13.Fejezet - "Mintha ott sem lettem volna.."

         "A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán  fölvilágolhat - de amit félreértettünk, azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni."

Másnap valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva hihetetlenül jó kedvem volt. Reggel már az ébresztőm előtt kipattantam az ágyból, és még az sem szegte kedvemet, hogy egy újabb, 'csodálatos' anyu által kiválasztott ruhadarab várt rám. Még a reggelit is vigyorogva tömtem magamba, természetesen Josh nem is nevezhetné magát a bátyámnak, ha nem kezdett volna el azonnal piszkálni. Miután megtárgyaltuk, vagyis inkább közölte velem, hogy olyan vagyok, mint egy "beszívott majom" és én csak vigyorogva néztem rá továbbra is, nem bírta tovább, és egy "Anyu, Rachel megbolondult!" felkiáltással ott is hagyott.
Az már csak hab a tortán, hogy utána Anyu 5 percig tapogatott, és nyomogatott, hogy rájöjjön mi bajom van.. Megjegyzem jól vagyok. Az embernek már nem is lehet jó kedve?

Igazából én sem tudom miért vagyok ilyen jó hangulatban. Valószínűleg közrejátszik a Harryvel történt dolgok összessége, és az is, hogy tudtam segíteni Skynak tegnap. Nagyon drukkolok nekik, és ez úgy tűnik teljesen felpörgetett. De tényleg nem tudom, csak valamiért nagyon jól érzem magam végre a bőrömben. Boldog vagyok. Az pedig már tényleg csak cseresznye a tejszínhabra, hogy amint kiléptem a házból, eszembe jutott a mai randevúm Harryvel....
Szerencsére még volt időm visszaszaladni, és normálisan felöltözni, hogy ne mondja le a délutánunkat arra hivatkozva, hogy nem mer velem utcára lépni.

Az iskolába menet kivételesen sem Holyval, sem Skyal nem találkoztam, pedig majd megölt a kíváncsiság, hogy mi történt tegnap este! Mikor aztán ráfordultam az utolsó utcára, ami végén már az iskola várt, megláttam tőlem pár méterre Holyt.
- Jó reggelt! - léptem mellé vigyorogva, mire ijedten oldalra lépett, és majdnem elesett a saját lábában.
- Rachel! Neked meg mi bajod van? A frászt hoztad rám.. - nyársalt fel a tekintetével pillanatok alatt, majd az ölelésre nyitott karjaim közé vetette magát.
- Olyat mesélek neked Rachel... le fog esni az állad! - kezdett bele azonnal a mondandójába, és megnyugodtam, hogy nem nekem kell őt kérdezgetnem. - Tegnap Sky nagyon furcsán viselkedett velem! Egész nap nem szólt hozzám, aztán meg benyögte, hogy találkozzunk 7 után a parkban. Kérdeztem őt, hogy téged nem hívunk e, de azt mondta, hogy beszélni szeretne velem. Nem is tudtam mire gondoljak! - mutogatott össze vissza, ami eléggé vicces látványt nyújtott - Aztán mikor ott voltunk, akkor előhúzott a semmiből egy hatalmas csokor vörös rózsát, és egy doboz csokoládét! Tudod, azt a nagyon drágát, amit állandóan bámulunk a kirakatokban! Aztán jött az igazi sokk! Rachel, Sky szerelmet vallott nekem! - halkította le a hangját, és a fejét ingatva nézett rám.
- Mit mondott? - érdeklődtem, bár gondoltam, hogy körülbelül ugyan azt mondhatta, amit nekem.
- Hogy fontos vagyok neki, hogy nagyon régóta szeret, csak nem merte kockáztatni a barátságunkat.. Meg hogy tudja, hogy barátom van, de szeretné, ha tudnék az érzéseiről...
- Mit válaszoltál? - néztem a szemeibe, mikor megálltunk az iskola előtt, mert még bőven volt időnk bemenni a termekbe.
- Teljesen összezavarodtam... Rachel... nem tudtam mit mondjak neki! Azt mondtam, hogy még gondolkodnom kell...  Én.. Ha pár évvel ezelőtt mondja, azonnal a karjaiba vetettem volna magamat! De most.. nekem kapcsolatom van. Nem dobhatom ki Petert csak úgy... mindenféle indok nélkül! Ráadásul szeretem őt.. de Skyt is.. Ahj... Én komolyan mindig azt hittem, hogy Sky téged akar! - emelte a tekintetét az égre tehetetlenül, mire értetlenül néztem rá továbbra is.
- Mi? Engem? Miért? - hüledeztem, mire visszaemelte a tekintetét rám.
- Nem egyértelmű? Állandóan ölelgetett, meg puszi-puszi, tök sokat vagy náluk, és tegnap is csak úgy elrángatott Harrytől, mintha féltékeny lett volna! - mondta, és közben az ujján mutogatta.
- Mert barátok vagyunk! Téged is ölelgetett, meg te is sokat vagy náluk! Csak téged szeret.. feléd nem mert annyira nyitni. Mi csak barátok vagyunk. - mosolyogtam rá, mire elgondolkodott a hallottakon, és igazat adott nekem.
- Akkor is.. mindig éreztem köztetek valami szorosabbat... nem tudom megmagyarázni. Csak.. éreztem. - nézett rám zavartan, mire megvontam a vállamat.
- Nem tudom, lehet a 'barátság auránkat' láttad. - vigyorogtam rá, mire belekarolt a karomba, és úgy léptünk be a hatalmas épületbe.
Minden olyan volt mint mindig. Amolyan vihar előtti csend. Néhány diák már bent volt, és a termeikhez igyekeztek. Mi is lepakoltuk a cuccainkat, aztán már mentünk is a termünkbe. Amint beléptünk a terembe, Sky sétált hozzánk, és köszöntött minket. Először engem ölelt meg, utána pedig Holyt, de sokkal óvatosabban, és bizonytalanabbul.
- Ha! Nézd már, Sky azt se tudja hová legyen örömében. - lépett mellénk két lány egy másik osztályból, mire értetlenül fordultunk feléjük.
- Ó, ne nézzetek már így! Szegény Holy... hogy átveritek őt! - vigyorgott a másik, mire egyre jobban hatalmába kerített valami megmagyarázhatatlan rossz érzés..
- Miről beszéltek? - lépett feléjük egyet Holy mérgesen, mire a két lány csak tovább nevetett.
- Szegény kicsi Holy... az egyetlen barátai is átvágják.. Na majd mi felvilágosítunk, szépségem. - húzta ki magát a szőkébbik ( mindketten azok voltak, de az egyikük haja keveredett a barna néhány világosabb árnyalatával.) - Tegnap Sky szerelmet vallott Rachelnek, utána meg neked a parkban! Nagyon szépen kitervelték, elhiheted. Sky szépen elhiteti veled, hogy érsz valamit, hogy dobd a pasidat, aztán majd mikor eléggé beleszerettél volna, szépen kidobott volna, és Rachellel karöltve röhögtek volna ki téged.  Aranyos, nem? - vigyorgott továbbra is a két lány, mire hitetlenkedve néztem hol rájuk, hol a kővé vált Holyra.
- Ti meg miről beszéltek? Semmi ilyenről szó sincs! - néztem rájuk mérgesen, mire gúnyos vigyorra húzták a szájukat.
- Ugyan, Rachel. Nem kell tagadni. Igaz, nem tudjuk miért csinálod ezt, mert ugyebár Harry elég komolyan érdeklődik irántad, ami megjegyzem senkinek nem tetszik.. de ha neked Sky jobban bejön, akkor még meg is köszönjük, ha átengeded nekünk Harryt! - vigyorogtak továbbra is, bár kedvem lett volna felképelni őket ott helyben.
- Ebből semmi sem igaz, Holy! Ne higgy nekik! - fordultam felé, de ő csak Skyt nézte, aki kétségbeesetten nézett hol rám, hol rá.
- Nem hisztek nekünk? Van bizonyítékunk. - nevetgéltek, majd elővettek egy telefont, és nem sokkal később Sky hangját lehetett hallani belőle..  A szívem kihagyott legalább két ütemet, mikor felismertem a szöveget.. ez az, amit tegnap a szertárban próbáltunk...

" Rachel....Én.. Szeretlek téged! Szeretem azt, aki vagy. Elvarázsol a személyiséged, és a mosolyod. Már nagyon hosszú ideje így érzek, csak nem mertem elmondani, mert..."

Na? Még mindig 'nem igaz' amit mondunk? - néztek ránk kihívóan, de én csak Holy könnyektől áztatott tekintetére tudtam figyelni.
- Holy.. - léptem felé, hogy megmagyarázzam, de elütötte a kezemet.
- Hogy tehettétek ezt velem? Mit képzeltetek magatokról? Ha úgy érzitek, fölösleges vagyok, akkor mondjátok meg! De ne így! El sem tudjátok képzelni, mennyire fáj! Csalódtam bennetek, nagyon nagyot! Én azt hittem barátok vagyunk... Sosem hittem volna.. hogy pont ti... a legjobb barátaim fognak így hátba szúrni! Sky.. és én még azt hittem érdekellek.. te meg Rachel... legjobb barátok örökké, mi? - törölgette a szemeit, majd leszakította a kezéről a 'Legjobb Barátnők mindörökké' karkötőjét, amit még tavaly a születésnapjára adtam neki, és a kezembe nyomta. - Most.. nagyot csalódtam bennetek. - sírta el magát újra, majd kiviharzott a teremből.
De még így is, hogy a szívemet mardosta a bűntudat, és a fájdalom, hogy végig sem hallgatott, mielőtt utána tudtam volna menni, egy üveges, zöld tekintet azonnal a helyemhez láncolt.
Soha, tényleg... még soha életemben nem láttam senki szemében annyi haragot, értetlenséget, és dühöt, mint abban a pillanatban az ajtóban álló Harry tekintetében... a szívem összeszorult, de a végső döfést még is az adta meg, ahogy elsétált mellettem, egy szó nélkül, mintha ott sem lennék.

        Átnézett rajtam. 

     Semmibe vett.

      Mintha ott sem lettem volna...