" Van az a pont, amikor mindent magam mögött kell hagynom, és új életet kell kezdenem.
Örülök, hogy képes voltam ebbe belevágni."
Már nem is emlékszem mikor varrattam az első tetoválásomat. Apró volt, jelentéktelen, bennem még is rengeteg mindent megindított. Az apró ketrecből kitörni próbáló pillangó minden értelemben engem ábrázolt.
Próbáltam kitörni Harry szerelmének árnyékából. Próbáltam megszabadulni a múltam láncaitól.
Úgy éreztem, én is lehetek legalább egyszer egy olyan gyönyörű pillangó, aki kedve szerint cselekedhet, és arra repülhet, amerre csak akar.
De a pillangók gyengék, és a szárnyaikat könnyű letörni.
A folytonos kudarcok egyáltalán nem segítettek az amúgy is labilis lelki világomon.
Nem tagadom, mérhetetlenül kétségbe voltam esve, miután valahogy sikerült leérettségiznem, és teljesen egyedül maradtam. Sky és Holy ugyan arra az egyetemre ment Los Angelesbe, így ők összeköltöztek, és egymás kezét fogva néztek szembe a nagy betűs élettel.
De nekem is volt aki fogta a kezemet.
Josh.
Nem is tudom mihez kezdtem volna a bátyám nélkül. Annyi mindenben segített, hogy az leírhatatlan. Soha nem fogom tudni neki kellő képen meghálálni. Ott volt, mikor magamra varrattam az első tetoválásomat. Fogta hajamat, amikor kipróbáltam az alkoholt. Elküldte az összes rám akaszkodó srácot. Nem hagyott tovább süllyedni. Sőt, apránként húzott ki a gödörből. Megmutatta nekem, hogy van élet a szakítás után, még ha nehéz is elhinni. De valami történt. Valami eltört bennem. Nem tudom, hogy ez csak valami védekező lépés volt, amit az agyam önkéntelenül cselekedett, de úgy éreztem, többé nem vagyok képes szeretni. Valami eltűnt. Talán tényleg elfújta a szél a szívem megmaradt darabjait. S hiába jöttem ki a gödörből, a szívem hátramaradt darabjait odalent hagytam a porban. Hiszen már úgy sem kéne senkinek. Koszos, poros, használt, szakadt, törött, sebzett, eldobott. Ilyen volt a szívem. Ez ellen pedig nem tudtam mit tenni.
Többé már nem voltam az a vidám, kedves lány. Óvatos voltam. Mindenkivel. Nem tudtam többé senkiben sem bízni. Kissé talán még be is fordultam. De nem teljesen.
Úgy éreztem, csak egy álarc képes már megmenteni önmagamtól. S az álarc, amit magamra öltöttem lassan beleolvadt a bőrömbe, s igazivá vált.
Nem tudtam többé levenni. De nem is bántam.
Így lettem én a kétarcú lány, akiről senki nem tud semmit. Hiszen legbelül, mélyen, még valahol ott volt a régi énem. De abban a pillanatban egy erős, határozott, érzéketlen Rachelre volt szükségem.
Mert nem akartam többé, hogy valaki szétzúzza a szívemet. Ezért úgy tettem, mintha nem lenne.
"Szívtelen vagy." - mondták sokan, miután vagy visszautasítottam őket, vagy megmondtam nekik a véleményemet. Ó, ha tudnák mennyire igazuk volt. Meglepődnének.
Teljesen elzártam magamat a külvilágtól. De rájöttem, ez így nem mehet tovább.
Igazi pillangóvá akartam válni. Nem akartam, hogy egész életemben csak egy kis jelentéktelen hernyó legyek. Fel akartam nőni a kihívásokhoz. Úgy érzem, végre képes vagyok továbblépni. Ledobni a múltam árnyait. De az álarc marad. Még szükségem van rá. Mert attól még, hogy elindulok újra az utamon, nem jelenti azt, hogy el is felejtem azt, ami volt.
Rachel, 19 éves
- Jó reggelt, kis medve! - ugrott rám a semmiből Josh, és azzal a lendülettel lökött le az ágyról a hideg parkettára.
- Te állat! - ugrottam rá még mindig félálomban, és egy végeláthatatlan mini birkózás vette kezdetét. Olyan 10-15 perc után megunta, hogy már megint Ő az erősebb, és egy gyengéd fejbekólintás után ismét a földön kötöttem ki.
- Öltözz fel, nemsokára menned kell.. - konyultak le Josh ajkai, ahogy belegondolt, holnaptól már nem fogjuk annyit látni egymást.
Az ok egyszerű. Úgy érzem, végre megtaláltam mit szeretnék csinálni egész életemen keresztül.
Los Angelesbe költözöm, hogy divattervező lehessek. Felvételt nyertem az egyik leghíresebb ruhatervezői egyetemre. Már hónapokkal ezelőtt bepakoltam, majd ki, és megint be, és ezt eljátszottam minden második nap egészen máig. Kicsit nagyon izgultam már.
Úgy érzem, készen állok, hogy valami történjen az életemmel. Már szinte vágyom egy kis pezsgésre. Teljesen beposhadtam a szobámba. A lelkem már rég Los Angeles fölött repkedett. Én azonban még délutánig itt maradok.
Harry? Azóta sem találkoztunk. Az Ő élete megállíthatatlanul rohan előre. Zene, klipek, díjak, koncertek, előadások, turnék. Én tényleg nem férnék már bele.
Még akaratomon kívül is mindent tudok róluk. A TV, rádió, internet.. nem lehet olyan helyre kattintani, ahol minimum 1 hír nincs róluk.
Ezek által inden nőügyről is tudok.
De már nem fáj annyira. Csupán a behegesedett részek szoktak néha kicsit újra sajogni. De ez természetes. Ugye?
- Vigyázz magadra. - ölelt magához szorosan Josh, majd utamra engedett.
A repülőgép olyan könnyedén rugaszkodott el a talajtól, mint én a régi életemtől. A hossz úton volt időm átgondolni a szerintem már-már klinikai esetnek számító személyiséghasadásomat, de végül megnyugtattam magamat, hogy csak egyszerűen félek az újabb csalódásoktól. A régi Rachel azonnal előbújt, ahogy Holy és Sky közé vetettem magamat a repülőtéren. Olyan szorosan öleltek magukhoz, hogy szinte egybeforrtunk.
Csak az idegenekkel voltam távolságtartó. De velük nagyon.
- Úristen, Rachel! Hogy megnőttél! - ölelgetett tovább Holy a kocsiban is, miközben elindultunk az albérletükbe. Megengedték, hogy náluk lakjak ameddig csak akarok, de holnap első dolgom lesz saját lakást keresni.
- Te sem panaszkodhatsz! Gyönyörű vagy! Látom Sky jól tartott. - vigyorogtam rájuk, mire halvány mosolyt villantottak felém.
- De meséljetek már! Milyen itt élni? Nekem tetszeni fog? Annyira izgulok! - kezdtem el hadarni, mire kiröhögtek. Ó, mit a régi szép időkben.
- Imádni fogod. - kezdett bele Sky, aki szinte semmit sem változott. Magasabb lett, a haja viszont ugyan olyan hosszú volt mint régen. Még éppen tűrhető borosta díszítette az arcát, amit Holy ötpercenként simogatott. Öhm.. - Igaz, nekünk az elején kissé nehézkes volt. Annyira hadarnak az emberek, a házmesterünk meg főleg, mert pösze, és a hadarással próbálja kompenzálni.. Egy szót sem értettem abból amit hadovált az első hetekben! - vigyorgott rám a visszapillantó tükörből, mire nekem is vigyorra húzódtak az ajkaim.
- Meg a szomszédok.. - sóhajtott fel Holy - Van egy öreg néni, aki mióta beköltözünk azt akarja, hogy legyen már gyerekünk. De komolyan! Nagyon elvetemült egy nőszemély... Még egy varrott takarót is adott, hogy neki az első 4 gyerek 'megalkotásánál' is jelen volt, és biztosan nekünk is fog segíteni. Azon sem lepődnék meg, ha a nappalija közepén kuruzslóskodna.. - és itt kész volt. Olyan hangosan nevettem fel, mint mg szerintem soha. Vagy legalábbis nagyon régen.
Láttam rajtuk, hogy most, hogy itt vagyok, és nem csak a Skypon keresztül nézzük egymást, megnyugodtak. Mert jól vagyok.
- De te is mesélj valamit! Honnan vannak a tetkóid? Hány van? - kezdett el Sky is faggatni.
- Hát.. nem is tudom már hány van. Elég sok van. Mindkét karomon, a csípőmnél, a mellkasomon... Megmutassam? - kacsintottam rá, mire Holy játékosan meglegyintette előttem az egyik ujját.
- Csak óvatosan Rachel! Sky már nős férfi! - húzta fel az orrát szórakozottan, mire teljesen komoly fejjel néztem rá Skyra.
- Ez igaz? - néztem rá lekonyuló ajkakkal.
- Sajnálom Rachel, majd bepótoljuk, ha az asszony nem lesz otthon.
Na ennyi kellett, és Holy már tarkón is vágta a kedvesét, miközben én majdnem megfulladtam a röhögéstől.
Már nagyon hiányzott ez nekem.
Új város.
Új levegő.
Új emberek.
Új élmények.
Új ízek.
Új szerelmek.
Új én.
Régi barátok.
A bábomat elhagyom, úgy érzem most már mindenre képes vagyok. Egy új Rachel, aki sokkal határozottabb, óvatosabb, de valójában ugyan olyan félénk, és jószívű, mint régen. Úgy érzem ilyenné kellett válnom, hogy meg tudjak birkózni az élet által elém gördített akadályokkal.
Csak néha a számat lehet be kéne csuknom, mert az viszont eléggé kinyílik, mikor 'határozott Rachel' a felszínre kerül. Bár, lehet nem is olyan nagy baj?
Drága, drága végre-végre-ez-az-ami-kellett-nekem Sayu!
VálaszTörlésIgeeeeen! Ahj Istenem, csak azt tudom mondani ez kellett nekem, erre volt szükségem, megmentettél.
Lefekvés előtt még gyorsan megnyitottam a blogodat remélve, találok valami újat. És tényleg így volt, pedig egy nap többször megnyitom és ritka ha új fejezettel szolgálsz, ráadásul ilyen hamar, de ezek szerint az ég nekem kedves.
Istenem, újjáéledtem ettől a fejezettől, pedig eléggé óvakodtam tőle, féltem, hogy lelök a szakadékról, de nem. A múltkori válaszodban megemlítetted, hogy szerezzek kötelet, számomra az ilyen fejezetek a kötelek, a mentőövek, a biztonság. Ezektől éledek fel, ezek tömik belém az életet. (Mi vagyok én robot?:DD) Visszatértek a smileyek is. Nem azt mondom, hogy lelki világom már teljesen helyreállt, de kezd összeforrni.
Végre nem sírtam, nem remegtem, csak olvastam és mosolyogtam, sőt még nevettem is. Igen ez az a Broken Arrow ami szebbé teszi a hétköznapjaimat, boldoggá varázsol, segít nekem.
Annyira jó volt már a címet elolvasni. Reméltem akkor nem lesz olyan szívszorító, megrázó. Nem csalódtam. Tudtam, hogy segítesz nekem, nem hagysz leesni. Bíztam benned. Istenem Rachel új énje. A régi kislányos, cuki Rachel azért még itt van emlékeimben, de ez az új tetkós vadmacska.. Áh már most imádom. Tattoos.. Én nem hiszem, hogy Rachel szívtelen lenne, butaság. Majd ő is rájön, hogy az a szív még dobog valakiért, ha nagyon mélyen, de dobog.
Josh.. *-* Hát igen a mintabátyó.. :) Egyszerűen imádom. Szerintem is ez a legjobb megoldás, nem nyugtatni kell, persze az is jól jön, de hagyni kell hadd tombolja ki magát!
Sky and Holy *--* azért csak összejöttek. A kisbaba nem korai? De azért jót nevettem azon a pár mondaton.. Inkább az örömkönnyek..:) Los Angeles. **--** Minden itt van ebben a fejezetben. Rachel ruhatervező lesz? Huh azokat a ruhákat megvenném, biztos van stílusa.
Minden itt volt. Az öröm, a boldogság, még is egy kis szomorúság is, újrakezdés.. Ilyen fejezetek jöhetnek ezektől nem félek.. Jaj! Hogy lehetsz te ilyen jó író?
Azért kíváncsi leszek, ha egyszer Harry találkozik az ,,új" Rachellel mit fog szólni? Remélem leesik az álla és hoppon marad.. (De gonosz vagyok, azonban megérdemli, még mindig nagyon-nagyon mérhetetlenül haragszom rá..) Már megint találgatok mik fognak történni, de abból sosem sül ki jó, mert mindig valami jót képzelek el, erre te pont az ellenkezőjét hozod, de mit csináljak ha egyszerűen nem tudok betelni a történettel? Olvasni akarom.. Nem szoktalak sürgetni.. (Dehogy is, csak már 10 komment végére írtam kb., hogy siess. :D) de, könyörülj rajtam és ne kelljen annyit várnom..:DDD Jól van na csak viccelek.. Feldobtad az estém, annak ellenére mennyire búskomor napom volt.. :) Köszönöm..
Ahj egyszerűen nem tudok betelni Rachellel, olyan más mégis ugyanaz a lány, ő is megmondta.. :) Huh imádom az ilyen jó és izgalmas részeket.. :)
Egyszer már kívántam neked szép hetet, megtegyem még egyszer?
Legyen szép heted, úgy tűnik talán, sőt biztos az enyém az lesz.. :)
Ui.: Látod mennyire képes vagy szabályozni, változtatni a hangulat ingadozásaimat? :D
xX Gréta
Drága Grétám. :D Örülök, hogy végre te is örülsz. ;)
VálaszTörlésMostanában kicsit össze-vissza telnek a napjaim, van, hogy a hétvégém túlzsúfolt, és ezért hozok hétköznap részt. Vagy egyszerűen csak unatkozom, vagy megszáll az "énmostakkorisírokegyfejezetethabelehalokis" érzés. :D
Azért azokat a köteleket beszerezheted nyugodtan, mert nehogy azt hidd, hogy itt már vége van Rachel szenvedésének. ;)
Én is imádom az új Rachelt. :) De még mennyire fogod, mikor teljesen kibontakozik!:)
Igazad van. :) Dobod még az a szív, de lesznek még itt keveredések. Kitudja kiért fog a végén dobogni? :))
Josht mindenki szeretni. <3
De, még korai, de a szomszéd néni már szeretne kicsit babázni. :D:D
Hamarosan kiderül. :) Meg fogsz lepődni, hogy mennyi minden változott Harry háza táján is az évek alatt. Grétám, ne haragudj Harryre. :) Minden meg lesz magyarázva. :) Talán akkor már nem leszel olyan mérges. :D
Sietni fogok a következő résszel. :) Talán már ma fent lesz. :D De nem ígérek semmit. :)
Örülök, hogy fel tudtam dobni az estédet. :D
Köszönöm. :) Neked is legyen szép heted. :D Igaz, már csak pár nap van belőle. :D
Röff: Látom. :D Megpróbálok nem visszaélni vele. :D:D