11.Fejezet - Titkos csókcsata.

"A csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. Épp ez a lényege."

Este mivel nem tudtam mesélni Holynak a Harryvel történtekről  mert ott volt Jade és a barátnője, ezért most, az iskolába menet olvadozom neki, aminek ő nagyon is örül. Le sem lehet vakarni a fejünkről a mosolyt. 

- Milyen a csókja? - néz rám kíváncsian, mire tetőtől talpig elpirulok. 

- Hát.. . kezdek el hebegni, mire egyszerűen kinevet. Szeretem, mikor az emberek jót szórakoznak rajtam. - Tudod.. az ajkai nagyon puhák.. olyanok, mint a selyem. Hihetetlen mikre nem képes velük! Istenem... mikor beleharapott az alsó ajkamba... tényleg azt hittem, hogy ott ájulok el! Az egész testem felhevült, és ahogy magához ölelt.. képes lettem volna elolvadni a karjaiban. - mondom ábrándozva, miközben teljesen belevörösödöm a mondanivalómba. 

- Nyelves csók volt? - vigyorog rám, mire azonnal megállok, és hitetlenkedve nézek barátnőmre. 

- Úristen, Holy! Miket beszélsz! Még hogy.. Úristen! - takarom el az arcomat, mert már a gondolattól is teljesen kikészülök, hogy akár.. úgy is megcsókolhat. 

- Ne pirulj már el ennyire! - vág hátba és újra elindulunk, de az arcom színe nem változik. - Ha már ennyitől zavarba jössz, mi lesz mikor továbbléptek? - néz rám rosszallóan. 

- Miről beszélsz? - hebegek tovább, mire kétségbeesetten az ég felé néz, majd vissza rám. 

- Miről miről..? Szerinted Rachel? Harry egy hormonoktól túlfűtött kamaszsrác, te meg lásd be végre, hogy nem vagy egy bányarém, szóval hamarosan nem fogja beérni annyival, hogy csak csókolóztok. 

- Arra gondolsz, hogy..? 

- Igen! - kiálltja el magát, mire teljesen elfehéredek. 

- Neem, nem. Mi még nem tartunk ott. Márciusban leszek 16! Mi ehhez még.. fiatalok vagyunk Holy. - ellenkezem azonnal, mire csak lemondóan sóhajt. 

- Dehogy vagytok. Ha a vágy a hatalmába kerít titeket a kor lesz az utolsó ami megállít. 

- De akkor is! Miért, ti már.. khm, szóval te és Peter.. 

- Persze, már többször is. - néz rám mosolyogva. 

- De hisz csak alig fél éve vagytok együtt! - nézek rá ijedten, mire megint csak kinevet. 

- És? Szeretjük egymást, Rachel! Ezt az érzést szerintem nem kell bemutatnom neked. De van egy pont, ahol úgy érzed, már nem elég. hogy csak  a kezét fogod, és néha megcsókol. Amikor már többet akarsz. Mikor úgy érzed, szükséged van arra, hogy az övé legyél teljesen. Nem bűn, hogy többet akarsz. Ez így normális. - simítja meg a kezemet biztatóan, és az út további részét néma csendben tesszük meg. Én pedig másra sem tudok gondolni, mint hogy a) Én és Harry ilyen dolgokat csináljunk...

                                        b) Elmondjam e Skynak, hogy Holyék már itt tartanak a kapcsolatukban.... 

Miután sikeresen beértünk még csengetés előtt, elindultunk az első óránkra, ami sajnos Holynak és nekem külön van. Nekem matek, neki infó. Mázlista... nekem csak holnap lesz olyan órám. De a legnagyobb világfájdalom még így is az, hogy Harrynek is Infója van. Bah... ez az én szerencsém. 

Szóval az első órámat szó szerint végigszenvedtem. Próbáltam kevésbé látványosan csinálni, de Skynak még így is feltűnt. 

- Valami baj van? - lépett mellém azonnal, ahogy kiléptünk a teremből. 

- Persze! Csak.. unatkoztam. - vallottam be, miközben a hajamat piszkáltam. 

- Ó, azért mert nem volt itt Harry? - kacsintott rám, mire mosolyogva elpirultam. 

- Ühüm.. Amúgy, hogy haladsz Holyval? Próbálkozol már vele megértetni, hogy mi a helyet? - néztem fel rá félénken. 

- Hát.. tegnap nem igazán beszéltünk, de tervezem, hogy elmondom neki holnap... - vakargatta meg a tarkóját zavarában, mire elkezdtem körbeugrálni őt. 

- Úristen, ez komoly? Annyira bátor vagy, Sky! De.. mire számítasz? Nem hiszem, hogy szakítani fog Peterrel.. - jut eszembe, mire alábbhagy a lelkesedésem. 

- Nem is várom el, hogy azonnal igent mondjon nekem, és a barátnőm legyen. De szeretném, ha tudná, hogy hogyan is érzek iránta. - hajtotta le a fejét, mire nem bírtam megállni, hogy ne öleljem meg. 

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Én melletted állok, és drukkolok nektek! - motyogtam a mellkasába, majd még szorosabban öleltem magamhoz. 

- Köszönöm. - mondta halkan, majd viszonozta az ölelésemet. - Na, de most már engedj el, mert még félreértik! - tolt el magától nevetve, és összeborzolta a hajamat. 

- Naa, összekócolod! - sipákoltam kislányosan, mire tovább folytatta. 

- Ti meg mit csináltok? - lépett mellénk Holy és Harry(!) a semmiből. 

- Összeborzolta hajamat! - fújtam fel az arcomat, mint egy kisgyerek, és mérgesen néztem a vigyorgó Skyra. 

- Jól esett. - vonta meg a vállát, majd elindultunk a következő óránkra, ami már együtt volt. 

- Milyen volt a matek? - lépett mellém Harry, és lassított a léptein, hogy kicsit lemaradjunk az előttünk sétáló Sky-tól és Holy-tól. 

- Unalmas... nem voltál ott. - mondtam pironkodva, mire ajkaira széles mosoly kúszott. 

- Igazán? - lépett elém, így sikeresen megállítva engem és még a fél diáksereget. 

- Ühüm.. - bólogattam lassan, majd a cipőjét kezdtem fixírozni. Mire kettőt pislogtam, már be is rántott a mellettünk lévő apró takarító szertárba, és a falnak préselt. 

- El sem tudod képzelni, mennyire aranyos vagy... - suttogta a fülembe mély hangon, mire az egész testemen egy számomra ismeretlen érzés áramlott végig. - Legszívesebben.. most letepernélek, és itt helyben a magamévá tennélek. - suttogta a fülembe egyre rekedtesebb hanggal.

- H-Harry! Kérlek.. hagyd abba.. - pirultam el teljesen, mire széles mosollyal az ajkain közelebb hajolt és lágyan, ráérősen játékra hívta az ajkaimat, amik nem igazán ellenkeztek vele. 

Karjaival óvatosan fonta körbe a derekamat, de ahogy a csókunk elmélyült, annál erősebb lett a szorítása. Az ujjai belemélyedtek az oldalamba, és teljesen fel passzírozott a falra. Éreztem, ahogy ajkai bebocsátásért esedeznek, amit meg is adtam neki. A rózsaszín felhőim teljesen elborították a fejemet. 

Lehunytam a szemeimet, és teljesen átadtam magamat az érzésnek. Furcsa volt, hogy már nem csak az ajkaimat uralja, de már a nyelvemet is képes az uralma alá hajtani, és úgy táncoltatni, ahogyan csak akarja. Az egyik kezével elengedte a csípőmet, és beletúrt a hajamba. Szinte magam előtt láttam, ahogy mindent beterít a vörös hajzuhatagom. Hallottam, ahogy megszólalt kint a folyosón a csengő, de nem tudott igazán érdekelni. Csak Harry és én voltunk abban a pillanatban. Mikor már azt hittem vége van, mert elszakította ajkait az enyémektől, elég nagyot tévedtem. Lassú mozdulatokkal csókolta végig a nyakamat egészen le a kulcscsontomig. A nyakam minden négyzetcentiméterét csókokkal lepte el, s mikor elért a kulcscsontom egyik végéhez fogai közé vette az ott lévő érzékeny bőrt, s gyengéden megszívta. Ajkaim közül önkéntelenül szökött ki egy halk, apró nyögés, ami azonnal mosolyra késztette, majd visszatért az ajkaimhoz. Olyan hevesen dobogott a szívem, hogy attól féltem a karjaiba ájulok... 

Mikor végül elhajolt, levegőért kapkodva néztünk egymás csillogó szemeibe. 

- Órára kéne mennünk.. - suttogta az ajkaimba, majd egy újabb, hosszú csókkal ajándékozott meg. 

- Csak kéne.. - karoltam át a nyakát, és közelebb húztam magamhoz. 

Még jó pár percig álltunk így, majd elengedtem, és kézen fogva indultunk el a termünk felé. 

- Egyébként, mikor szeretnéd megejteni azt a randit? - húzta féloldalas mosolyra ajkait. 

- Neked mikor lenne jó? - biccentettem oldalra a fejemet, de egy percre sem szakítottam meg a szemkontaktusunkat. 

- Holnap suli után? 

- Tökéletes. - bólogattam, vigyorogva, majd elengedtük egymás kezét, és beléptünk a terembe. 

Minden szempár ránk szegeződött, de mind közül a legijesztőbb a tanáré volt. 

- Knightlight kisasszony, Styles úrfi, örülök, hogy sikerült megtalálniuk a termet! Mivel jó napom van, mi lenne ha ezt egy szép kis feleléssel ünnepelnénk meg? Melyikőjük szeretné kezdené. Á, Rachel, én is így gondoltam! - hadarta el egy szuszra, miközben vigyorogva minket nézett. Elég ijesztő látvány volt, főleg hogy közben még a szeme is rángott.

Az, hogy én kezdtem, három dolgot jelentett. 

Először is, a többieknek lett egy lyukasórájuk. 

Másodszorra, Harry nem  került sorra, mert én az egész órát kitöltöttem.. még a szünetből is 5 percet..

Harmadszorra pedig... megkaptam életem első Irodalom egyesét, mert a tanárnő volt olyan kedves, hogy az év végi anyagból feleltetett. 

De mindezért kárpótolt a Harryvel töltött jó néhány perc abban a szűk kis raktárszobában...  

Furcsa, de alig várom, hogy megismételjük.