semmibe vesszen.
- Még így is szereted őt? - suttogta a nyakamba, mire a szívem halkan zokogva nem állított meg többé.
A szívem már nem akart olyan hevesen verni. Már nem telt meg csordultig szerelemmel. Már nem ellenkezett.
- Gyűlölöm őt, Zayn.
S így teltek, múltak a napok. A média tudomást szerzett rólam. A rajongók rám szálltak.
Zayn egyre boldogabbá tett. Elárasztott ajándékokkal, csókokkal. Boldog pillanatokkal.
De hiába, soha többé nem fog az erkélyemen várni rám egy csokor virág, aminek jelentése újra megpecsételi a szerelmünket.
Hiányzott Harry. Az együtt töltött napunk után egyre inkább vágyódtam utána. De hiába, a tudat, hogy képes volt így tönkretenni egy barátja életét méregként járt át.
Utálom, szeretem, akarom, tönkre akarom tenni.
Ismét nem tudtam mit tegyek.
Meg akartam leckéztetni, de tudtam, ha egyszer eldobom őt magamtól, soha nem lesz senki, aki úgy tudna szeretni, mint Ő.
Olyan, mintha egy törött nyílvessző lenne bennem. Meglőtt a szerelmével, s mikor elment, megpróbált kitépni azt, de nem sikerült neki. Helyette belém tört, s már nem lehet eltüntetni.
Tényleg helyrehozhatom magam azzal, hogy összetörök valaki mást?
Önző vagyok. Megbántom Harryt, megbántom Zaynt... megbántom magamat.
Mindezt miért? Mert a büszkeségem megköveteli ezt tőlem.
Wow. Egy újabb remek alkotás. El sem hiszem hogy képes vagy mindig kétségek között abba hagyni. Én személy szerint Louis és Zayn fanatikus vagyok, így jobban örülnek ha összetört szívű Zaynt választaná. Ez persze rajtad áll. Harry pedig elmehet a béka feneke alá... Jade. Nem értem. Hogy tudta ott hagyni Niall babát?
VálaszTörlésMost sírok mert nincs több rész.
Egy szó mint száz. IMÁDOM!!!!!!
Hű olvasód Ana
Szia Ana. :)
TörlésMindig így hagyom abba, ezt már tudhatnátok. :D:D
Sajnos nem őt fogja. (: De Zayn is megtalálja a boldogságot egyszer. ;)
Jade erről még fog nekünk mesélni. :D
Köszönöm. :)
<3
Drága,drága-nem-tudom-elégszer-megköszönni-hogy-írsz-Sayu!
VálaszTörlésElőször is. Megint ideértem egy hét után. Egyszerűen mit mondhatnék? Nyár van. Ez szerintem mindent elmond. Nyár van, felpörögtek körülöttem az események. Szeptembertől új iskola, új város, új ismerősök. Próbálom még kiélvezni a mostani életem, de tudom minden meg fog változni.Talán mert az otthonomtól 80 km-re leszek egy kollégiumban, ahova a saját laptopomat nem vihetem el. Igen félek, de van bennem egyfajta izgalom is. Mindig szerettem a kihívásokat, az új akadályokat, talán ez miatt döntöttem így. Hát igen, rengeteg a program és kevés az idő. Őszintén, nem kéne magyarázkodjak, de én mégis megteszem. Azért, mert ez a blog jelent számomra annyit, hogy ezeket leírjam. De az én életemtől eltekintve ismét egy nagyon eseménydús fejezetet tudhatunk magunk mögött. Bennem végig az furcsa érzés kavargott, hogy miért Harry és miért nem Zayn? Zayn mindent megtenne Rachelért valamint mindkettejüket annyi fájdalom érte már az életben, megérdemlik a boldogságot és talán ezt egymás oldalán találnák meg. Annyira megszerettetted velem ezt a srácot, miközben elérted, hogy Harry-t gyűlöljem. Nehéz lesz elengedni, de tudom, hogy kell a történetnek alakulni. Sajnos a nőfaló képben marad. Még mindig nem kedvelem. Nem is tudom miért. Annyira arrogáns, egyszerűen engem taszít a jelleme. Hát Rachel ezt jól kifogtad, őszinte részt vét. Hiába, hogy mindig ott van az a seb, az a hiányérzet én reménykedem, hogy megtalálja valakiben a nagy Ő-t, aki mellesleg nem Harry. Jól van tudom, nem lenne értelme a történetnek és a szálaknak. És azt is tudom, ha meg akarod velem szerettetni ezt a fiút meg is fogod, mert képes vagy úgy alkotni, hogy egy perc alatt megváltozzon a véleményem. Amúgy Jade-ről nem tudtam elképzelni ilyen dolgokat. A kis félős Jade, ne már. De mindig képes vagy meglepni, amúgy az előző rész végén azt hittem Harry-vel volt valami kalandja, de ez jobban meglepett. Harry egy tuskó és nem tudom ez hogy jött ide. De folyton csak az jár a fejemben, hogy lehetett abból az aranyos ,,kisfiúból" egy ilyen férfi. Aki virágokat vitt Rachel erkélyére, szagolgatta a haját, édes dolgokat mondott neki stb.stb. Egyszerűen hihetetlen számomra. De a dolgok és az emberek változnak, ezt én is megtapasztaltam. Istenem Zayn, én annyira sajnálom. Neki sem egyszerű az élet abban biztos vagyok. Annyira tetszett, hogy volt egy rész, ami nem a jelenben játszódott, hanem Rachel emlékezett rá vissza. Szinte láttam azt a jelenetet vászonra víve. Ahogy fáradtan beesik a lakásba majd sóhajt egy nagyot és újra lejátszódnak előtte a bárban történtek. Az nagyon-nagyon-nagyon elmondhatatlanul bejött és átjött.:D Szeretem az igekötőket, mennyire képesek megváltoztatni egy szó jelentését. Valójában ismét össze-vissza zagyválok. De mit írjak? Egymilliószor elmondtam, hogy mennyire egy remek írónő vagy és leszel a jövőben is. Elmondtam már, hogy a történeted az életem része és nem tudom nélküle elképzelni a mindennapjaimat. Annyi mindent elmondtam, ezért általában a fejezetet ,,elemzem". De tudom, hogy te elolvasod, akkora is ha az egész értelmetlen és ezért már megéri írni, sőt még válaszolsz is rá. És köszönöm, hogy részese lehetek ennek a fantáziabirodalomnak. Ennek a blognak, amelyre ha mindig feljövök melegség, nyugalom jár át. Még akkor is ha az adott fejezet megrázó, adrenalinnal telített. Köszönöm, hogy írsz.
Ui.: Azt is imádtam, hogy megemlítetted azt a törött kis nyilat, ami eleve a cím. A nyíl, mely Rachel szívében van és senki, csak egyetlen férfi tudja onnan kivarázsolni. I love it!
Ui.: Teljes mértékben megértem. Pihenj, élvezd a nyár minden egyes percét, mert csak egyszer élünk. Akkor jön rész, amikor jön. Én itt leszek és várni fogom. De azért pár hétnél tovább ne hagyj olvasnivaló nélkül! :')
XxGréta
Drága, Drága, nem tudom elégszer megköszönni, hogy vagy nekem Grétám! :)
TörlésAkkor legalább te sem unatkozol. :D Körülöttem is csak úgy elsuhannak az események, eddig két nap volt, amikor normálisan tudtam aludni, és nem kellett rohannom sehová. ( A mai az egyik. :D:D:D)
Biztos nagyon fogod élvezni. :) Én is szívesen lelépnék egy másik városba, hogy új ismeretségekre tegyek szert, de szerencsére a felpörgött életemnek hála már most rengeteg új arccal találkozhattam. :) Remélem, hogy akármilyen akadály gördül majd eléd, sikeresen meg fogod oldani. :)
Azért Harry, mert Rachel őt szereti. Ezen nincs mit túlmagyarázni már. :D
Igen, mindketten meglátták már az élet csúfos oldalát.
De Harry is. Neki is nehéz volt. Rachel pedig nem tud tőle elszakadni. :)
Meg fogom még veled szerettetni Harryt. :D Imádni fogod őt. :D
Jade... erre csak annyit tudok mondani, hogy mindenkit olyannak látsz, amilyennek mutatja magát. De! Jadenek megvolt az oka mindenre. S mit minden, ez is ki fog derülni. :D Hiszen Rachel nem tud megülni a seggén 5 percnél tovább. :D
Pedig csak egy kósza ötlet volt. :D De örülök, hogy ennyire levett a lábadról. :D
Imádom, amikor az olvasók írnak nekem. :) Már csak egy 'Kövit gyorsan!" is hatalmas örömmel tölt el. De te ódákat zengesz mindig, és el sem tudod képzelni milyen jó érzés. :) Csodálatos.
Köszönöm, hogy olvasod. <3
Röff: :) Ez is csak úgy jött. Ideillett. :D
Köszönöm. :) Nemsokára elárasztalak majd titeket részekkel, mert lesz egy kis nyugalmam. :D
<3 <3